Pannonhalmi Szemle, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1. szám

2016 XXIV/1. „M­árton, a sá­tánnal keményen szembe­­szállva, azt felelte neki, hogy a megtéréssel megjobbított életünk által megtisztulunk a régi vétkektől, és ezért az Úr irgalma folytán bocsá­natot nyernek azok bűnei, akik felhagytak a vétkekkel. Az ördög azonban ellent­mondott, mert szerinte nem helyénvaló megbocsátani a bűnösöknek, és aki csak egy­szer is vétkezett, azt az Úr nem részesítheti semmiféle irgalomban. Mondják, hogy Márton erre ezen szavakkal kiáltott rá: »Hogyha te, nyo­morult, felhagynál az embe­rek üldözésével, és megbán­nád tetteidet legalább most, amikor közel van az ítélet napja, én - igazán bízva az Úr Jézus Krisztusban - irgal­mat ígérnék neked.«" Sulpicius Severus: Szent Márton élete 22.

Next