Pannonhalmi Szemle, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám
ISMERET, KÉTELY, HIT 57 szemben, hogy aki téved, nem tudja, hogy téved? Klasszikus példák bizonyítják, hogy az evidenciaélmény csalóka lehet. Érzékileg evidens, hogy a Nap a Föld körül kering. Mégis az ellenkezője igaz. A tiszta szemlélet számára evidens, hogy a párhuzamosok nem metszik egymást. Mégis nem beszélünk-e nem-euklideszi geometriáról? Nemrég azt álmodtam, hogy kétszer kettő öt. De tudtam az ellenkezőjét. Min nyugszik a bizonyosság, hogy most igazam van? Az álom az a nagy példa, amelyen az ember számára az evidencia kérdésessége feltűnt. Mi van, ha az egész élet álom? Ha egy isten módszeresen megcsal bennünket? Ez a kérdés már az abszolút kétely lenne? Descartes épp ebből kísérelte meg az abszolút bizonyosságot kibontani. Mindenben kételkedem. Én kételkedem. Én. Egy bizonyos, hogy én kételkedem. A kételkedés a gondolkodás egyik módja. Az ember nem gondolkodhat, ha nem létezik. Létezésemben tehát nem kételkedhetem. Cogito ergo sum. Ez a gondolatmenet rendkívül fontos, mivel a tekintetet a tiszta tudatra irányítja. Első lépés abban a vállalkozásban, amely századunkban Husserl fenomenológiai fordulatához vezetett, ahhoz a kísérlethez, hogy a tudatot tárgyaitól fogalmilag élesen elválasszuk. De mindez csak a kétely viszonylatában érint bennünket. És kimondható: nem nyújt abszolút bizonyosságot, mivel nem tételez fel teljes kételyt. Descartes még kezdő volt a kételkedés művészetében. Descartes a mondatok helyességében kételkedik, de nem a mondatok értelmében. Azt kérdezi: „Létezik a világ?", és mer kételkedni abban, hogy a válasz „igen". Nem kérdezi: „Mit jelent a 'létezni' szó?" „Jelent-e bármit is a 'világ' szóval összefüggésben?" Lehetséges, hogy a „létezni" olyan fogalom, amelynek csak egy meghatározott összefüggésben van értelme. Amikor a Romeo és Júliát bemutatják, Júlia ugyanolyan bizonyosan létezik, mint Romeo. De csak a „színdarabban" léteznek, „valójában" Júlia Müller kisasszony. Homérosz számára Zeusz létezik, és csodát tesz; a modern fizikusok számára az atom létezik, és csodát tesz. Az atom kevésbé lenne mitikus, mint Zeusz? Van-e más létezés, mint „létezni valaki számára"? Descartes feltételezett bizonyossága így talán ostobaság lenne, mivel egy értelmetlen kérdésre adott válasz volna. Talán nem is gondolom komolyan, amit az imént mondtam? Honnan tudják? Mindenesetre egyszer tisztán kell látni, hogy lehet így is kérdezni. Descartes nem kételkedik mondatainak értelmében. Magasabb szinten ezáltal ugyanúgy viselkedik, mint a reflektálatlanul élő ember. Bizonyos ismeretelemek egyszerűen adva vannak számára, nem kételkedik bennük, hisz éppen ezek adják a más ismeretelemekben való kételkedés motivációját. Éppen azért, mivel „a világ létezik" mondatot értelmesnek tartja, hisz abban, hogy a mondat helyességében kételkedni lehet. Ha egy mondat értelmetlen, nem kérdezzük, hogy igaz-e vagy hamis. Persze távol áll tőlem, hogy pozitívan állítsam, „a világ létezik" mondatnak nincs értelme. Nehéz volna kételkedni benne. Csak annyit mondok, lehet kételkedni abban, hogy van értelme.