Palota-Ujpest, 1936 (16. évfolyam, 1-47. szám)

1936-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam, 1. szó.... fit a 25 fillér Trianon XVI. 1936. január 1. EGYESÜLETI ÉLET Politikai hetilap * Újpest és Rákospalota megyei városok pártokon felül álló, független várospolitikai lapja Az újpesti és rákospalotai Ipartestületek hivatalos közlönye Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyed­évre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint. Lapzárta csütörtökön este. Főszerkesztő: Dr. DARÁS SÁNDOR Szerkesztők: Ceglédy Antal, Gyárfás Emil, dr. Takács György Legyünk őszinték!... Hosszú, kínos vergődés után végre megérkeztünk. Saruinkról letöröljük a nagy út porát. Gör­nyedt vállunkról levesszük az elnyűtt subát, elhomályosodott szemünket kitörölgetjük és visz­­szatekintünk a megtett útra, amelyről, ha az elmúlás fenye­gető réme hangfogót nem tenne ajkunkra, belekiáltanánk a vi­lágba: „Hála Istennek !... csak­hogy túl vagyunk rajta!...“ A mellettünk döcögő szekér, amelyen a purdékat vittük, ugyancsak megviselt... Girhesek a lovak (jövőre már magunknak kell húznunk ...), kiszáradt a szekérkenőcs. Rongyos a nép. Kereseti lehetőséget nem igen fedeztünk fel az egész után. Itthon maradt az eladó lány. Nem mozdulhat a diplomás fiú. Eladósodtunk!... Városainkban sem kiáltoznak a nagy alkotások. Művészileg csupán a munkanélküliek és ínségesek megsegítését fejlesz­tettük ki. Hatalmas, szinte export anyagunk van a hangversenyek, kulturesték rendezésében, iro­dalmi társaságokban. Gyönyö­rűen dolgoztak a költők és írók, de biztatónak én ezt sem vehe­tem, mert azt hiszem, hogy a nyomorúság sajtolja ki nemes szívük utolsó vérsejtjeit is. Mit mondhatnánk édes, kicsi hazánkról? Igyekezett, dolgozott, válasz­tott. Alkotjuk a jobbnál-jobb törvényeket, de szegényes volt beruházási programmu­­k. A családapák kezéből kivettük a pörölyt, hogy kőtörő kalapácsot adjunk fiaik kezébe! Barátokat kerestünk, de reszkedtünk, hogy elveszítjük őket! Egységre törek­szünk s elveszünk a pártok tö­megében ! A belső hatalmi kö­rök telitvék, a külső körökbe szorultak újabb kijegecesedés felé kacsintgatnak ... Ó, de sokáig fűzhetnék eze­ket a gondolatokat! Sok papír kellene hozzá s a türelemért kér lenne. Legyünk csak őszin­ték! Nem szeretjük egymást! A krisztusi tanítások elhomályo­sulnak. Irigyek, kapzsiak, élv­­hajhászok lettünk... Eddig, de ne tovább ! Csapra nem üti fejét a magyar. Ez ünnepélyes pillanatban, amikor új útra szerelünk s az 1936. évet kezdjük, letöröljük a bűnlajstromot. Kihúzzuk vál­lunkat: Istenbe vetett hittel, büsz­kén, előre. Az igazságnak győz­nie kell. S akkor, ó, akkor, ha a régi határok között éljük meg az év­fordulót: nem lesz nyomor, nem lesz szenvedés! Jók leszünk!... darásporpáci Darás Sándor dr. ÚJÉVI IMA. Uram! A Glóbuszunk egyet fordult megint, Örök, bölcs törvényed akarata szerint És az uj esztendő hóporos küszöbén, Alázatos szívvel, Hozzád fordulok én: Volt nagy vérzivatar, hadban állt a Világ És most újra minden össze-vissza zilált, Fegyverek dörögnek, más részén a Földnek . Képedre teremtett embereket ölnek. Mindegy, hogy fekete vagy fehér a színük. Egyformán van vérük, egyformán van szivük, Egyformán siratják, ha elesnek, őket... ■ ■■Az uj esztendőre mit is kérjek Tőled?! Kérjem, hogy terveim segítsed sikerre, Hogy a talánokat fordítsd mind igenre, Hogy, amit akarok, mind valóra váljon. Kérjem, hogy kezedet tartsd fölöttem áldón ? Kérjek egészséget ? Kérjek kincset, rangot, Vagy hogy kongassanal nekem, hird, ra­ngot, Vagy kérjem, hogy verd meg, akik hozzám rosszak, Azokat, kik könnyet, csalódást okoznak? Nem, Uram! Magamért nem könyörög ajkam! Valami szent féltés robog végig rajtam. Uram, alázattal hajtom le a főmet. Az új esztendőre nem ezt kérem Tőled! Békét könyörgök én az egész Világnak! Ennél nagyobb kincset senki sem kívánhat! Békét és megértést adjál a szivekbe! Szégyent a gazokra — áldást a hívekre, Add, hogy a Hatalom igazságos legyen S minden nagy tévedést újra jóvá tegyen, Hogy a szeretetet, ezt a legszebb Igét, Ne csak magyarázzák, hanem hittel higyjék S ne legyen vásárcikk többé a becsület. Hanem oly tiszta, mint maga a Feszület S állíts minden szívhez egy védangyalt érnek... ...Az uj esztendőre — én ezt kérem Tőled! 1935. december. Marcali Frigyes. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal, Újpest, Jókai-utca 18. sz. Telefon: 95-5­16. