Palócföld, 1984 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám
rpTQryrpT-iT ■pTTUT köszöntöm az olvasót abból az ali-t-'-L< kálomból, hogy elvállaltam a Palócföld főszerkesztői tisztét. A köszöntésen kívül mást nem is nagyon akarok mondani, hiszen a nagyhangú fogadkozás sohasem volt kenyerem. És különben is: korántsem egy zátonyra futott hajóra kerültem kapitánynak, hanem egy jól ringó bárkára, amelynek a haladási iránya eddig sem volt elhibázott. Azért már előre is elnézést kérek, hogy a bőrömből majd itt sem tudok kibújni. Költői hitvallásom nagyon is rímel szerkesztői programommal. Vallom, hogy az irodalom nálunk sohasem csak a művészetek egyike volt, hanem a küzdőtér egy darabja is. A magyar olvasó sohasem csak azt várta a magyar könyvtől, hogy szórakoztassa őt, hanem azt is, hogy a nevében is perlekedjen. A jobbért, az igazabbért, az emberibbért. Éppen ezért engem sem érdekel „a költészet maga”, csak annyi érdekel belőle, amennyit az olvasó visszaigazol. Egy csipetnyivel nagyobb hazaszeretettel, egy árnyalatnyival nagyvonalúbb közgondolkodással, vagy éppenséggel a másik ember iránti megnövekedett hajlandósággal. Csak az az irodalom érdekes nekem, amelyik segít élni. A Palócföld az ilyen szándékú irodalom áramlatainak szeretne gyűjtőmedencéje lenni elsősorban. A helybeli tehetségek mellett olyan országosan ismert írókkal is ki szeretnénk bővíteni szerzői körünket, akiknek „előjelét” a világnézet egyértelműen meghatározza. S hogy milyen világnézet? Azt hiszem, Salgótarján munkásmozgalmi múltja szinte sugallja, hogy az egész ország elkötelezett íróinak váljunk - a magunk lehetőségei szerint - melengető műhelyévé. Azért az izgalmasabb kísérletezésektől sem zárkózunk el, csak éppen nagyobb gonddal igyekszünk szétválasztani a jó magot az ocsútól. Nem kinyilatkozás ez, csupán egyfajta jámbor szándék csöndes kivallása. Megtisztelő számomra a lap szőkébb pátriájának bizalma, ez mindenképpen lelkiismeretes munkára kötelez, amelyben reményünk szerint az olvasónak is öröme telik majd. Ám ez jó csapatmunka nélkül nem megy. Egyet ígérhetek csupán: azzal a tisztességgel igyekszem szerkeszteni a Palócföldet, amellyel a verseimet írom, immáron három évtizede. Salgótarján, 1984. január