Pannonia, 1938 (4. évfolyam, 1-10. szám)
3-4. szám - Balla Borisz: Gabriel Marcel drámái
GABRIEL MARCEL DRÁMÁI 129 a szerelem, illetve a szeretet összekapcsolt, s most megakadályozza, hogy a jövőben útjuk ugyanaz legyen. Vizsgáljuk meg az első darabot. Françoise Thouret, egy huszonnégy éves modern gondolkodású lány szerelmes a nálánál négy évvel idősebb Gérard Launoy-ba. Helyesebb lenne szenvedélynek nevezni ezt az érzelmet, melyben az érzékek olyan erős szerepet játszanak, hogy a lány még annak sem meri ezt bevallani, aki érzéki szenvedélyének tárgya. A házasság előtt váratlan akadályok tornyosulnak: a fiatalember a tüdőbaj kezdődő jeleit tapasztalja magán, s éppen azért, mert szereti mennyasszonyát, elhatározza, hogy lemond róla s egy szanatóriumba vonul. De Franchise — akit érzékei vezetnek — ráveszi, hogy kössék meg a betegség dacára is a házasságot és amikor az esküvő után nemsokára a fiatal férj vért köp, felesége követi a magaslati levegőre, hol talán még megmenti életét a pihenés. De a betegség hatása alatt Gérard mély morális változáson megy át, amelynek az az eredménye, hogy visszanyeri elvesztett hitét és a tisztaság utáni vágyat (mely utóbbi nem nagyon gyötörte ifjúsága alatt). Françoise-ra nézve ennek a változásnak két következménye van: megfosztja a fiatal asszonyt szabadgondolkozó szellemében attól, hogy „igazolja életét önmagával szemben“ és érzéki testében annak az elhatározásának gyümölcsétől, melyet ő sohasem akart „áldozatnak“ nevezni. A félreértés, mely itt a drámai magot képezi ott van, hogy Gérard azt hiszi, felesége feláldozta magát, amikor hozzáment, holott valójában Framjoise csak érzékiségének parancsát követte. Amikor a fiatal asszony látta, hogy a beteg teljesen elszakadt tőle s csak vallásos dolgokkal törődik, félig bosszúból, félig tehetetlenségből odaadja magát egykori professzorának, a determinista tanokat hirdető Philippe du Ryer-nek, aki feleségével szintén a havasok közt tartózkodik. Néhány hónap múlik el. Gérard lassan kilábol súlyos betegségéből, s testi megerősödésével párhuzamosan visszanyeri azt az életéhséget és érzéki lendületet is, amelyet hiába várt tőle fiatal felesége. De most már késő: ott áll közöttük a másik férfi. Françoise bevallja tettét és Gérard, mintha villámcsapás érné, fulladozni kezd és percek alatt meghal. Ez a végső jelenet a maga drámaiságával s mély lírai hangulatával egyike Marcel legszebb „morceau de bravoure“-jainak: „Françoise: Nincs egy szavad sem, egy résztvevő tekinteted sem, csak ez az esztelen bölcsesség?.. (Gérarde ránéz a fény.