Pannonhalmi Szemle 1927

Könyvismertetések: - Sz. István Társulat könyvjegyzéke. (rf.)

költészetének kiviteles szépségeit, de a gyarlóságokra is rámutat és biztos ítélettel jelöli ki Petőfi helyét a magyar költészet életében. Műve nem könnyű olvasmány. Petőfi alapos ismeretét tételezi föl ; részletessége nem egyszer fárasztó, súlyos gondolatokat hömpölygető nyelve is elmélyedést követel, egyéni stílusának egyik-másik sajátossága sem válik az érthetőség javára. Ko­moly olvasó azonban okvetlenül nagy értelmi és érzelmi gazdagodással teszi le kezéből a könyvet. Dr. Kocsis Lénárd. Birkás Géza: A francia iro­dalom története. Szt. István köny­vek (48—49.) Birkás Géza egyetemi tanár francia irodalomtörténete hézagpótló munka. Irányítsa ellenszenv vagy rokonszenv álláspontunkat a franciákkal szemben, az tagadhatatlan, hogy a francia iro­dalom termékeit fordítják és olvassák nálunk méginkább, mint a háború előtt. Épen azért volt szükség ebben a csodálatosan gazdag irodalomban út­mutatóra, egy irodalomtörténeti kézi­könyvre. Ugyanis az eddig megjelent ilynemű munkák közül Haraszti Gyula irodalomtörténete nehezen kezelhető, el is évült, Strachey, angolból fordí­tott könyve pedig minden átdolgozás ellenére is nekünk idegen szemszög­ből tekinti a francia irodalmat. Ezeken, a ma már nehezen hozzá­férhető könyveken kívül a francia irodalom után érdeklődő csak az újságcikkek lírai áradozásaira és is­mertetésére szorítkozhatott. Birkás Géza munkája pótolja a hiányt. A 300 oldalas mű az irodal­milag képzett nagyközönség számára íródott, de sok okulást, útmutatást talál benne a szakember is. Alapos tudással, nagy olvasottsággal, szere­tettel, de nem elfogultsággal megírt könyv ez az irodalomtörténet. Biztos ítélet, találó megfogalmazás ennek a gazdag irodalomnak minden irányá­ról, valódi vagy felkapott nagyságáról, szemléletes, eleven s igaz rajz a fran­cia lélekről s az egyes korokról. A legújabb irodalomtörténeti mód­szerek ismeretével írta meg a szerző művét. Sehol elnagyolás, mindenütt arányosság a tárgyalásban. Katholikus vállalatban jelent meg a mű, de nem e körülmény miatt, hanem a szerző erkölcsi és esztétikai felfogásából folyik ez az emelkedett erkölcsi álláspont, mely az egész munkán végigvonul. Ebből a szem­pontból is nagy érték ez a könyv. Világosan látunk olyan nagyságoknál, kiknél az elfogult bámulat nem látta az árnyoldalat s kiknek egész mun­kássága örök nagy értékek lerombo­lását célozta. (Victor Hugo, Voltaire.) Hangsúlyozzuk, ez a szerző ré­széről nem elfogultság, hanem az illető írók művei s a francia irodalom­történeti köztudatban elfogadott állás­pont alapján történik. A legszabadabb esztétikai felfogás sem emelhet ki­fogást a szerző eljárása ellen. Nem hadakozik, nem akar kisebbíteni senkit, nem akar rehabilitálni keresz­ténységet vagy katholicizmust, csak irodalomtörténetet akar írni a tények alapján. S ebben a munkájában hol elfogulatlansága segíti oly igazi kép megrajzolására, mint amilyet a XVI. század­ végi és a XVII. század­ eleji vallástalanságról ad, hol alapos hozzáértése ad találó és rövid meg­fogalmazást, mint a janzenismusról, majd magas erkölcsi felfogása, mint a francia realizmus rajzában. Nálunk szokatlannak tetszhetik talán az ilyen álláspont, de ne felejtsük egyrészt, hogy a francia irodalomtörténetben ez az irány megvan és értékes mű­veket mutat fel, másrészt a francia irodalomtörténetben a vallási és er­

Next