Pannonia, 1899. július-szeptember (28. évfolyam, 149-214. szám)
1899-07-02 / 149. szám
2. oldal. gyobb rendkívüliségét szeretjük. És ebben nemigen lehet belemagyarázni az intézők részéről elkövetett sérelmet azokkal szemben, akik abban a felavatandó csarnokban hivatva vannak a nemzeti kultúrát hirdetni, mert hiszen ez az óhaj az ő részükről olyan forma, mint a népnek az a felfogása, hogy ünnepelni csak vasárnapi ruhában lehet. Azonban, ha alapjában meggondoljuk a dolgot, nagy igazság van abban a tömeges véleményben, mely lapunk hasábjain megnyilatkozott éppen azok részéről, kik nem kevésbbé szivükből örülnek annak a mi uj csarnokunknak s méltán látnak bizonyos mellőzést abban, ha az uj színházat nem az a társulat nyitná meg, mely abban a nemzeti ügyet szolgálni vállalkozott. Hiszen arra még nem volt példa, hogy ha a nemzeti kultúrának szolgálatára, teszem, egy új nagyszabású iskolát állítottak fel, hogy ebben az ünnepélyes megnyitásra, az első előadás megtartására a budapesti egyetem professzorait hívták volna meg. A megnyitás ünnepélyén s az elmaradhatlan banketten igen is ott szoktak lenni a kiválóságok, hogy jelenlétükkel emeljék, fényesebbé tegyék az ünnepséget, de ezzel eleget is tettek, többet senki sem jogosult követelni tőlük. Ebből a felfogásból indulva ki, mi is azt tartjuk helyesnek s méltányosnak, hogy az uj szinházat tényleg az a társulat nyissa meg, mely abban játszani szerződött. Mert ha hivatott és érdemes ez a társulat arra, hogy a nemzeti kultúra terjesztésében szerepet vigyen, akkor föltétlenül megilleti az a dicsőség is, hogy ő nyissa meg a magyar művészet újabb templomát. Lehet azután az ünnepi fényt százféle módon és kell is emelni. Ne csak a politikai, közigazgatási hatóságok, a társadalom előkelőségei, az ifjúság s a nép legyenek jelen, hanem méltó helyet leljenek ott az ország első műintézeteinek képviselői is, hogy az egész ország lelkesedése tegye emlékezetessé a hazafiság ünnepét a nemzeti kultúra nagyobb dicsőségére. Legyen ez az ünnep az egész magyar haza ünnepe, hogy itt az egykori kuruczok vérrel áztatott földjén, hol a Bocskayak és Rákóczyak szabadságzászlói magasan lobogtak s szabadságharczunk idejében is honleányi s honfiúi nemes erények a magasan szárnyaltak, melyek hazánk történelmének lapjain arany betűkkel vannak megörökítve, hogy itt a hazaszeretetnek régi erős várában a megnyilatkozó hazafias örömérzet hozza rezgésbe minden magyar szívében azokat a húrokat, melyek édes mindnyájunkkal közösek, ha arról van szó, hogy a magyarság erősbödése a nemzeti kultúra egy újabb tényezőjével gazdagodott. Sziveinket egy érzelem, lelkünket egy gondolat szállja meg : az igaz hazafias érzelem ; a gondolat, hogy magyarok vagyunk s egyedül állva a nagy világban, csak az összetartásban s nemzeti műveltségünkben bírjuk amaz erőt, mely az ezeréves hazában fentartott bennünket, így lesz a magyarság méltó ünnepe az új színház megnyitása. — Julis te — kérdezte, én meg ott pipáltam lent az ajtónál — igaz, amit Pál Zsuzsa néni mond ? — Igaz hát ! — feleselt vissza a lány, mert igen felvágott nyelve volt. — Ne tréfálkozz Julis — mondta a fiú. Igazán megcsókolt az a pesti? — Megcsókolt, meg, ha eljön meg is fog, felelte vissza durczásan a lány oszt’ megfordult, hogy indul le, de a fiú már lángvörösen ugrott utána. Már alkonyodott, rosszak a szemeim, nem láttam mi történt, csak egy olyan gyenge sikoltást hallottam, ami kér is, sir is, meg fél is, mint mikor a héjjá elfogja a galambot. Osztán, egy kis idő múltán megállt a malom , nem foroghatott a kereke. Két nagyocska gyerek össze-össze súgott s mindig Zentay Oszkárt nézte, a mint az halványan, meredten állt az öreg Józsi mellett. — Jóska bácsi ! Gyüjjék csak! — kiáltott az egyik. — No, mi kell, adta kölykei ? — Leballagott a hídról, de csakhamar visszajött. — A golyhók ! Még azt mondják, az a pesti ilyen volt, mint az úr. Ezek már azt hiszik, csak a pestinek