A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
V - Vieill - Vieille-Brioude - Vieille-lőpor - Viel-Castel - Viella - Vielle - Vieluń - Vien - Vienne
Vieil. 1840 — Shakesperenak tizenegy darabja a Dingelstedtféle kiadásban ; Tegner Prtljpf - mondájának (Hildburghausen 1865), Longfellow Evangelinejének fordítása (Halle 1887). 1843-41 az Archiv für den deutschen Unterricht című folyóirat kiadója volt. Összegyűjtött költeményeiZeitgedichte címen Berlinben jelentek meg (1970). Vieill., latin állatnév után Vieillot L. P. francia ornitologus (megh. Párisban 1828.) nevének rövidítése. Vieille Brioude, 1. Brioude. Vieille-lőpor, 1. Lőpor. Viel-Castel (ejtsd: viel kasztél) Lajos de Salviac báró, francia történetíró, szül. Párisban 1800 okt. 14. megh. u. o. 1887 okt. 5. Jogi tanulmányainak befejezése után 1818. a külügyi hivatalba lépett és a diplomáciának szentelé magát. 1821. helyettes titkár, 1825. titkár lett a madridi követségnél; 1828. Bécsben működött hasonló minőségben s 1829. mint osztályigazgató a külügyminisztériumba hivták, mely hivatalát a juliusi forradalom napjaiban is megtartá, sőt 1849. előléptetésben részesült. Az 1851-iki államcsíny után elbocsáttatását kérte és ezután egészen tollának élt.1873. a francia akadémia tagjává választá. Többféle értekezésein kivül, melyek a Revue des Deux Mondesban jelentek meg, a következő művei említendők: Essai historique sur les deux Pitt (2 köt, 1846); Histoire de la Restauration (20 köt, 1860 77) és Essai sur le théâtre espagnol (2 köt, 1882). — Öcscse Horde (szül. 1802, megh. 1864.), a Louvre-muzeumok őre volt és több munkával szerzett nevet. Ilyenek : Les rois de France (1843) ; Marie Antoinette et la Révolution française (1859) és Mémoires sur le règne de Napoléon III (6 köt, Páris 1881—84). ' L-K. Viella, város, 1. Ar an. Vielle (franc, ejtsd: viel), Franciaországban még e század elejéig is divatban volt húros hangszer, melyet leginkább a vak v. nyomorék koldusok használtak. Szavójában még manapság is lehet vele találkozni, Németországban paraszt- vagy kolduslantnak nevezték el. Olaszországban viola da orba volt a neve. Sodrott bélhúrokkal volt ellátva, melyekből a hangokat kerékdörzsölés által hozták ki ; e hangszer a legrégibb vonós hangszer alapjára vezethető vissza. A jelen század folytán a divatba jött újabb szerkezetű kintornák végleg kiszorították a használatból. A. κ. Vieluri, l. Vielun, Vien (ejtsd: vieli) József. Mária, francia festő, szül. Montpellierben 1716 jun. 28. megh. Párisban 1809 márc. 27. Natoire tanítványa, 1747. Rómába ment, 1754. a párisi akadémia tagja lett, 1775 — 1781. a római francia akadémia igazgatója volt, 1789. a király első festője címet nyerte. Egyike volt a legelsőknek, akik a természethez és az ókori művészethez való visszatérést akarták az elfajult rokokó művészet helyébe tenni, de ezt a törekvését csak tanítványa David valósította meg. Művei, p. Daedalus és Ikarus. Hegedülés közben elaludt aggastyán, Szt. Germain és Vince. Játszó amorettek (valamennyi a párisi Louvreban) még a régi és új kor között állanak. κ. l. Vienne (ejtsd: vien), 1. a Loirenak 372 km. hosszú mellékfolyója Corrèze département-i részében a Millevache fensíkon, Mont-Odouze (954 111.) lejtőjén ered ; átfolyik Haute-V.