Pápa és Vidéke, 1906 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1906-05-27 / 1. szám

E I. évfolyam. Pápa, 1966. május 27. 1. szám. Pápa és Vidéke. _______ Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési ár: gész évre 10 korona Félévre 5 korona N­egyedévre ... 2 korona 50 fii. Egyes szám ára 2-4 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: GRÁTZER JÁNOS. S­zerkesztőség és kiadóhivatal: Pápán, Petőfi-utca H-ik házszám. Hova az előfizetési pénzek és a lap szellemi részét is illető mindennemű k­özlemények küldendők. Megjelenik minden vasárnap. A t. közönséghez. Régi panasza már a pápai kath. közönségnek, hogy nincs sajtója. Pedig akinél a sajtó, annál van a hatalom is. A fővárosban és a vi­déken egyre-másra alakultak kath. lapok, melyek uj lángra gyulasztot­ták a már-már ki­alvó kath. hitéletet. Nálunk is megindult ilyen moz­galom Volt lapunk is, de in­kább csak egy egyesületnek lapja, nem az egész pápai kath. társada­lomé. Most olyan kath lapot aka­runk a közönség kezébe adni, mely felöleli az­ egész pápai katolikusság érdekeit. Nem a széthúzás, hanem az erők egyesítése lesz a vezér­gondolatunk ! Magacs színvonalon áll \ színtiszta kath. lapot óhajtunk szerkeszteni. Nem fogjuk támadni senkinek vallását, tiszteletben tartjuk minden-a­kinek a meggyőződését. Nem aka­runk előidézni felekezeti villongá­sokat. Csak azt akarjuk, ami minden vallásfelekezetnek nemcsak joga, hanem legszentebb kötelessége: új, pezsgő életet akarunk bevinni a pápai katholicizmusba! Vallásos és hazafias szellemben fogunk működni. Ebben is csak a magyar katholicizmus kilencszáza­dos hagyományait fogjuk követni. Mert a magyar katholicizmus ren­díthetetlen hive volt egyházának, de ép oly hűséges, önfeláldozó fia volt az édes magyar hazának. Az első szám fogyatkozásaiért a t. közönség szíves elnézését kér­jük. Egyelőre hozzácsatoltuk la­punkhoz az „Igaz Szó"-t, a keresz­tény szocialista eszmék lelkes út­törőjét és diadalmas hirdetőjét. De a jövő héttől kezdve a „Pápa és és vidéke" lehetőleg önállóan fog megjelenni nagyobb terjedelemmel, változatos tartalommal. Mi erőink legjavát fogjuk bele­fektetni a lapba. Belevisszük a szi­vünket, lelkünket. Most már Pápa városának lelkes katholikus közön­ségén van a sor, hogy megmutassa, hogy tud áldozni a kath. ügyért, a saját érdekeiért! Hazafias üdvözlettel: a szerkesztőség. Az az átkos szövetkezet! Irta : Béri F. Zsigmond. Megnyílt a szövetkezet. Nem az urak hozták létre, maga a nép teremtette meg a saját keserves fillé­reiből. Talán ott a feszület,­rajta az isteni mester fenséges alakja. Az irgalmasság, a megbocsátás, a szeretet. Istenének a képe. A krisztusi szeretet szülte, a krisztusi sze­retet lengi át az uj intézményt, mely első­sorban a kisemberek védelmére alakult. Hiszen maga a Megváltó is az elhagyottakat, az árvákat szerette legjobban; azok állottak legközelebb a szív­éhez, akiknek az ég alatt és a föld felett nem volt semmi támaszuk, utalm­azójuk. Csak Ő, az Isten. Nem ringattuk magunkat illúziókban. Tisztában voltunk azzal, hogy nagy aka­dályokkal kell megküzdenünk ! Hiszen ná­lunk, szép Magyarországban rögös a sorsa annak az embernek, aki igazán, önzetlenül akar dolgozni a nép javáért. Azért nem is lepett meg bennünket az összes helybeli lapok támadása. El vol­tunk rá készülve, hogy nekirontanak a szövetkezetnek. Meg is tették. Elvégre a kritika jogát elismerjük az