Pannonia, 1897. október-december (26. évfolyam, 111-186. szám)

1897-10-01 / 111. szám

2. oldal. — 111. szám, hogy az elszomorító valóság kényszerítette a kormányt az igazság bevallására. Mindegy, a tagadás bástyáin rés üttetett s azon a résen át elöbb-utóbb mégis csak bejuthatnak a józan érvek s komoly figyelmeztetések a tévelygők táborába. Az is különös, hogy a magyar kormány restelte eddigi tévedését itthon bevallani s inkább kisebbik bécsi szócsövét, a »N. W. Tagblatt«-ot bízta meg a magyar mezőgazdaság dicséretével. S milyen érdekes az a czikkecske, a mely ez ügyben ebben a merkantilis-újságban megjelent. Az ember el sem hinné, hogy ebbe az újságba az a józan gondolkozással megirt fejtegetés megfér. Köztudomású — úgymond — hogy a magyar kormány tevékenységének súlypontja az utolsó években a kereskedelem, ipar és közlekedés fejlesztésére volt helyezve s minden törekvés oda irányult, hogy a földmivelésen kívül fekvő gazdasági források teremtessenek az ország számára. Ez roppant beruházásokat s állandó kiadásokat követelt s tagadhatatlan, hogy nem minden eredmény nélkül, ámbár sokat is tettek a jóból és több olyan iparágat akartak meghonosítani, amelyeknek előfeltételei teljesen hiányoznak az országban. De dacára ennek a szerény eredménynek, amelyet sok hiábavalóságból kell kihámoznunk, Magyarország elsősorban földmivelő állam maradt, mégpedig nemcsak a kultúra alá vont területe nagyságánál fogva, hanem azért is, mert a lakosságnak legnagyobb része a közgazdaságnak ezzel az ágával foglalkozik. Magyarország gazdasági teremtő erejének súlypontja tehát ma is ebben keresendő. Az ipari tevékenység sokkal gyengébb, semhogy az aratás révén beálló kalamitásokat ellensúlyozni vagy éppen kiegyenlíteni képes volna. Ilyen viszonyok között a kormánynak elsősorban azon néposztályok sorsáról kell gondoskodnia, amelyek a földmivelés esélyeitől függnek. Azok az ideiglenes intézkedések, amelyekkel a kormány a pillanatnyi bajokon segít, korántsem orvosolják a nagy betegséget , ámbár a mezei munkásoknak háziiparral, töltésépítéssel, folyamszabályozási munkálatokkal stb. tervbe vett foglalkoztatása már azt bizonyítja, hogy a kormány is kezdi belátni a mezőgazdaság fontosságát s a gazda sorsa biztosításának szükségét, de ez még mindig nem elég arra, hogy azok a hibák, amelyek az ipari vállalkozásoknak a földmivelés rovására való támogatása által elkövettettek, teljesen helyreüttessenek. Magyarország még sokáig par excellencze földmivelő-állam marad s nem az ipari versenyben, hanem mezőgazdasági érdekeinek fejlesztésében fogja megtalálni gazdasági boldogulásának feltételeit. Ez nem zárja ki az ipar felkarolását sem, de egyelőre természetesen csak azok az ágak képezhetik gondoskodás tárgyát, amelyek a földmivelésre támaszkodnak, vagy azzal összeköttetésben vannak. Otthon gyakrabban játszódtak le közöttük heves jelenetek, a melyek a szomszédok előtt nem maradhattak titokban. A férj — okkal vagy ok nélkül féltékeny volt s az asszonyt ez gyakran elkedvetlenítette s rossz kedvének szabad folyást engedett. Végre is az asszony ráunt a férj zsörtölődésére s beadta a válókeresetet. A válás elég gyorsan meg is történt, annál is inkább, mert házasságuk gyermek Szélen volt. A vagyon megoszlott kettejük között. Még élénk emlékezetében van a közönségnek az a hír, hogy az elvált asszony ismét férjhez ment. A választott, akivel egy délvidéki ismert fürdőben kötött ismeretséget az asszony, egy még ifjú férfiú volt. Vígan éltek. A külföldön is hosszabb utazást tettek, így történt, hogy alig három év alatt az asszony vagyona gyorsan olvadásnak indult. A fiatalember szerelme ugyanily arányban lett