Palócföld, 1979 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 1. szám

csak kihalljuk, de érvényre is juttassuk gondolkodásunkban, cseleke­deteinkben, magatartásunkban — ha úgy tetszik: életmódunkban! Nem a dísztelen — különösen nem a lélekrombolóan sivár — emlékezések javára tesszük mindezt szóvá, de éppen azért, hogy a glóriát az ünnep a sok „mindennaptól” kapja, mert akkor lesz még fényesebb. Legyünk hát „tegező viszonyban” ünnepeinkkel, hisz ezáltal nem csökken a megidézett esemény vagy személy méltósága, ám gazdagodik a mi­énk. Egy tőről fakadó jubileumokat köszöntünk most sorban. Hatvan esz­tendeje, hogy az „Európát bejáró kísértet” rendet vágott az úri Ma­gyarországon, és (az orosz példát elsőként követve) győztesen lobogott a szocialista forradalom zászlaja a magyar proletár kezében is. Emlé­kezünk arra a százharminchárom napra, melyben a remélt vált igazzá, a távoli megfoghatóvá, évszázados törvények semmisültek meg, s órák alatt újak születtek. (És nem felejtjük ami utána következett, a meg­torlás két és fél évtizedét.) Ezt diktálja a főhajtás kötelme. De a példa másra is kötelez. Méltónak lenni az örökséghez — mindenekelőtt. A szellemet hagyo­mányozni késő nemzedékeken át. Lázadni az esztelen vérontás, az em­bert gúzsba kötő önkény, atrocitás, nyomor, a tudatlanság hallatán, mely oly’ sokaknak osztályrésze még szerte a világon. S véghezvinni a forradalom művét itt, ahol reális feltételeit teremtettük már meg an­nak, hogy embermódra éljünk, és ez történelmi mércével mérve sem kevés. De, mivel a békés építés barikádjain is küzdelem feszül, a bá­torság, a lázas lobogás, a tenni- és újat akarás ma is szép erény, sőt szükséglet is. A cél — az ember szolgálata — nem változott, de alap­vetően mások lettek lehetőségeink, most hogy a hatalmon kollektíven osztozunk. A lehetőség azonban még nem valóság, s emiatt nagy a mi felelősségünk, ezért felemelő hivatásunk. „Az új nemzedékre bonyolultabb feladat vár... Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, képesek lesznek a kommunizmust készen kapott betanult formulákból, tanácsokból, receptekből, előírásokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, amely egységbe fog­lalja az önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommuniz­must gyakorlati munkájuk vezérfonalává tenni” — mondta Lenin 1920-ban a szovjet ifjúsághoz szólván. És vajon e gondolata ma itt vesz­tett-e aktualitásából és érvényességéből? A „világ megváltoztatásá­nak” szándéka ma is cselekedeteink mozgatója kell legyen, mint ahogyan nem vesztette érvényét Lenin egy másik intelme sem: „A társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok terén »szörnyen« forra­dalmiak vagyunk. A rangtisztelet terén, valamint az ügyvezetés formái és szertartásai terén »forradalmiságunkat« lépten-nyomon a legmegrögzöttebb maradiság váltja fel”. Felszabadítani a szellemet az előítéletektől, a megszokás, a rutin veszélyétől, a régi nyomok újrasarjadásától (és még inkább az újak elburjánzásától), rangjának tudatára ébreszteni az embert — ez ma a progresszió, ebben a fo­lyamatban értékesül igazán a megújulni tudás készsége, a lényeglá­tás képessége, a gondolat villódzása, az alkotás öröme. így kerülhető el az is, hogy jubileumi számvetéseink szertartássá, kötelező penzummá merevedjenek. Csongrády Béla , Romsics Ignác: Az 1918-19-es forradalmak historiográfiájáról 5 Regős Molnár Pál: „Lépcsőt emelve mi korunknak” 8 Kelemen Gábor: Írás az ajtón 12 Belitzky János: Gyermekszemmel a „vihar sodrában” 13 Veress József: A magyar film és a Tanácsköztársaság 15 Jan Smrek: Ne szólj, Tüntető munkanélküliek (Veres János fordítása) 15 Mola György: Történet húszfilléres, barna papírzacskón 17 Nyilasy Balázs: ... , Repülőn hazafelé 18 Csanády János: Régi őszi este, Rímek öt­ven felé..., Kukoricasütők, Alom 18 Lelkes Miklós: Erdőszéli nyárutó 20 M. Szabó Gyula: Falusi őszi este 23 Molnár Pál: A Tanácsköztársaság művelődéstörténetéből Nógrádban 27 Hetés Tibor: Stromfeld Aurél (SdM) 28 Jobbágy Károly: Szentendrei búcsú (Csongrády) 29 Bella István: Igék és igák (Horpácsi Sándor) PALÓCFÖLD riaTTif 'TflTTmrm i inriii wafiii1 1 TÁRSADALOMPOLITIKAI, IRODALMI MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK LAPJA Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-13. Kiadja a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzle­teiben, és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., Józse nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül, vagy postautalvá­­nyon, valamint átutalással a KHI 215—961 62 pénzforgalmi jelzőszámla Egyes szám ára 5 Ft, előfizetési díj fél évre 15, egy évre 30 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. INDEX: 25 952 ISSN 0555-8867 79.21644 N. S. 1400 db 24 Praznovszky Mihály: A nógrádi sajtó 1919-ben 26 Nagy Zoltán: Nógrádi katonadalok 29 Nagy Gáspár: Halántékdob (P. Szabó Ernő) 30 János Manga: Z minulosti Venarcu (Lami István) E számunk képanyagát a Mihályfi Ernő-hagyatéknak a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet tulajdonában levő képzőművészeti gyűj­teményéből válogattuk. — Fotó: Buda László Címlap és 6., 30. o.: Bortnyik Sándor; 7. o.: Dési Huber István; 9. 10., 20., 21., 25., 29. o. és borító 3.: Derkovits Gyula; 18. o.: Kernstok Károly; 11. o.: Käthe Kollovitz; 12. o.: Egri József; 22. o. és 27 .o. :Uitz Béla; 28. o.: George Gross; borító 4. Hincz Gyula.

Next