Palócföld, 1978 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
adat: féket rakni oda, ahol meglódul e folyamat s gyorsítani, ha indokolatlanul lassú. De mindenképp az elején, önvizsgálattal kell, hogy kezdődjék bármilyen korrekció: hogyan gondolkodunk mi magunk, munkánk, magatartásunk „minősége” mennyiben motiválja a kialakult helyzetet, s hogyan lehet ösztönzője a kibontakozásnak? Ok nélkül persze ez a jelenség sincs, s a legkönnyebb — ezúttal is — magyarázatként társadalmunk átmeneti jellegére, a szocialista erkölcsi gyakorlat formálódására hivatkoznunk, hiszen nem is kerülünk messze az igazságtól, csak konkrétságán esik némi csorba. Pontosabban az individuum és a kollektíva, az egyéni és a közösségi gyakori diszharmóniája határolja körül e problémák forrásvidékét, az ÉN és a MI, az ENYÉM és a MIÉNK kapcsolatok „rendezetlenségének” a felismerése jelenthet fogódzót a lényeghez vezető úton. A marxista társadalomfelfogás talán legnagyobb újdonsága az volt, hogy kimutatta és igazolta: az ember „titka”, nembelisége a társadalmi viszonyokból értelmezhető, az egyént, a társadalmat és annak történetét — beleértve természetesen jelenét, sőt a jövő perspektíváit is — sokoldalú, dialektikus kapcsolatok fűzik össze. (Hisz még Robinson életben maradása sem páratlan lelkierején, helyzetfelismerésén — és Defoe nagylelkűségén — múlott elsősorban, hanem azok a társadalmi tapasztalatok emelték ki környezetéből, melyeket előzőleg már elsajátított.) Az egyén csak a kollektívában kapja meg az eszközöket ahhoz, hogy képességeit kifejlessze, csak a közösségben válhat lehetővé a személyiség szabadsága, melyből következik az, hogy a közösségnek közvetítő szerepe van. Csak a közösségként funkcionáló társadalmi csoportok közvetítésével jöhetnek létre olyan viszonyok, amelyek között a szubjektum kiteljesedése lehetetlenné válik mások sorsára való tekintet nélkül, vagy annak ellenére. A szocializmus lényege szerint közösségi társadalom. A döntő fordulat — ennek gyakorlati megvalósítására — a termelőerők társadalmasításával, a munkáshatalom megteremtésével megtörtént. (Hogy a szocialista tulajdon mellett néhány százaléknyi nagyságrendben, legálisan, politikailag támogatottan létezik magántulajdon is, arról már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert gondolkodásunk torzulásai esetenként a „magántulajdonosi lét” valóságának indirekt szüleményei.) S ez a folyamat — ha olykor meg-megtorpan is — lényegében következetesen folytatódik. Erre utalnak (egyebek közt) a közösségi tulajdon erősítésének, a szocialista államiság fejlesztésének, a munkahelyi demokrácia kibontakozásának, a munkamozgalmak kiteljesedésének, a szervezetek társadalmasításának mozzanatai, melyek végső soron az állam, az osztályviszony, a politika megszűnését, az össznépi tulajdont, a társadalmi önigazgatást előkészítő jelzések. (Nem könnyű persze belátni, beláttatni, hogy például az állami életet — ma még — azért fejlesztjük oly intenzíven, hogy — majd — a jelenleg ismert formájában megszüntethessük, hiszen az effajta céllal más esetben a visszafejlesztés, a szanálás, a leépítés stb. fogalmak társulnak eszközként.) Mindezek hátterében — a megvalósítás alanya és tárgyaként — céljainkat cselekvően támogató ezrek állnak, akik már tudatosan teszik a dolgukat a közösség javára, önmaguk boldogulására. A társadalmi fejlődés törvényei persze ezúttal is tendenciózusan hatnak. Nem zárják ki — sőt némely esetben teremtik — a közösség érdekeivel való szembenállás, ütközés lehetőségeit. Az anyagi javak fokozódó bősége például — ha nem is szükségszerűen, de egyelőre — a privatizáló magatartást erősíti, a művelődés tartalmának, szerkezetének átrendeződése az atomizálódás irányában is hat, s a szocialista brigádmozgalomban — jóllehet a közösség érdekében, de formailag — az egyéni kezdeményezéseket támogatjuk. Megannyi eset, amikor éppenhogy a közösség védettségét élvezve „építgetjük várainkat”, felmentve érezzük magunkat önhibáinkért is, másokra mutogatunk, általuk reméljük gondjaink megoldását. (Ma még főként akkor érhető tetten a tulajdonosi szemlélet jóértelműsége, ha — mint a természeti katasztrófák idején — kézzelfogható a baj, s csak a szó szerinti összefogás vezethet sikerre.) Mennyiben hárul mindezért ránk a felelősség? Amennyiben nemcsak szereplői, hanem alkotói is vagyunk saját „drámánknak”. A munka minél teljesebb társadalmasítása, a termelőerők műszaki, technikai és emberi mozzanatainak együttes tökéletesítése képezi a reális alapját annak, hogy szükségszerűen közeledjék partikuláris és közérdek, individuális és kollektív szükséglet, egyéni boldogulás és társadalmi elhivatottság. Ezért pedig tenni nemcsak lehet, hanem kell is. Ez is a kor parancsa. Csongrády Béla 197811 TARTALOM 3 Kunszabó Ferenc: Alkotások S Erdős István: Örhalom 9 Salgói D. Mihály: Egy ingázó mindennapjai 11 Veress József: Búcsú Chaplintől 13 Laczkó Pál: Balázs János: Ecsettel és trónnal 13 Veres János: Két fa, Egy madár részvétet kiált 13 Mola György: Vasarely-kockás poszter... 20 Tamás István: Elsistereg, Nyugtatom, Ki 22 Valent József: Ha az isten módot adott... 24 Nagy Zoltán: Balladák nyomában a Karancs vidékén 27 Salgótarjáni Zománc- és Üvegművészeti Biennálé (Krunák Emese) 28 Irodalmi Színpadi Napok, Balassagyarmat (Sulyok László) 29 Mezei József: Madách (Kerényi Ferenc) 30 Egy „befejezetlen” műről (Schneider Miklós) * A címoldalon, hátsó borítón és belső oldalakon Földi Péter munkái, a borító belsőn dokumentumrészlet a Megtöretés című kiállítás anyagából (Szécsény, 1977) — Fotó: Gugi László. PALÓCFÖLD TARSAD^iűM^OUTKAI B3QQALM MŰVÉSZETI FODOtRAT A NOGRAD MEGYEI TANACS MOVELODESUGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Felelős szerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Vida Edit Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben, és a posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25.952 ISSN 0555-8867 78.15033 N. m. Ny. St. 1500 db