Palócföld, 1965 (1-2. szám)
1965 / 1. szám
festőművész indulása arra az időre esik, amikor a második világháború vihara lepörköli a szállni akarók szárnyait. Rudnay iskolája, fogolytábor, tanároskodás, a mindennap mozaikkockáit aranyveretessé tevő közéleti tevékenység annak a generációnak a sorsvállalása, melynek feladata volt a felszabadulás után megindítani az életet. A mester erős hatása már hosszú évek óta nem befolyásolja művészetét. Kialakult egy olyan sajátosan egészséges új festői nyelvrendszere, mely érett, konzekvens festővé avatja. Szereti a nógrádi tájat, s benne a dolgozó embert. Salgótarjánban él s már több országos kiállításon sikerrel szerepelt. Így legutóbb üdvözölhettük, mint díjnyertes művészt az I. Északmagyarországi Területi Kiállításon. Szeretjük és örülünk neki, mert gazdaggá és értékessé teszi művészetével ezt a kibontakozó új világot, Palócföldünket. IVÁNYI ÖDÖN (1918— )