kisebb. A dolog vége, hogy a pénz fogytán a szerelmük is elfogyott s elváltak. S most jön a dolog java. Az aszsony reátalált első férjére, s ennek szive ismét lángra lobbant volt felesége iránt. Kezét és vagyonát, melyet megkétszerezett, felajánlta a nőnek, amit ez el is fogadott. Az uj pár e napokban első boldogsága helyére visszatér. Alig egy éve nősült Rozsnyóról. Szép barna menyecskét hozott haza. Meg se bánta egy perezre sem a házasságot. Csak egyet szeretett volna. Ha Rozsnyó százezer mérföldre volna tőle. Mert az anyósa gyakran ellátogat hozzájuk. A kényelemszerető, szinte lusta férjnek van ilyenkor nemulass. Az anyós rendesen az egész házat felforgatja. Csuda, hogy a szalonba nem rendezi be az éléskamarát, a férj dohányzójába pedig a konyhát. Keserű órákat állt ki a szegény zaklatott férj cserébe nagy boldogságáért. A szükség találékony. Eljött az anyós. Elkezdődött a rendezés. Hanem csakhamar abbamaradt. Az ármányos férj ugyanis az anyósa jöttének hírére titokban elhivatta a szobafestőt s a bútorok háta mögött szép narancsszínűre festette a falat. Az anyósban volt annyi szépérzék, hogy — talán hosszú időre — lemondott a bútorok bolygatásáról. ? yi/X/i Pénteki levelek. Nem volt szép. Arczán nem volt semmi szabályos. Annál szebb volt a termete. Férje a kereskedő világnak egyik tekintélyes tagja, nagyon ragaszkodott hozzá s a házaspárt sűrűn lehetett látni egymás társaságában, suttogta: »de megbünhődöm érte irtóztatón; meg kell halnom 24 éves korommal, vétkem tudatával, s rettegve, hogy a síron túl se lesz számomra bocsánat.* Másnap hazakisértem; itt mentünk el a temető mellett, ilyen remek őszi verőfényben, mely mégis fázásra borzongat, s ekkor éreztem először, hogy az ismerősei nem csalódtak, s nemsokára ide hoztuk ezt a szépséges, élni és szeretni, örökkön szeretni vágyó asszonyt . . . Hamarább, mint gondoltam, alig két hétre jött értem János, ki annyiszor hordozta a selymes párnákon szép úrnőjét, hogy rögtön menjek, látni kíván. Mire megérkeztünk, 2 orvos konstatálta, hogy a piczike lény, kinek életet kellett volna adnia, leány, ha felnyithatná csukott kis szemeit. Ilka, ah, hogy minden ősszel látnom kell e képet ,görcsösen átkarolva tartotta az urát, s tördelve, a legnagyobb köhögések között kért, rimánkodott, hogy csak még két hónapig hagyják élni, mig levezekli bűneit, melylyel Sándort megbántotta. »Most szeretlek már, szeretlek, imádlak, egyedül téged, bocsáss meg!« S aztán összesett, hullámos hajfonatai, az a kékes-fekete palást végig ömlött le a földig, s a szerelmes szenvedély halottja nem mozdult többé. Boronkay aznap elment valahova, s nem hallottunk róla soha . . . Hódos pedig egyetlen leányával, Ilona hű képmásával épp most ment anyja sírjához, s az a kimondhatatlan mély és szomorú komolyság, mely e két lényen látszott, világosan megmagyarázta nekem, hogy most tudta meg Olga glóriába vont anyja történetét, s annak sírjánál kellett megesküdnie atyjának, hogy szívből, szerelemből nyújtja kezét a fiatal mérnöknek, ki a temető kapujában várakozott rájuk. A hevesen felsüvöltő szél, mely végig sepert a természeten, a tiszta jeges, kristályozó hideg biztat, hogy ez őszi emlék maradványa is eléri a boldogító, önzetlen szerelmi tavaszt. S. Margit: „PANNÓNIA“ 1897. október 1. Napi hírek* — Időjelzés. Normál légsúlymérő 759. Átlagos hőfok 21 Celsius. Tegnaphoz képest a légsulymérő — szállt le. Jóslat: változó, szép idő. — Személyi hírek. Zichy grófnő Budapestről s Pajor Emilia a hires színésznő ugyancsak Budapestről városunkba érkeztek. — Október 4. Péchy Zsigmond főispán szept. hó 30-án délutánra a kassai tanintézetek igazgatóságait gyűlésre hívta egybe, melynek czélja volt megállapítani azt, hogy mi módon ünnepelje meg az ifjúság október 4-ét. Mint halljuk, az ifjúság elhatározta, hogy a városház előtti felvonuláson lövegeiket zöld lombokkal díszítik fel, hogy az ünnepély díszét emeljék. — Halálozás: Özv. Jávorszky Imréné szept. 