Pápa és Vidéke, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
II. évfolyam. Pápa, 1907. január 6. PÁPA ÉS MIÉKEI Szépirodalmi, közgazdító«,S» és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: G RÍT Z E R J Á N O S. Kiadótulajdonos: , A PÁPAI KATH. M 1. szám. .. W • Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. - Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár: •Egész évre •. . y ' . •••.. 10'korona Félévre . Negyedévre . ... ''V'tyivíUE^korona •. 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér, , Gazdáink szociális működése. Mindig örömmel látjuk, ha intelligensebb gazdáink részt vesznek a jelen nagy gazdasági és társadalmi harcban. A nép jó,sajnos, nincs elég bizalommal az uriosztály iránt; szive csak az előtt nyílik meg, aki vér az ő vérévből, csont az ő csontjából, Lélek az ő lelkéből. Igaz örömmel üdvözöljük tehát Keresztes Gyulát, aki ma este a Felsővárosi Olvasókörben felolvasást tart a fejős tehenekről. Az ilyen felolvasásnak mindig közvetlenebb a hatása. Az előadó ott nőtt fel a nép között, ismeri annak sorsát, minden baját és ami a fő: szakszerűen tud hozzászólni a kérdéshez. Olyan nyelven, melyet mindenki megért. Nagyon szeretnők, ha a jó példát mentől többen követnék intelligensebb gazdáink soraiból! Az ellenőr úr. Boldogult Pichler Győzőről sok kedves adoma kering. A legérdekesebb állítólag a kölesdi választási harc alatt történt. Nagy volt a küzdelem. Az eredmény az utolsó pillanatig bizonytalan. Kemény diót kellett feltörnie Pichler Győzőnek, a miniszterelnök közeli rokonával kellett megmérkőznie. Végső szorultságában egy zseniális kortesfogóhoz folyamodott. — Tudjátok-e atyámfiai, ki vagyok én? — kérdezte egyik népgyűlésen. — Zsidó !• !Ö. m. a f.! - rikkantott közbe az egyik magyar. . — Füllentett kend.!! — replikázott a népszerű 48-as honatya — Kend annyit sem ér, mint, a szamár. A szamarát nem adja el húsz forinton alul, maga magát meg, öt forintra becsüli. Ennyit adtak a Kend Voksáért. Megfizették, azért kiabál közbe ilyen bolondokat. Micsoda Kend, ha még a szamarát is többre becsüli magánál? •Az egész nép fuldokló kacagásban tört ki. Az atyafi kékült-zöldült. A nevetségesség öl! Pichler föl is használta a kedvező alkalmat. Szemét az ég felé meregette s könnyezve folytatta: —! Volt valahol messze Taljánországban egy szent öreg: ugy hivták hogy Kossuth Lajos. A mi édesapánk.. Én voltam szegénynek a jobb keze. Amikor már a halállal viaskodott, megtört fényű szeme akkor is engem keresett. S az utolsó pillanatban — én rám bízta Magyarországot. Pichler fiam, Pichler,' vigyázz Magyarországra!« Ezek voltak utolsó szavai. Most már aztán rajtatok van a sor atyám fiai. Majd meglátjuk, tisztelitek-e Kossuth apánk végső akaratát! És Pichlert megválasztották! Úgy látszik, Pápa városának is van egy Pichler Győzője, aki vigyáz a felekezeti békére. Aki »kiteszi magát a személyeskedő düh vakmerő inzultusainak.« De vállalja ezt bátran és örömmel, mert valakinek, legalább egy sajtóorgánumnak mégis csak kötelessége ezt elvállalni, mert különben társadalmi és történelmi mételyek akadálytalanul terjedhetnének s talán-talán még érdemszámba is mehetnének!« íme az ellenőr úr! Magyarul: bakter. Aki vigyáz Pápa városára. Hogy laptársaink mit szólnak hozzá, az az ő dolguk. Mert hogy ezekben a sorokban ő ellenük is van ,egy kis siralmas panasz, az kétségtelen.»Nemtelen indulatokat«keltünk fel ! Ugyan ugyan! A mi programmunk világos! Lapunkban is, egyleteinkben is az a fő célunk, hogy a keresztény népet megtartsuk az egyháznak és a magyar hazának. Támadni csak akkor szoktunk, ha belekényszerítenek bennünket. A felekezeti béke helyreállítása tehát nem rajtunk múlik,. . . - TÁRCA Csillagunk. Hogyha látom az esti csillagot, Bogán a köny szememben felragyog. Te nevezted egykor azt mienknek, Tündér álma te, borus, életemnek! .Azóta tőled távol estem én, Hogy látlak még, elhagyott a remény. Ahol szivünk egyesüljön, Nincs oly hely, oh! nincs e földön. Nagy idő, tér és végzetes szavak Tőled engem be távol tartanak! Hogy ne feledd emlékemet soha el: Csillagunkra tekints néha-néha fel. Tekints fel rá, ma majd jarsz éátekint, Úgy legalább még árva telkeink Találkoznak néha ottan, odafönd— a csillagokban. Mohácsi. Keresztény hitelszövetkezet Pápán. Tanultunk a jó salamoniaktól! — Isten segítségével és a helybeli ker. értékesítő s fogyasztási szövetkezet testvéries támogatásával folyó évi január hónapban a keresztény szeretet és lelkesedés városunkban egy uj intézmény .Mit Ébren álmodom, is irjak hozzád, rózsafába ojtott, harmatgyöngyben fürdött, igézett leánya, álmaim szépséges tündérkirálynéja? . Rózsafa-anyádtól arcodat öröklöd; Harmatgyöngy szemedben gyémánttá változott. Igézet-apádtól varázsbotot kaptál. No hát még a lelked! Az a szép, az a jó, ragyogó a káprázat. Tán nem is a tied, angyaloktól loptad karácsony éjjelén, mikor földre szállták, vagy talán magad is eltévedt angyal vagy, szűzi,tiszta, ékes, ártatlan angyalka. Ártatlan angyalka bűnös emberek közt. Te látásod óta érzem bűnösségem, te látásod óta nyomorult voltomat. Én, az a'hitetlen, Isten-boncolgató, nagy istentagadó, mea culpá-t mondok. Még imádkozom is. Tetőled tanultam, bár nem tanítottál. De mély, szép szemeid, angyali jóságod, mosolygó szég ajkad, megtisztult homlokod megtanítottak rá! Mert hiszen én—jól van — lehetek anyagból, hiszen úgy vonz, ugy huz, nem bánom, legyek én véletlen Szülötté; de ha terád nézek, de ha rámtekintesz, hiszek az Istenben, ő menyországában, ő nagy hatalmában. Hisz téged alkotott tündéri valóság valóságos tündér. Tündéri valóság, mert hisz valóság vagy. bezárt Valóságos tündér, mert hisz álmaimban, ajtók mellett megjelensz előttem, elibém varázslod a boldogság-kertet, melyben fel és alá sétálgatunk ketten; én sokat beszélek, te hallgatod szavam; te reám mosolyogsz, szavaddal tetézed és én tigris-módra vigyázom szavadat, egy sem menekülhet, mindnek vérét szivom, s szódra sóvár lelkem megittasul tőle. De hogyha ébredek?! •Oh hogyha ébredek, de meg kell bűnhődnöm! De drágán fizetem éjjeli vigaszod: a rideg valóval. Hisz ha nem így volna; ha nap lennné éjjé; ha éj lenne nappá; álmaimban máshol, nappal nálam volnál, még az iskin volna, lélekölő nagy kin. cU