Pannonia, 1899. január-március (28. évfolyam, 1-74. szám)

1899-01-01 / 1. szám

V Kassa, ISS9. Előfizetési árak: Egész évre 1o ft. —kr Fél évre 5 ft.­­ kr. Negyedévre a ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr Egyes szám 4 kr Hirdetések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : ifj. Nauer Henrik könyv­nyomdájában Kassán Kossuth Lajos­­ utcza 16. szám alatt. IIV.C. 372­7­8 Vasárnap, január I.XXVIII. évf., I. szám. Hirdetések felvétetnek: Bpesten: »Általános Tudósitő», Eckstein B. Goldber­­gei A. V., Blockner J. Fischer J. D. — Bécs­­ben: Mosse Rudolf. Haasenstein & Vog­­er, Schalek Henrik. Oppelik A., Danne­­berg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube G; L. & Co. — Ham­burgban : Károly, & Liebmann. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség, Felelős szerkesztő : Társ­szerkesztő : Kiadóhivatal, a hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos­ utcza 16. szám alatt. Dr. HOHEN­AUER 1. LEKLY GYULA. S a hová a hirdetések és előfizetési pénzek külden­dők, Kassán Kossuth Lajos-utcza 16. c"Boldog új évet kíván lapunk mélyen tisztelt olvasóinak és munkatársainak a szerkesztőség és kiadóhivatal. Uj év napján. (L. Gy.) Szilveszter apó az ó­­esztendő utolsó perczeit számlálgatja s mikor a toronyóra az éjfélt fogja kongatni, az 1898-ik év a semmiség tengerébe merül, hogy helyet adjon 1899-nek. Régi história s mégis mindig uj marad. A legtöbb eset­ben, örömmel válunk meg az ó év­től, melyet elég alkalmunk volt ki­tapasztalni s ha futó napjaival szo­morúságot, keserűséget okozott, még a hozzáfűződő emlékektől is szaba­dulni igyekszünk, mert biztat a ke­csegtető remény, hogy a születő új év nem lesz oly mostoha hozzánk, mint volt az elmúlt év. És hány eset­ben talán a legtöbbször csalódunk az újévben s csak midőn utolsó nap­jait számlálgatjuk, ismerjük meg tel­jesen és ha Szilveszter éjjelének újra halljuk éjfélét kongatni, merünk bát­ran fellélegzeni, hiszen a­mi elmúlt, vissza nem jöhet többé. S a­mint a szivek reménysége minden újév haj­nalán ismét kiújul, az emberek ar­­czán vidám derű ömlik szét, mintha ki volnának cserélve. Régi história és hatásában mégis mindig új marad. Az örök idő egyre pörgeti or­sóját, egymásba fonva az éveket, szőve a világeseményeket, melyek­nek szálai ki tudja mióta s ki mond­hatná meg, hogy meddig nyúlnak bele a végtelenbe? S az ember, mint az alkotás koronája, a maga véges mivoltjában az egymásba fonódó szálak közé egy-egy csomót kötöz­­get bele, hogy az időhatárokat meg­jelölhesse s a mint az idő kereke egy ilyen csomóhoz ér, az emberi társadalom a maga­­ bölcsességével rámondja, hogy itt vége van a szál­nak s azon túl egy uj kezdődik. Az emberi társadalmak emez idő­határjelzése mily sokszor jut ellen­tétbe az események!: •! ! Hányszor történik meg, hogy az idő kereke egy határcsombokhoz érkezve, újév kezdődik anélkül, hogy a régi be volna fejezve. Íme most is ez az eset A múlt még befejezetlen s az előttünk álló jövőt a bizonytalanság sűrű homálya fedi el. Időbeli uj korszak kezdődik a mai nappal is, midőn a politikai korszak a legnagyobb vajúdásban szenved meg. A magyar nemzet majd­nem tanácstalanul áll az ó­év gyá­szos ravatalánál s mig egyrészt ör­vend, hogy az időből egy dicstelen szál lebonyolódott, másrészt a leg­nagyobb mérvben aggódik a felett — s teljes joggal — h­a vájjon a jövőbe vetett reménységét meghozza e az uj év ! ? A múlton nem lelkesedhetünk s a jövőért csak aggódhatunk. A ma­gyar társadalom, a magyar nemzet életfáját szó emészti. Egészségtelen, minden nemesebb érzést pusztító szellem kapott lábra, mely végve­széllyel fenyeget. S mint az orvo­sok a nagybetegnél a diagnózist, közállapotaink sínylődésének is okait egyre hirdetik, a gyógyító szereket is megállapítják a nemzet orvosai, de míg a nagybeteg haláltusáját vívja, nincs a­ki be is tudná adni az elő­írt szereket. Csak állunk és jajveszé­­kelünk , csak tanácsolnak, és várjuk, ha fog-e és mi történni ? Ez alatt az idő kereke egyre gyorsuló sebességgel forog s a pár­­kák, kik a nemzetek életszálait fon­ják, szövik, hogy hogyan fogják ki­­ bögözni az összekuszált szálakat, a jó Isten a megmondhatója. Mire a nap újra felkél, belefu­tunk a törvénytelen, az alkotmányon kívüli állapotba az egész vonalon, melynek nyomai örökre hozzátapad­nak politikai történelmünkhöz. Nem azt kell most kutatnunk, hogy ki okozta ezt a kétségbeejtő helyzetet; az orvosnak nem az a fel­adata, hogy a betegség származását kutatgassa, hanem hogy a beteget meggyógyítsa. Az ex lex állapot, melybe immár belekerültünk, miután ettől a keserű pohártól, a kik akarták volna, nem tudták s a­kik tehették volna, azok nem akarták megkímélni a nemzetet, egész súlyával reánk nehezedik mai nappal s irtóztató következmé­n­­yeivel rémezget a legközelebbi jö­vőben. Mert hiszen ki kételkedhetik abban, hogy a törvénytelen állapot mindenfelé zavarokat, összeütközése­ket fog előidézni! A törvényszékek az adóhivatalok és végrehajtók bűn­­pöreivel lesznek kénytelenek foglal­kozni a törvénytelen adók beszedése által elkövetett jogtalanságok miatt. És hány esetben fog összeütkö­zést szülni egyfelől a hatalom ren­delkezése s másfelől az anarkiáig menő izgatás, melyek a gyű­lölséget La­ pja.rxl3. mai. száma 12 oldalra terjed.

Next