29-én 72 éves korában halt el. Temetése okt. 1-én délután 4 órakor lesz. — Uj egyetemi tanár. A király dr. Magócsy- Dietz Sándor főreáliskolai rendes- és egyetemi magántanárt, Eperjes város szülöttjét a budapesti egyetemen a növénytan nyilvános rendkívüli tanárává, a rendszeresített illetményekkel kinevezte. — önkéntesek tiszti vizsgája. Büszkén lépdelnek az utczán azok a mosolygós önkéntesek, akik hosszú karddal csörtetnek végig a korzón. Hát hogy is ne, mikor már csak a ruha őrmesteri, de az ember már minden porczikájában hadnagy, vagy legrosszabb esetben is kadét-őrmester. De még ha őrmester, akkor sem egyenrangú azokkal az őrmesterekkel, akik kincstáriak, hanem olyanok, akikből még generális is lehet. Az eltöltött katonai esztendő hát nem veszett kárba és azért a három csillagért érdemes kifizetni a boldog apának az urfi minden adósságát is. Sokan azután úgy megszeretik azt a fényesnek látszó csábító jövőt, hogy meg sem válnak többé az első hosszú kardtól, a többiek pedig haza mennek és könyvvel, irónnal, tollal cserélik fel a kardot s gigerli kabáttal a waffen-rokkot. A tüzérönkéntesek közül 30-an vizsgáztak s őrmestereknek 26 an lettek kinevezve. Négy szabadságolva lett azzal, hogy a vizsgát megismételhetik, így tehát két évig egy sem fog szolgálni. Legjobban vizsgázott lovag Grivicis, ki a napiparancsban is kiváló dicséretet kapott. A bakáéknál bizony már soknak nem igen kedvezett a szerencse. Az 54-ik brigádból jelentkező 43 önkéntes közül 8-an buktak el, s ami a legfeltűnőbb, 25-ös egy sem, hanem csak tisztán 34-es. Kitüntetéssel vizsgáztak: Kiszely Károly, Strompf Oszkár és gróf Normand Lajos 3- es önkéntesek. Megjegyzendő, hogy ezen elbukottak a második évet, — tekintettel jó viseletükre — nem szolgálják. Az 54-ik brigádnál az eredmény még kedvezőtlenebb, a mennyiben a 85., 67., 65-ik ezred s a 29. vadászzászlóaljtól vizsgára jelentkező 46 önkéntes közül 16 bukott el. — Dalárda a jogakadémián. Nem jámbor szándék, írott malaszt többé, hanem tényleg a megvalósulás stádiumába lépett a jogász dalárda. A tegnapelőtt megtartott alakuló gyűlésen elnöknek megválasztatott Neuvirt Albert III. éves, jegyzőnek Szmetana Károly III. éves, pénztárnoknak Pramer I. éves, ellenőrnek Klekner Emil III. éves, szertárosnak Siposs Gyula I. éves joghallgató. A díszelnöki tisztségre a gyűlés egyhangú lelkesedéssel dr. Katona Mór akadémiai tanár urat kívánta, aki a nála megjelent küldöttség előtt kijelentette, hogy a felajánlott tisztséget a legnagyobb örömmel és készséggel vállalja el, mert biztos garancziát lát az ifjúság buzgalmában és főleg a kitűnő vezetésben, Kerner József zeneiskolai igazgató és székesegyházi karnagy személyében arra nézve, hogy a dalárda virágzani fog s a vezetése alatt álló mensa academicára áldást hozó s üdvös lesz. Azután a küldöttség Neuvirth Alberttel ez élén Kerner József lakására ment, hogy őt a dalárda vezetésére felkérje. Csak a szónok szavait ismételjük, a mikor mi is azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy a dalárda jobb karmestert nem választhatott, mert Kernerben oly faktort bír Kassa város zenei kultúrája, amelynek teremtő erejét csodáltuk annak idején a Régi dalegyletnél s a Dalkörnél is. Kerner kijelentette, hogy csakis azért vállalja el a megtisztelő tisztséget, mert a dalárda létrejöttét egyenesen az ő vezetéséhez kötötték ; nem szándékozott nagy elfoglaltsága miatt sem újabb téren szerepelni, de mert egész életén a zene, a kedély, az ízlés fejlesztése volt főczélja, ambiczióját fogja abba helyezni, hogy e dalárda büszkesége legyen jogászainknak. Az első nagy hangversenyt a »Kassai női Daloskörrel« együtt deczember elejére tervezik. — A harcztérről. Szikszói levelezőnk írja: A szikszói mandátumért az ellenfelek megüzenték egymásnak a háborút. A szabadelvű párt szept. 