-be, ahol festői völgyében fölveszi jobbról a Maudeot és St.Léonard alatt a Tauriont, elhalad Limoges mellet, balról belétorkollik a Briance ; Charenteben É-i irányt vesz föl ; Consciens alatt V. départementba lép, fölveszi balról Poitiers felől a Claint és Châtelleraultnál az utolsó 74 km.-nyire hajózhatóvá lesz. Indre-et-Loire határán jobbról betorkollik a Creuse. Saumur fölött ömlik a Loireba. 2. V. département Franciaország Ny-i részében, Indre-et-Loire, Indre, Haute-V, Charente, Deux-Sèvres és Maine-et-Loire közt, 6970 kméter, (1896) 338,114, egy km 2-re 50 lak. Felszíne nagyobbára sík ; legnagyobb emelkedése (Châtelleraulttól Ny-ra) 171 m. Nagyobb részt a V.s mellékfolyói öntözik ; csakis D-en folyik a Charente s É-on a Ny-i határnál a Saumurnél torkolló Dive. A hirtelen időváltozásoktól eltekintve, éghajlata enyhe. Néhány terjedelmesebb homokos területtől eltekintve,földje termékeny. Rajta 451,600 ha. szántóföld, 40,690 ha, rét, 43,100 ha. szőllő és 84,400 ha erdő; földje 1893-ban termelt 1.193,200 hl. búzát, 93,030 hl. rozsot, azonkívül zabot, árpát, burgonyát, hüvelyeseket, gyümölcsöt és bort (1893-ban 521,521 hl, 10 évi átlagban 536,673 hl.). A kövér rétek virágzó állattenyésztést tesznek lehetővé; 1887. volt 34,339 ló, 112,332 szarvasmarha, 369,128 juh és 99,013 sertés, ezenkívül szamarak és kecskék meg szárnyasok. A bányászat szolgáltat jó vasat, ólmot, márványt, malom- és litográf köveket. A fontosabb iparágak a vasipar, paszamánt-, gép-, bőr- és papirosgyártás. Járásai : Chastellerault, Civray, Loudun, Montmorillons Poitiers , székhelye Poitiers. A département-t 1791. K-t vagyis felső Poitou részeiből alkották. V. O. Redet, Dictionnaire topogr. du dép. de la V. (Páris 1881). 3. F. Haute, département Franciaország Ny-i részében, V. Indre, Creuse, Corrèze, Dordogne és Charente között, 5517 km2 tel, (1896) 375,724, egy km 2-re 676 lak. D-en és K-en az Auvergnei hegyek két Ny-i ága nyúlik be . D-i határa mentén húzódnak el a Limousini hegyek és DK-en a Mont-Gargansban 731 km.-nyire, St. - Yrieixtől ÉK -re pedig a Condamineban 503 m.-nyire s ettől Ny-ra a Chalusben 496 m.-nyire emelkednek. Limogestel K-re a határon a Mont-Larron 622 m. magas , É. felé pedig egy másik hegysor (Puy de Sauvagnac 701 m.), V. és a Gartempe, vagyis Limousin közt szolgál határul. Ny-on van a Charente forrásvidéke a Tardoireval, D-en folyik az Isle a Dronne és Loueval, míg a többi részeit a V. és mellékfolyói öntözik. Az éghajlat hűvös, nedves és változó ; a talaj kövér és helyenkint termékeny. A fontosabb mezőgazdasági termékek a búza (1893-ban 380,700 hl.), a rozs (697,500 hl.), a burgonya (21 2 millió kk), kender és repce. A nagy terjedelmű rétek virágzó állattenyésztést tesznek lehetővé. 1887. volt 194,357 db. szarvasmarha, 637,147 juh, 136,779 sertés és 27,639 méhkas. A bányászat szolgáltat vasat, ólmot, rezet, antimont, gránitot és D-en, különösen St.- Yrieix körül kitűnő kaolint. Az ipar legvirágzóbb ága a porcellánipar (40 gyár több mint 6000 munkással), továbbá a vasáru-, posztó-, gyapjúáru-, pa- Vienne