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 35 (a Rákospalotai Polgári Kör helyiségében). Tisztességnek tisztelet­e titkot. Irta: IZSÓF ALAJOS. Kétszer történt meg. Egyszer 1934, másszor 1935. augusztusában. Mind­két alkalom úgy adódott, hogy az első újpesti napközi Búvár Szabad­tábor színeivel résztvettünk a szentist­­váni virágos csónakfelvonuláson. Mi­kor az újpesti öböl vizén a vashid­­vezete alá értünk, felharsant a vezény­szó : Vigyázz ! Tisztelegj! Diszgályává varázsolt öreg ladikban egyiptomi stilű fehér fityulás gyermekpárok kezében katonás ritmussal magasba lendülnek az evezők. Fiúk ! — hangzik a parancs­nok szava — ez a tisztelgés most Újpest város­­fejének, a polgármester úrnak szól. ő maga nincs itt a néző­­közönség között, de a szelleme itt lebeg a város fölött, melynek mi gyer­mekei vagyunk. A várost tiszteljük meg akkor, midőn a város fejének tiszteletet adunk, így illik elindulnunk és Budavár tornyai alá, ahol első Szent Királyunk emlékezetét akarjuk lelkünkben fölszítani a nemzet milliói­val egyben. Akárki lett volna Újpest város pol­gármestere , ezt a tisztelgést megkapta volna. Mert a város fejének a város ifjúságától minden körülmények között — de a legünnepélyesebb pillanatok­ban legkülönösebben is — tisztelet dukál. De igaz megnyugvás és komoly öröm töltött el eme karácsonyünnep­­esti napokban, midőn megtudtam, hogy az, akinek mi az újpesti híd vasévei alatt tisztelegtünk, nemcsak szimbólum, nemcsak első beamter, nemcsak polgármester, hanem — em­ber is. Sőt férfiú a javából. Emberek világában nincsen ennél nagyobb valutájú érték. Úgy érzem, hogy ezt hangsúlyozot­tan ki kell emelnem Semsey Aladár polgármester esetében. A halódó bizánci birodalomban ütötte fel fejét az a sajátságos nyavalya, amit képrombolás néven emleget a történelem. Aki legtöbb festményt, szobrot, műalkotást tudott összetörni, annak volt legtöbb érdeme. Szamár­hajcsárból császár is lehetett valaki ezen az útón. Szinte mintha e£ a paralizis kezdene beszivárogni a ma­gyar közéletbe. Szinte mintha máris hallanám : Semsey Aladár talpig férfi ? Ki mondja azt? Mért mondja azt? Nézzünk csak a kulisszák mögé ! Hisz ezt a bálványt mi már régen ledön­töttük. Ki akarja most újra föltámo­gatni ? A mór megtette kötelességét — a mór elmehet ! igen — Semsey Aladár Újpest város polgármesteri székében 18 éven át teljesítette hivatását férfiúhoz illő tapin­tattal és eréllyel. Semsey Aladár el­mehet nyugodt önérzettel azoknak tisz­telgő sorfala között, akik tudják, érzik, hogy az­ erkölcsi világ az igazi ember­világ. És ennek a világnak leg­nemesebb terméke, legeszményibb műalkotása: a talpig férfiú. Nincs most sem helye, sem ideje annak, hogy szálanként koszorúba kössük Semsey Aladár úgynevezett sikereit a város fejlesztése és admi­nisztrációja körül. Ha a közerkölcs parancsolni fogja, ezt is megtesszük. Aki nem hisz, olvassa el az 1936. évre szóló polgármesteri expozét. Igaz, hogy expozékkal nem lehet hitet te­remteni, de legalább az elől a be­nyomás elől még sem lehet elmene­külnie senki emberfiának, hogy egy 75 ezer lakosú város igazgatása ezer­­szálú gondot igényel és ez az ezernyi ezer gondhuzal 18 éven át úgy kötő­dött be Semsey polgármester agyába, mint érző, világító, melegítő, irányító, gondoskodó, emberszerető központba. Minden ezer meg ezer apróbb-nagyobb homok-kavics-tégla és kőtömbnyi gondösszetevőkből állott elő az az eredő, melyre Semsey Aladár férfias önérzettel ekként mutathat rá: „A hálaadás fohásza száll lelkemből a gondviselő Istenhez, hogy a leg­nehezebb órákban sem vonta meg tőlem soha segítő kegyelmét és igy minden alkalommal becsülettel, erős lélekkel teljesíthettem kötelességemet polgártársaim és munkástestvéreim javára. Engedtessék meg tehát nekem, hogy búcsúzkodásom alkalmából vissza­tekintsek együttesen, hűséggel és be­csülettel végzett munkálkodásunkra, alkotásainkra, amelyeknek sikerei és eredményei letagadhatatlanul messze felülmúlják Újpest történelmének bár­melyik előző periódusát. Ez az elvitathatatlan eredmény s az ebből fakadó fölemelő tudat legyen közel tizennyolc évig tartó, legnehe­zebb időkben teljesített közös mun­kánknak — egy valóságos uj város­­alapitásnak — soha el nem homályo­­suló szép emléke — másrészt ez az eredmény legyen biztatás és példa­adás a jövő generációk számára.“ Aki közéleti munkásságának 18 évére visszatekintve bucsúzkodásul így mer beszélni, az csak férfiú lehet. Még­pedig a javából. Itt a polgármester mögül előlép az — Ember, A „fenség“ — ahogy víziós poétánk Ady Endre énekli legmeré­szebb, de legemberibb versezetében, Lám-lám ! Tél van. Vastag szűz­­fehér hóbunda fedi a fekete földtestet. És én mégis a búvár-díszgályán érzem magamat. Sőt ! Már nem is a hólé zavaros hul­lámain, hanem az eszményiség szep­lőtelen világáradatában kormányozom

Next