Pannon Napló, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01 / 77. szám

Önkormányzati vonal Válaszol: Steixner László Szentjakabfa polgármestere -Milyen fejlesztések és váltó­ja­­va­vb­zások várhatóak az önök kis­­községében? - Szerencsénk van, mert ugyan a távolabbi jövőben, de mind a gáz bevezetésében, mind a telefonhelyzet javításában érde­keltek vagyunk. A gázvezetéshez már hozzájárul­tunk: minden attól függ, hogyan alakul a veszpré­mi gázállomány bővítése. A telefonra ebből a negyvenházas faluból húsz porta adta be igényét, reméljük, mihamarabb sorra kerülünk. Változás­nak vagy fejlődésnek is tekinthetjük azt, hogy nyolc telkünkön folyt építkezés, amely fiatalokat jelent a 60 százalékban nyugdíjas lakosú telepü­lésnek. Igaz, hogy egy telekmegváltó visszalépett a vállalkozásától, de biztos vagyok: találunk új vevőt rá. Nem lehet kihagyni a más betelepülőket sem. Ebben az évben üdülőnek vásárolták meg a harmadik házat, egyik esetben az is elképzelhető, hogy ide telepszik a tulajdonosa Budapestről. - A fiataloknak az is számít, hogy gyerekeiket tudják-e óvodába, iskolába járatni. Hova járnak a jakabfai gyerekek? - A szentantalfai óvodába nyolcan járnak tő­lünk. Balatoncsicsón, a körzeti új iskolában hat nebulónk tanul. Az egészségügyi ellátás sem re­ménytelen: kéthetente jár ki a háziorvos hozzánk, akinek sürgősebb, a zánkai központba mehet. Hadd mondjam el az iskoláról, hogy néhány év előtti építésének köszönhetően 1,5 milliós marad­ványuk lett tavalyról, így ebben az évben 6 milliós költségvetésből gazdálkodhatunk. A K. L MEGYEI KORKÉP Gyanakvó bankok Hitelkörkép Mit tehet az ember, ha sürgősen ki kell fizetnie egy bizonyos összeget, amely nem áll rendelkezé­sére és rokoni-baráti köré­ből senki nem tud kölcsön­adni. Ilyenkor meg kell al­kudnia azzal a ténnyel, hogy valamelyik bankhoz fordul, amely kamat és ke­zelési költség felszámolá­sa mellett nyújt segítséget a kérelmezőnek. A különböző bankok és pénzintézetek egymástól alig eltérő módon szabá­lyozzák a pénzkölcsönzés módját. Az OTP Rt. bárkinek hajlandó kölcsönadni, aki üzleti szabályzatának megfelel. A személyi köl­csön a háztartások átmeneti pénzügyi problémáit hiva­tott áthidalni, 32 százalékos kamat és három százalék egyszeri kezelési költség terheli. Alapvető, hogy a kérelmezőnek folyamatos munkaviszonya legyen. A Nagyvázsony és Vidé­ke Rt.-nél 38 százalék ka­mat és 6 százalék kezelési költség terheli a hitelt ké­rőt. A fogyasztási és vál­lalkozói kölcsönt maxi­mum két, általában egy év lejárati időre, két személy kezességvállalása mellett folyósítják. A kérelmező­nek kézi zálogot vagy ki­sebb értékű ingatlant kell fedezetként bemutatni. A kölcsönigénylőt és a keze­seket is végigfuttatják a szövetkezet „feketelistá­ján”. Alapkövetelmény a munkaviszony. A Zirc és Vidéke Rt. fo­gyasztói hitelt nyújt 33 százalékos kamatra, öt százalék kezelési költség befizetése mellett. A mos­tanában „menő” bérlakás­vásárlási hitel 29 százalék, plusz egy százalék kezelé­si költség mellett igényel­hető. Gépjárművásárlásra 29 százalék kamat és há­rom százalék kezelési költség beszámítása mel­lett kapható kölcsön. A készpénzt nyújtó fogyasz­tási hitel átlagosan 100 ezer forintot jelent, maxi­mum 18 hónapos lejárat­tal. Két készfizető kezes és egyéves, egy munkahe­lyen eltöltött munkavi­szony szükséges hozzá. Vállalkozó is lehet kezes, amennyiben a számtalan igazolást beszerzi. Az IBUSZ Banknál de­vizafedezeti és gépjármű­­hitelt lehet igényelni. Ma­gánszemélyeknek nyújtott készpénzhitelük nincs. A T. Tóth Fotó: RÁCZ Loptak, amit láttak A túlnyomórészt húsz év körüli fiatalemberekből verbuvá­lódott pápai társaság - akad közöttük, aki a cselekmény el­követése idején még fiatalkorú volt-, hosszú bűnlajstromot mondhat magáénak: váltakozó felállásban loptak üzletek­ből és lakásokból, utcáról. Az elemett holmik