van fehér képe. Mikor Jóska bácsi bement, mert dolga akadt a malomban, Zentay Oszkár, a legfelsőbb miniszteri fogalmazó lassan, félve húzta ki zöld loden kabátjából fehér, keskeny kezét. Megnézte. Nem volt véres. B. M. „PANNÓNIA“ 1899. julius 2. Napi hirek. — Naptár. Vasárnap, julius 2. — Kath Jézus sz. v — Prot. Sarlós Boldog asszony. — Görög, junius 20. Met. — Izr. Tham 24. — Napkelte 3 ó. 52. — Napnyugta 7 ó. 43. — Holdkelte éjfél. — Történeti naptár: Klopstock német költő sz. 1724. — Rousseau franczia író f 1778. — Bonaparte Napoleon kiköt Alexandriánál 1798. — Hahnemann a homoeopathia feltalálója 1843. — Csata Komáromnál. Győzelem Uzonnál. Gábor Áron őrnagy elesik 1849. — Peel Róbert angol államférfi 1850. — Szerbia hadat üzen Törökországnak 1876. — Hétfő, julius 3. — Kath. Heliodor — Prot. Jáczint. — Görög jun. 21. Julián. — Szr. Tham 25. — Napkelte 3 ó 53. — Napnyugta 7 ó 43. — Holdkelte 12 ó. 15. hajn. — Történeti naptár: Cortez Ferdinand elfoglalja Mexikót 1521. — Medici Mária IV. Henrik özvegyet 1642. — Abd el-Kader elfoglalja a francziáktól Arzevét 1833. — Az oroszok bevonulnak Debreczenbe 1849. — Königgrätzi csata 1836. — Tengeri csata Santiago de Cuba előtt, az északamerikaiak győzelme a spanyolok fölött, Cervera tengernagy fogságba kerül 1898. — Földrengés Dalmátiában 1898. A Sfax útja. Repül az óceánon a hajó, Diadalmasan, büszkén szárnyaló. Árboca mellett megtört, öreg ember, — S körötte lázong, s zúgni kezd a tenger: »Melyet röpít hullámaink dagálya: Az Igazságot viszi ez a gálya. Az igazság czéljához mikor éré ? — Ragadjuk le a tenger fenekére ! Paskoljuk szirthez, mig csak roncsa lesz — Az Igazságnak sorsa mindig ez! . . .« S a Sfax utasa két karját kitárja És könye perdül a haragos árba : „Ellenem esküdött a szörnyű ármány, Elevenen a kárhozatba zárván. De szent hitemben én meggyőzhetetlen, A börtönajtót egyre feszegettem. Ránehezedtek kegyetlen a zárra — S az mégis fölpattant — az Ur szavára ! S most végre nyugszik és üvölt a gazság: Hogy lánczom újra rám kovácsolhassák. Hogy tombol a sok vérszomjú pribék : Hogy mártírságom nem volt még elég! Még most is átkot szórnak ők reám . S nekik segítnél, örök óceán ? Ki végtelen vagy, mint az Ég kegyelme : Ó vigy hazámba, vigy a győzelemre!« így szól az ősz : a negyvenéves agg. S vidám derűvel elsimul a hab. Elnémul az oroszlántorkú hullám. Aranysugár tör át az ég borúján. És lágyan zsonganak csak a szelek — Mert jobb a tenger, mint az emberek . . • Sas Ede. — Személyi hir Dr. Klupathy Antal kolozsvári egyetemi tanár családjával együtt Kassára érkezett, ahonnan üdülés végett Bánkra utazik. — Kinevezés: Pethő Károly selmeczbányai adóhivatali tiszt, adóhivatali ellenőrré neveztetett ki. — I Esküvő. Ma délelőtt vezette az oltár elé Szkurkay Ágoston jászói gyógyszerész Papp Emilia kisasszonyt, Papp Ferencz vármegyei orvos leányát. Az esketési szertartást Répászky Barna, főgymnasiumi tanár végezte, aki az ifjú párhoz megható beszédet intézett. — A bíróság köréből: Keczer László kassai ítélőtáblái tanácsjegyző albirót a bártfai járásbírósághoz járásbiróvá, Várady Gábor m.-szigeti ügyészségi alügyészt és Pavlelics Béla debreczeni j. bírósági albirót a máramarosszigeti törvényszékhez birókká, Basitidesz Barna füleki járásbirósági aljegyzőt a balassagyarmati, Karácsony János nyitrai törvényszéki aljegyzőt a beregszászi törvényszékhez albiróvá nevezte ki a király.^Mátyástorony. A dómépitési bizottság jan. 30-án Münster T. polgármester elnöklete alatt tartott ülésében több kisebb fontosságú tárgy elintézése után elhatározta, hogy a kassai székesegyháznak déli, u. n. Mátyás tornyának kiépítése iránt a vallás- és közoktatásügyi minisztert újból megkeresi. A torony a 15-ik század hetvenes éveiben épült s nagyobbrészt Mátyás király bőkezűségéből, a ki királyi újévi ajándékot s nagyobb mennyiségű sót utalt ki e czélra. A tornyon Mátyás czimere két ízben is előfordul.