Palota-Ujpest, 1936 (16. évfolyam, 1-47. szám)
1936-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam, 1. szó.... fit a 25 fillér Trianon XVI. 1936. január 1. EGYESÜLETI ÉLET Politikai hetilap * Újpest és Rákospalota megyei városok pártokon felül álló, független várospolitikai lapja Az újpesti és rákospalotai Ipartestületek hivatalos közlönye Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyedévre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint. Lapzárta csütörtökön este. Főszerkesztő: Dr. DARÁS SÁNDOR Szerkesztők: Ceglédy Antal, Gyárfás Emil, dr. Takács György Legyünk őszinték!... Hosszú, kínos vergődés után végre megérkeztünk. Saruinkról letöröljük a nagy út porát. Görnyedt vállunkról levesszük az elnyűtt subát, elhomályosodott szemünket kitörölgetjük és viszszatekintünk a megtett útra, amelyről, ha az elmúlás fenyegető réme hangfogót nem tenne ajkunkra, belekiáltanánk a világba: „Hála Istennek !... csakhogy túl vagyunk rajta!...“ A mellettünk döcögő szekér, amelyen a purdékat vittük, ugyancsak megviselt... Girhesek a lovak (jövőre már magunknak kell húznunk ...), kiszáradt a szekérkenőcs. Rongyos a nép. Kereseti lehetőséget nem igen fedeztünk fel az egész után. Itthon maradt az eladó lány. Nem mozdulhat a diplomás fiú. Eladósodtunk!... Városainkban sem kiáltoznak a nagy alkotások. Művészileg csupán a munkanélküliek és ínségesek megsegítését fejlesztettük ki. Hatalmas, szinte export anyagunk van a hangversenyek, kulturesték rendezésében, irodalmi társaságokban. Gyönyörűen dolgoztak a költők és írók, de biztatónak én ezt sem vehetem, mert azt hiszem, hogy a nyomorúság sajtolja ki nemes szívük utolsó vérsejtjeit is. Mit mondhatnánk édes, kicsi hazánkról? Igyekezett, dolgozott, választott. Alkotjuk a jobbnál-jobb törvényeket, de szegényes volt beruházási programmuk. A családapák kezéből kivettük a pörölyt, hogy kőtörő kalapácsot adjunk fiaik kezébe! Barátokat kerestünk, de reszkedtünk, hogy elveszítjük őket! Egységre törekszünk s elveszünk a pártok tömegében ! A belső hatalmi körök telitvék, a külső körökbe szorultak újabb kijegecesedés felé kacsintgatnak ... Ó, de sokáig fűzhetnék ezeket a gondolatokat! Sok papír kellene hozzá s a türelemért kér lenne. Legyünk csak őszinték! Nem szeretjük egymást! A krisztusi tanítások elhomályosulnak. Irigyek, kapzsiak, élvhajhászok lettünk... Eddig, de ne tovább ! Csapra nem üti fejét a magyar. Ez ünnepélyes pillanatban, amikor új útra szerelünk s az 1936. évet kezdjük, letöröljük a bűnlajstromot. Kihúzzuk vállunkat: Istenbe vetett hittel, büszkén, előre. Az igazságnak győznie kell. S akkor, ó, akkor, ha a régi határok között éljük meg az évfordulót: nem lesz nyomor, nem lesz szenvedés! Jók leszünk!... darásporpáci Darás Sándor dr. ÚJÉVI IMA. Uram! A Glóbuszunk egyet fordult megint, Örök, bölcs törvényed akarata szerint És az uj esztendő hóporos küszöbén, Alázatos szívvel, Hozzád fordulok én: Volt nagy vérzivatar, hadban állt a Világ És most újra minden össze-vissza zilált, Fegyverek dörögnek, más részén a Földnek . Képedre teremtett embereket ölnek. Mindegy, hogy fekete vagy fehér a színük. Egyformán van vérük, egyformán van szivük, Egyformán siratják, ha elesnek, őket... ■ ■■Az uj esztendőre mit is kérjek Tőled?! Kérjem, hogy terveim segítsed sikerre, Hogy a talánokat fordítsd mind igenre, Hogy, amit akarok, mind valóra váljon. Kérjem, hogy kezedet tartsd fölöttem áldón ? Kérjek egészséget ? Kérjek kincset, rangot, Vagy hogy kongassanal nekem, hird, rangot, Vagy kérjem, hogy verd meg, akik hozzám rosszak, Azokat, kik könnyet, csalódást okoznak? Nem, Uram! Magamért nem könyörög ajkam! Valami szent féltés robog végig rajtam. Uram, alázattal hajtom le a főmet. Az új esztendőre nem ezt kérem Tőled! Békét könyörgök én az egész Világnak! Ennél nagyobb kincset senki sem kívánhat! Békét és megértést adjál a szivekbe! Szégyent a gazokra — áldást a hívekre, Add, hogy a Hatalom igazságos legyen S minden nagy tévedést újra jóvá tegyen, Hogy a szeretetet, ezt a legszebb Igét, Ne csak magyarázzák, hanem hittel higyjék S ne legyen vásárcikk többé a becsület. Hanem oly tiszta, mint maga a Feszület S állíts minden szívhez egy védangyalt érnek... ...Az uj esztendőre — én ezt kérem Tőled! 1935. december. Marcali Frigyes. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal, Újpest, Jókai-utca 18. sz. Telefon: 95-516. