Palócföld, 1997 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám
Mustó János: A Dunánál E számunk illusztrálására keresve sem találhattunk volna alkalmasabb képzőművészeti alkotásokat Mustó János Duna-sorozatának lapjainál. A tíz linómetszet mind szándékában, mind a megfogalmazás színvonalában méltó társa a következő oldalak törzsanyagának, a szlovák-magyar, magyar-szlovák sorskérdéseket feszegető történészi elemzéseknek. A salgótarjániként számontartott művész a Palócföld tündérkertjének egyik varázsos völgyében megbúvó kis faluból, Iucfalváról származik. A község bejáratánál a helységnévtáblán ez is olvasható: Lucina. Meggyőző jelzéseként annak, hogy’ itt szlovákok élnek. A falu közepén, ott ahol valaha Mustó János szülőháza állt, vadonatúj oktatási intézmény pompázik, amit a Magyar Köztársaság kormányfője avatott föl, s aminek felépültét még belügyminiszterként hathatós eszközökkel támogatta. A művész, aki a köznapok emberénél érzékenyebben tartja számon gyökereit, szinte készen kapta ebben a topográfiai pontban azt a koncentrátumot, ami a Duna-táji népek együttélési gondjainak művészi megfogalmazásához szükséges. Szülői ház, származás, kultúra, a történelem könyörtelen hullámverése, politikai szándékok és emberi jóakarat, múltidézés és a jelen jobbítása: ezek mind-mind megtestesülnek azon a pontosan megjelölhető földrajzi helyen, ahol a művész bölcsője ringott, s ahol "hegyipatak csobogású nyelven" (Illyés Gyula) énekeltek fölötte altatói. Nem csoda hát, ha az iskola aulájába elkészítette a szlovák ajkú falu történetét feldolgozó pannóját. Egy vonás korunk jellemképén, hogy az összefoglaló igényű, egyetemes távlatokat alkalmazó munka érthetetlen okokból ma sincs a helyén. Változatlanul a műteremben vár sorsára. Nem így Mustó János itt közölt sorozata, amely már számos kiállításon aratott sikert. A linók kiindulópontja kétségtelenül aktuálpolitikai. Közelítésmódja azonban bevallottan József Attilától megörökölt. Lapról-lapra, mint a gondolat stációi, bontakozik ki az a program, amelynek semmi köze sincs a kisnemzeti civakodáshoz, annál inkább az egyetemes és helyi értékekhez, természet és ember vágyott harmóniájához, égtájak és régiók szerves kapcsolódásához, ember és ember emelkedett viszonyához Kiáltás és megnyugvás, figyelmeztetés és program egyszerre ez a sorozat, amelyet az Életfa örök szimbóluma fog közre. Óhaj és remény a szigorú ítéletű történészi szavak között. L. P.