29-én Szikszón egy sűrűn látogatott értekezletet tartott, melyen Darvas Bélát nagy lelkesedéssel a szikszói kerület képviselőjelöltjének kikiáltották. Ugyanaz nap grf. Hunyady László, Csomna István és József, Kubinyi Miklós aláírásával, plakátokon hirdették, hogy az egyesült ellenzék október hó 2-án Szikszón gyűlést tart, ahol a beavatottak szerint Bartha Miklóst fogják képviselőjelöltül kikiáltani. A szabadelvűek nagy értekezletét ugyancsak Szikszón okt. hó 3-án (vasárnap) tartják meg. Mezőssy Béla orszgg. képviselő Bartha érdekében a kerületet beutazza. — TŰZ. Szerdán este 7 óra tájban az Akasztófadomb alatt levő Lisska-féle szántóföldön egy szalmakazal ismeretlen okból kigyuladt s óriási lángnyelveivel vörösre festé az eget; a Tűzoltóság rögtön kivonult s az oltáshoz fogott, mindazonáltal a tűz reggelig tartott, míg azt elfojtani képesek voltak. A katonaság is kivonult. — Gyilkos testvér. Szept. hó 28-án Pócs György felső-csályi jómódú gazdaember összeveszett János nevű bátyjával egy barázda miatt. A heves vérű ember nem tekintve a testvéri szeretetet, egy keze ügyében levő csákánnyal úgy vágta halántékon bátyját, hogy az holtan rogyott össze. A gyilkos Pócs Gy. maga jelentkezett a zsadányi kir. járásbíróságnál, hogy méltó büntetését elvegye. — Csirkepecsenyére vágyó asszony, Bacsinka Anna rovott előéletű, lopás miatt már többször megbüntetett kétes existentiáju nőt, szept. 29-én a rendőrség éppen kleptomániájának gyakorlása közben elcsípte s a lopott csirkéket tulajdonosának visszaszolgáltatta. — 15 frt a becsületes megtalálónak. Szept. 28-án egy sárga bőrből készített oldalzsebtárcza 45 vagy 50 frt tartalommal a Fő utczán elveszett. — Megszökött ló. A honvéd huszárkaszárnyából szept. 30-án reggel egy felszerszámozott tüzes ló megszökött. A lovat keresik. — Brutális csőcselék. A tegnap esti tüzeset alkalmával a tűz színhelyére vetődött egy szegény zsidó fiú. Nem csinált senkinek semmit, de egy pár bámészkodó durva embernek elég volt, hogy kaftánban volt a szerencsétlen s a legdurvább módon bántalmazni kezdte, úgy, hogy a kirendelt katonaságnak kellett oltalmába venni. De alig hogy kikisérte a tömeg közül a katonaság, a tömeg utána futott s véresre verte. Sírva hozta be a patrouille a szegény zsidó fiút a városba. — Rablógyilkosság A lczibányai postarablógyilkosság tettesét — mint bennünket értesítenek — Morócz György ügyes kassai csendörfőhadnagy erősen nyomozza s nagy a remény, hogy maholnap az akasztófára való rablógyilkos meg lesz kerítve. Eddig a helyszínen már több letartóztatás történt. — Lopások. Hogy ha a hivatásszerű tolvajok szünetelnek és a rendőrségnek nincs ezekkel baja, akadnak más becsületes emberek is, akiknek kedvük telik benne, hogy másnak a jószágát magukévá tegyék. Vannak külvárosi asszonyok, kik minden lelkifurdalás nélkül űzik azon sportot, hogy mihelyt a szomszéd apró marhája, csirke, lúd vagy kacsája udvarára téved, azt azonnal elfogja és a magáénak tartja. E napokban panaszkodott csak egy asszony, hogy szomszédnője három libájával tett így, s a midőn bement hozzá, hogy azokat visszakövetelje, az azt állította, hogy azok az ő tulajdonát képezik, hogy ő maga vette és végre még goromba módon ki is uta-