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 35 (a Rákospalotai Polgári Kör helyiségében). Tisztességnek tisztelete titkot. Irta: IZSÓF ALAJOS. Kétszer történt meg. Egyszer 1934, másszor 1935. augusztusában. Mindkét alkalom úgy adódott, hogy az első újpesti napközi Búvár Szabadtábor színeivel résztvettünk a szentistváni virágos csónakfelvonuláson. Mikor az újpesti öböl vizén a vashidvezete alá értünk, felharsant a vezényszó : Vigyázz ! Tisztelegj! Diszgályává varázsolt öreg ladikban egyiptomi stilű fehér fityulás gyermekpárok kezében katonás ritmussal magasba lendülnek az evezők. Fiúk ! — hangzik a parancsnok szava — ez a tisztelgés most Újpest városfejének, a polgármester úrnak szól. ő maga nincs itt a nézőközönség között, de a szelleme itt lebeg a város fölött, melynek mi gyermekei vagyunk. A várost tiszteljük meg akkor, midőn a város fejének tiszteletet adunk, így illik elindulnunk és Budavár tornyai alá, ahol első Szent Királyunk emlékezetét akarjuk lelkünkben fölszítani a nemzet millióival egyben. Akárki lett volna Újpest város polgármestere , ezt a tisztelgést megkapta volna. Mert a város fejének a város ifjúságától minden körülmények között — de a legünnepélyesebb pillanatokban legkülönösebben is — tisztelet dukál. De igaz megnyugvás és komoly öröm töltött el eme karácsonyünnepesti napokban, midőn megtudtam, hogy az, akinek mi az újpesti híd vasévei alatt tisztelegtünk, nemcsak szimbólum, nemcsak első beamter, nemcsak polgármester, hanem — ember is. Sőt férfiú a javából. Emberek világában nincsen ennél nagyobb valutájú érték. Úgy érzem, hogy ezt hangsúlyozottan ki kell emelnem Semsey Aladár polgármester esetében. A halódó bizánci birodalomban ütötte fel fejét az a sajátságos nyavalya, amit képrombolás néven emleget a történelem. Aki legtöbb festményt, szobrot, műalkotást tudott összetörni, annak volt legtöbb érdeme. Szamárhajcsárból császár is lehetett valaki ezen az útón. Szinte mintha e£ a paralizis kezdene beszivárogni a magyar közéletbe. Szinte mintha máris hallanám : Semsey Aladár talpig férfi ? Ki mondja azt? Mért mondja azt? Nézzünk csak a kulisszák mögé ! Hisz ezt a bálványt mi már régen ledöntöttük. Ki akarja most újra föltámogatni ? A mór megtette kötelességét — a mór elmehet ! igen — Semsey Aladár Újpest város polgármesteri székében 18 éven át teljesítette hivatását férfiúhoz illő tapintattal és eréllyel. Semsey Aladár elmehet nyugodt önérzettel azoknak tisztelgő sorfala között, akik tudják, érzik, hogy az erkölcsi világ az igazi embervilág. És ennek a világnak legnemesebb terméke, legeszményibb műalkotása: a talpig férfiú. Nincs most sem helye, sem ideje annak, hogy szálanként koszorúba kössük Semsey Aladár úgynevezett sikereit a város fejlesztése és adminisztrációja körül. Ha a közerkölcs parancsolni fogja, ezt is megtesszük. Aki nem hisz, olvassa el az 1936. évre szóló polgármesteri expozét. Igaz, hogy expozékkal nem lehet hitet teremteni, de legalább az elől a benyomás elől még sem lehet elmenekülnie senki emberfiának, hogy egy 75 ezer lakosú város igazgatása ezerszálú gondot igényel és ez az ezernyi ezer gondhuzal 18 éven át úgy kötődött be Semsey polgármester agyába, mint érző, világító, melegítő, irányító, gondoskodó, emberszerető központba. Minden ezer meg ezer apróbb-nagyobb homok-kavics-tégla és kőtömbnyi gondösszetevőkből állott elő az az eredő, melyre Semsey Aladár férfias önérzettel ekként mutathat rá: „A hálaadás fohásza száll lelkemből a gondviselő Istenhez, hogy a legnehezebb órákban sem vonta meg tőlem soha segítő kegyelmét és igy minden alkalommal becsülettel, erős lélekkel teljesíthettem kötelességemet polgártársaim és munkástestvéreim javára. Engedtessék meg tehát nekem, hogy búcsúzkodásom alkalmából visszatekintsek együttesen, hűséggel és becsülettel végzett munkálkodásunkra, alkotásainkra, amelyeknek sikerei és eredményei letagadhatatlanul messze felülmúlják Újpest történelmének bármelyik előző periódusát. Ez az elvitathatatlan eredmény s az ebből fakadó fölemelő tudat legyen közel tizennyolc évig tartó, legnehezebb időkben teljesített közös munkánknak — egy valóságos uj városalapitásnak — soha el nem homályosuló szép emléke — másrészt ez az eredmény legyen biztatás és példaadás a jövő generációk számára.“ Aki közéleti munkásságának 18 évére visszatekintve bucsúzkodásul így mer beszélni, az csak férfiú lehet. Mégpedig a javából. Itt a polgármester mögül előlép az — Ember, A „fenség“ — ahogy víziós poétánk Ady Endre énekli legmerészebb, de legemberibb versezetében, Lám-lám ! Tél van. Vastag szűzfehér hóbunda fedi a fekete földtestet. És én mégis a búvár-díszgályán érzem magamat. Sőt ! Már nem is a hólé zavaros hullámain, hanem az eszményiség szeplőtelen világáradatában kormányozom