kö­zött akadtak porcelánok, festmények, műszaki cik­kek, sportcipők - utóbbia­­kat egy pápai butikból csenték és a több mint 250 ezer forint értékű, márkás lábbeliket 80 ezer forintért adták el tulajdonítottak el gépkocsit, kerékpárt, de még benzint is. Két vádlott, T. László és H. Norbert előzetes letar­tóztatásban várta az ítélet­­hozatalt, a többiek szabad­lábon védekezhettek. Kö­zülük ketten csak rendőri elővezetésre jelentek meg a tárgyaláson. A bíróság az I. rendű vádlottat, T. Lászlót, mint különös visszaesőt, főbün­tetésként egy év hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, és két évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Fel­tételes szabadságra sem bocsátható. AII. rendű K. Csaba halmazati büntetése egy év börtön, háromévi próbaidőre felfüggesztve. A III. rendű vádlottra, Ny. Krisztiánra 11 havi börtönt rótt ki a bíróság, egy évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától, továbbá elren­delte a Veszprémi Városi Bíróság által korábban ki­szabott 10 hónapi, fiatalko­rúak fogházában letölten­dő büntetés végrehajtását. Többszörös visszaesőként egy év nyolc hónapot kell börtönben töltenie H. Nor­­bertnek, s két évre eltiltatott a közügyektől. Az V. rendű H. Tamás büntetése egy év börtön, három évre felfüg­gesztve. Ugyancsak több­szörös visszaeső a VI. rendű L. László, halmazati bünte­tése egy év hét hónap bör­tön, a közügyektől két évre eltiltva. H. József és L. Ta­más, VIII. és XI. rendű vádlottként 80, illetve 120 napi tétel pénzbüntetést kötelesek fizetni (a napi té­tel 70 forint), meg nem fi­zetés esetén fogházban le­töltendő szabadságvesztés vár rájuk. A XII. rendű K. Tibor büntetése öt hónap börtön, három év próba­idővel. M. Ferencet kettő, T. Norbertet és Sz. Tamást egy-egy év próbára bocsá­totta a bíróság. T. Lászlót, K. Csabát, Ny. Krisztiánt és M. Fe­rencet kártérítés fizetésére is kötelezték. Az ítéletek nem mind­egyike jogerős. A T. J. 1995. április 1., szombat Szándék és diktátum A Lovassy-ügy vége Udvarias és elegáns felszólítást kapott szer­kesztőségünk Homon­­nai János igazgatóhe­lyettes úrtól, a Lovassy gimnáziumból. Mond­hatnánk azt is, hogy írásban kaptuk a fel­szólítást, de mégsem mondhatjuk - hogy mi­ért, az később kiderül -, így hát maradjunk a szóbeli felszólításnál. A tények: A veszpré­mi Lovassy gimnázium tantestülete úgy dön­tött, hogy végre pontot tesz az úgynevezett Lo­vassy-ügy végére. Ör­vendetes és tiszteletre méltó a szándék, mi magunk is erre töre­kednénk. A gondunk csupán az, hogy Ho­­monnai úr kollégái megbízásából kijelen­tette, hogy az ügyet úgy kívánják a sajtó nyilvá­nossága előtt befejezni, hogy a tantestület által megfogalmazott hiva­talos nyilatkozatot le­­közöltetik a megyei la­pokban. A Pannon Napló szerkesztősége is meg­kapta ezt a nyilatkoza­tot, azt azonban első­sorban terjedelme, má­sodsorban egyes meg­fogalmazásai miatt nem áll szándékunkban leközölni. A Lovassy gimnázium tantestüle­tének felajánlottuk, hogy a tartalmi monda­nivalót nem csonkítva, rövidített formában kö­t nyilatkozatot. Ajánlatunkat elutasí­tották. Mint ahogy azt is, hogy akár a gimná­zium igazgatójával, akár igazgatóhelyette­sével interjút készítünk az ügyről. Nem maradt más hátra, mint őszinte örömmel bejelentsük Homonnai úr szóbeli közlése alapján: a Lo­vassy gimnázium tan­testülete nem kíván többet foglalkozni az üggyel. Ehhez legfel­jebb hozzátehetjük: a Pannon Napló sem ön­szántából, hanem a megtörtént ügy kap­csán foglalkozott a Lo­vassy gimnáziummal. A tantestület megsér­tését mélységesen el­ítéljük és szívünk sze­rint való az ügy lezárá­sa. Csak hát a módsze­rek. A Lovassy gimná­zium korábbi elzárkó­zása a tájékoztatástól, most pedig a már-már zsarolás ízű követelése a nyilatkozat teljes ter­jedelmű közlésének­­ nem tetszik. Igaz, ez nem oktatásügyi, nem pedagógiai kérdés, ez a sajtószabadság