Pannonhalmi Szemle, 2016 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1. szám
2016 XXIV/1. „Márton, a sátánnal keményen szembeszállva, azt felelte neki, hogy a megtéréssel megjobbított életünk által megtisztulunk a régi vétkektől, és ezért az Úr irgalma folytán bocsánatot nyernek azok bűnei, akik felhagytak a vétkekkel. Az ördög azonban ellentmondott, mert szerinte nem helyénvaló megbocsátani a bűnösöknek, és aki csak egyszer is vétkezett, azt az Úr nem részesítheti semmiféle irgalomban. Mondják, hogy Márton erre ezen szavakkal kiáltott rá: »Hogyha te, nyomorult, felhagynál az emberek üldözésével, és megbánnád tetteidet legalább most, amikor közel van az ítélet napja, én - igazán bízva az Úr Jézus Krisztusban - irgalmat ígérnék neked.«" Sulpicius Severus: Szent Márton élete 22.