Pannonia, 1899. április-június (28. évfolyam, 75-147. szám)
1899-04-01 / 75. szám
Kassa, 1039. Előfizetési árak: Egész évre 10 ft. — kr Fél évre 5 ft. - kr. Negyedévre 3 ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr Egyes szám 4 kr Hirdetések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : írj Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán Kossuth Lajos - utcz Szerkesztőség, hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos utcza 16. szám alatt. ÍM Szombat, április I. XXVIII. évf., 75. szám, 16. szám alatt.PANNÓNIA POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAUER I. Társszerkesztő : LEKLY GYULA. Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Kassán Kossuth Lajos utcza 16. Feltámadás. (P. K.) A megváltás nagy müvének betetőzése a feltámadás. A feltámadás az igazság diadala, emléke a gondolat és eszme szabadságának ünnepe. Emberré lett az Isten, hogy megbizonyítsa az igazságot; s meghalt érette, mint ember, de föltámadott, mint Isten, mint örök igazság. És az igazság él és meg nem rontható, meg nem hamisítható, elpusztíthatatlan ; mert Krisztus példája örök időkre biztosította. Ellene támadhatnak, meghurczolhatják, álorczába kényszeríthetik az igaz útról ideig óráig letért vagy elvetemült emberek, de az azért lényegében egy és ugyanaz marad s a"z igazak mindig megismerik. Ennek az erős örök igazságnak a diadalát üli meg a keresztény világ évenkint nagyszombaton a föltámadás emlékünnepén. A mindennapi élet változásainak remény és csalódások között tépelődő elménk és szívünknek minden problémája megvilágosodik a feltámadás magasztos gondolatában. A csapások és szenvedések által sújtottak, a nyomorban sínylődök, az igazságtalanul üldözöttek reménye ebben a szóban van kifejezve : föltámadás. A földi pályáján keresztül ideális, itt elérhetetlen czélokért küzdő emberbe életet a föltámadás eszméje önt. A mellőzöttek, kik tehetségüknél, vagy más okoknál fogva egyebet reméltek az élettől, mint amit az nekik megadott, a föltámadásba vetik bizalmukat. A politikai viszályok és egyenetlenségek khaoszából megtisztultan kiemelkedett nemzet is föltámadásra vár és abba helyezi a szebb jövő reményét. A kereszténység magasztos hittitkai között a föltámadás ünnepe a legközvetlenebb, legmélyebb s legemberibb hatású. Nincs örökös halál, nincs megsemmisülés. A test elporlik, de a lélek örökkön él. Az igazság érvényesül, ha nem itt a földön, akkor a síron túl, de érvényesülnie kell! A természet örök, változhatatlan rendje így követeli. Nincsen bűn büntetés nélkül, de viszont nincsen jótett jutalom nélkül. Az örök igazságszolgáltatás keze jutalmaz, büntet a síron túl, kinek-kinek érdeme szerint. A föltámadás gondolata s a lélek halhatatlanságának eszméje alapja a társadalmi rendnek, mely felbomlik, mihelyt az e’scölcoök meglazulnak s az emberek a vallástól elpártolnak. A társadalmi renddel együtt semmivé lesz az állam — mint ezt a történelem is számtalan példával igazolja Az emberi élet telve van szenvedésekkel. Ha vannak is örömei az életnek, azok mulandók és legtöbbször csak látszólagos örömök. A mindennapi élet folytonos küzdelmei közepette jóleső és megnyugtatólag hat az a tudat, hogy a földi élettel az emberi lélek pályája még nincs befejezve, létezik számunkra megváltás s a végtelen Igazság rendelkezése szerint a túlvilágon érdem nem marad jutalmazatlanul. Szorongó lélekkel, — de Istenbe vetett bizalommal — várjuk a jövőt s a föltámadás emlékének ünnepies pillanatában a gyötrő, nyomasztó s lehangolt gondolatok és érzések bilincseiből egyszerre kifejtett lélek kitörő örömével kiáltunk föl : Hála legyen az Istennek ! . . . 3LapTj.Ei.2s. mai szála a Q oldalra terjed. Hirdetések felvétetnek: Bpesten: •Általános Tudósító*, Eckstein B. Goldbereex A. V., Blockner J. Fischer J. D. — Bécs- Den : Mosse Rudolf, Haasenstein & Voger, Schalek Henrik, Oppelik A., Danneberg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube G. L. & Co. — Hamburgban : Károly, & Liebmann. Szeressük a gyermekeket. — Egy magyar asszony czikkelye. — Általánosan tudott dolog, hogy Francziaországban magában Párisban is nagyon szeretik a gyermekeket. Járó-kelők előttük ismeretlen gyermekeket dajkájuk karján megszólítanak, beczézgetnek, kedveskedő bókoló szavakat mondanak a szülők mellett tipegő apróságoknak, vagy legalább mosolygó, gyönyörködő tekintetet vetnek egy-egy kedvesebb gyermekalak után. A gyorsan élő, siető Párisnak van ideje, hogy meglássa a gyermekeket, hogy gyönyörködjék bennük. Azt a benyomást teszi az emberre, ha ezt szemléli, mint ha Francziaország közös vagyonnak közös tulajdonnak tekintené a gyermekeket, akikhez — legyen bár a gyermek és családja oly ismeretlen előtte — minden francziának joga van, kikben mindnyájan gyönyörködhetnek s kikre mindnyájan büszkék lehetnek. És ezt meg is teszik. Minden franczia személyesen is kiveszi mindebből a részét s nem elégszenek meg amolyan általános szeretettel, mely csak jótékonysági egyletekben, esetleg a parlamentben tartott nagyszabású beszédekben nyilatkozik meg, de a mely a meleg, szivtől-szivhez szóló szeretettel épen oly kevéssé azonos, mint a pakson az arannyal. Hiszen ez mind nagyon szép, csak ne volna visszavezethető egy nagyon is szomorú dologra. Francziaország fél az elnéptelenedéstől. És erre a félelemre oka van. Kevés a franczia családokban a gyermek. Ez a félelem az, mi megismertette vele a gyermek értékét. Ez vezette oda, hogy érdeklődjék a gyermek iránt, szeresse, megbecsülje, mint legértékesebb nemzeti vagyont. Tragikum ez, akkor ismerni meg valaminek az értékét, mikor elvesztettük, vagy mikor elvesztésétől kell rettegnünk. Talán Francziaország még jókor