kérdése is. És erkölcsi és etikai kérdés. De hát ki beszél itt etikáról? A Lovassy-ügy eddi­gi történetét, egyetért­ve a pedagógusokkal, mi is lezártnak tekint­jük. Emlékezés Németh Lászlóra A balatonfüredi városi könyvtárban Németh László halálának 20. évfordu­lóján irodalmi estet tartottak, ahol meg­jelent az író Csilla és Magda nevű lánya is. Bodori György író és Cserép László művelődési osztályvezető emlékeztek meg a művészről és munkásságáról foly­tatott beszélgetésükben. Steinhausz György tolmácsolásában Németh László Sajkodról írt vallomása és Bodosi Györgynek az íróról szóló verse hangzott el. Az est folyamán felidézték a technika segítségével Németh Lászlónak a Lóczy gimnázium avatásán mondott beszédét. Kinek adna és kitől kérne kölcsön? C. J.-né nyugdíjas Pápáról - Senkinek nem ad­nék és senkitől sem kérnék kölcsön. Ez ná­lam már egy jól bevált, kialakult szabály. Még a régi rendszerben sem vettünk részletre sem­mit, pedig lehetett vol­na. Nem szeretünk tar­tozni. Vagy megvan a pénzünk és megvesz­­szük, amit akarunk, vagy lemondunk róla. Nem jó dolog sem el­adósodni, sem pedig arra várni, hogy visz­­szaadják a pénzt. Ágoston Endréné magánkereskedő Veszprémből - Kölcsönt? Senkitől nem kérnék és nem is adnék. Esetleg a közvet­len hozzátartozóimnak, illetve a lányomnak, a fiamnak biztosan. Ma nem olyan világ van, mint régen, mert óriási a munkanélküliség. Nekem is nehéz, nem szívesen cipelem má­sok terheit. A kölcsönt manapság nehezen ad­ják vissza. Régen ke­zesnek is elmentem, de ma ezt sem szívesen vállalnám. Részi Ferenc vállalkozó Balatonakaliból - Annak adnék, aki szintén adna nekem, ha én kérnék tőle. És aki valamilyen biztosíté­kot tudna nyújtani, az is jobban számíthatna rám. Ezenkívül fontos, hogy jól ismerjem. Is­meretlennek minden­féle ígéretekre, példá­ul, hogy megtöbbszö­rözi a pénzem - nem adnék. Attól kérnék, akiről úgy gondolnám, tőle nem kell már to­vábbmennem­­ más­hoz.­­ Senkitől, mert én nyugdíjas vagyok és nekem már senki sem adna. Kinek adnék? Most ezt nagyon meg kell gondolni. A fiata­loknak, a gyerekek­nek, az unokáknak. Azért nem adnak az emberek szívesen sen­kinek, mert nem kap­ják vissza a pénzüket. Legtöbben nem tudják megadni, mert nincs miből. Nagyon rossz a helyzet, de én nem pa­­naszkodhatom.­­ Családtagoknak és barátoknak szíve­sen adnék, de idege­neknek nem, mert akit nem ismerek, abban nem bízhatok meg. Esetleg még arról le­hetne szó, hogy ha is­merősnek adnék - hogy írásba foglalnék egy szerződést és per­sze biztosítékot is kérnék tőle. Kitől kér­nék? Családtagoktól és barátoktól - és ta­lán a banktól, de csak utolsó esetben. Gadó Józsefné munkanélküli­ekkról - Nehéz kérdés. Nem nagyon tudnék adni, mert nekem sincs pénzem. Ha lenne, ak­kor a családtagoknak adnék, ha szükségük lenne segítségre, de ez természetes, nem? Ide­gennek nem adnék köl­csön. Ma már nem sza­bad. Megváltoztak az emberek, mindenki magának él, a saját lét­­fenntartásáért harcol. Régen én is könnyeb­ben elmentem kezes­nek. Molnár Sándor nyugdíjas Tapolcáról - A rokonoknak ad­nék, de senkitől sem kérnék. Még soha nem kértem kölcsön. Inkább mindig összehúztuk a nadrágszíjat és addig vártunk, amíg valami­lyen más megoldást nem találtunk. Például általában Trabantom volt, és nagyon szeret­tem volna egy Marutit. De csak akkor vettük meg, amikor reális lehe­tőség kínálkozott arra, hogy ezt megengedhes­sük magunknak. Petró István magángazdálkodó Papkesziről - Az államnak ad­nék, onnan lehet legha­marabb megkapni, nem? A bankokban is úgy jó pénzt tartani, ha az állam szavatolja a kifizetést. Egyébként családtagoknak még adnék, mert ők vissza­adják. Mi se kérünk, csak tőlük. Úgy kell beosztani, hogy legyen elég. Addig nyújtóz­kodj, ameddig a taka­ród ér! a Molnár Melinda Sipos Sándorné ifj. Berják Tibor nyugdíjas középiskolai tanuló Csajágról Szentgálról

Next