ellenfélnél is. S ha valaki nem barátja a szövetkezeteknek,­ igen természetes, hogy nem is fog agitálni­­ az érdekükben ! Igazán megható volt látni­­ azt a gyönyörű együttérzést, mely a három — egyébként annyira ellentétes — helybeli lapot összeforrasztotta a keresztény szövet­kezet ellen. Istenem! De sokat tanulhatnánk tőlük, mi katholikusok ! . . . Csak egyet kérünk t. laptársainktól. Bármennyire ellenszenves is előttük a szö­vetkezet, ne feledkezzenek meg az igazság­ról és a méltányosságról! Megvádolják a szövetkezetet, hogy fe­lekezeti célokat szolgál. Kizárólag érdekeket. Ha igy lesz, higyjék el, kath. nem mi leszünk az okai. Az ország más vidékein már kezdik egymást megérteni az emberek. Több oly keresztény szövetkezet alakult, melynek az igazgatóságában a kath. pap mellett ott van a református pap is a maga tanítójával. De itt még alszunk. Még nem ismerjük egymást . . . • S ha tisztán kath. célokat szolgálna is a szövetkezet, micsoda elitélni való van ebben ? A helybeli kereskedők vásárlói leg­nagyobb részt keresztények. A Párisi Fagy Áruház öles falragaszokon hívja a keresztény közönséget, hogy nála vásárolja be a bérma­ajándékokat. Ebben nem találnak t. lap­társaink semmi kivetni valót. De, ha egy keresztény bolt alakul a keresztény nép filléreiből a keresztén­y közönség számára, akkor mindjárt a középkort emlegetik, féltik a város békéjét, Luegert h­ívják Pápára és keserű könyeket hullatnak, hogy oda a régi egyetértés, oda a felekezeti béke ! Csak azt szeretném tudni, hogy ha egy uj X. vallású szövetkezet boltos jött volna ide Pápára a helyett, az ellen is annyira fölháborodott­ volna-e a város jóizlésü polgársága? Vajjon az is kénytelen lett volna-e Tapolcafon megörletni a gabo­náját? . . . S annak is megtagadták volna-e az árucikkek beszállítását, mint ahogy a szövetkezettel megtörtént? Az igaz, hogy a szövetkezet csak nyert vele, mert a gazdák beszállították Egye­nek szabad, a másiknak ! Hát ami­t egyik­is szabad! Ha a Jankó Péternek joga van hozzá, hogy üzletet nyisson, elvitázhatatlan joga van ugyanehhez másnak is! S ha annak joga van, hog­y a mások filléreiből gazdagodjék, hát ennek is joga van hozzá, hogy maga magát gazdagítsa. Hiszen a szövetkezeti bolt a mienk, tehát magunkat támogatjuk, mikor a szövetkezetben vásárlunk. Nagy baj az is, hogy ,,a legtöbb szö­vetkezeti boltban nem csak fűszert és egyéb szatócs cikkeket árulnak, hanem bort és pálinkát is, amivel a korcsmárosoknak ár­tanak. De árulnak ezenfelül mindenféle iparcikket, cipőt, csizmát, ruhaneműt, szer­számot, gazdasági eszközt, melyeket gyá­rosoktól szereznek be, így teszi tönkre a szövetkezet nemcsak a falubeli boltost és korcsmárost, hanem az iparost is". A P. K. t. cikkírója itt is ,,téved" Igaz ugyan, hogy a szövetkezetekben árulnak iparcik­keket, de ezeket a helybeli iparosoktól szok­ták beszerezni. Egyébként nézzen körül a t. cikkíró úr itt Pápán! Menjen be valamelyik fűszer­kereskedésbe. Ha éhes, a pénzéért kész örömmel adnak neki parizert, sonkát sőt tormás virslit is, hogy könnyebben lecsus­­szék bort is ihatik; ha bornemissza, kap sört vagy pálinkát. Ha poros a ruhája, kefét is vásárolhat, sőt, ha szenvedélyes vadász, még fegyver is kerül a­­ fűszer­kereskedésből! Hogy a szövetkezeteket mi hozta létre, köztudomásu. Egyesek mesés módon meg­gazdagodtak, a nép pedig koldusbotra ju­tott . . . Hogy több szövetkezet megbukott? c fi •A

Next