Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)

1921-05-08 / 103. szám

PAPA ÉS VIDÉKE 5. 1921 május 15. OMlén menjen el a zalai gyalogezred zenekarának vasárnap délelőtt 11 órakor a városi színházban tartandó nagyszabású bucsu hangversenyére­ ül © bí « sec 38 A költségvetés vitája a nemzetgyűlésben. — A botbüntetés és a numerus clausus. — Budapest, máj. 7. A nemzetgyűlés írni ülését fél 11 órakor nyitotta meg Sírl­lik József alelnök. Az elnöki be­jelentések után az interpellációs kön­yvet olvasták fel, amelybe Kálmán István jegyzett be interpellációt. Ezután át­tértek a költségvetés vitájának foly­tatására •• Kerekes Mihály a Ház határozat­képességének megállapítását kéri, mire az elnök konstatálja, hogy a nemzet­gyűlés nem határozatképes, ezért az ülést tíz percre felfüggesztette. Azután Andah­ázy-Kasnya Béla szó­lalt fel a költségvetés vitájához. Beszé­dében hosszasabban foglalkozik a bot­bü­ntetéssel és a numerus clausus kér­désével. Szerinte mind a két törvény­­ elhibázott dolog és szükségtelen. A botbüntetést a bírói kar helyesen nem is igen alkalmazta. A numerus clausus behozásának következménye az, hogy az az ifjúság, amely kiszorult az itthoni egyetemekről, kiment a külföldi egye­temekre, ahol nagy mesterektől tanul. Mikor majd hazajönnek, tanultabbak lévén az itthoni egyetemeken tanultak­nál, kiszorítják azokat. A numerus­ clau­sus tehát nemcsak hogy nem éri el célját, amiért ezt a törvényt meghozták, sőt ellenkezőleg még nagyobb vissza­hatást szül. Az internálási rendeletre semmi szük­ség nincs továbbra. Az internálási tá­borok csak a kommunista eszméknek ne­velnek. Az internálási táborokat fel kell oszlatni. Az amnesztia rendeletet sem­­ hajtják végre. Ezután a házhelyek kér­déséről, majd a választójog tervezett reformjáról beszélt. A nők választó­jogának megszorítását nem lehet meg­engedni. Ezután Tomcsányi Vilmos Pál igaz­ságü­gyminiszter terjesztette be a bírói ok­­vélre való képesítés hatályának ki­terjesztéséről szóló m­ajd Vass József dr. törvényjavaslatot, kultuszminiszter terjesztette be a kolozsvári és pozsonyi egyetemek ideiglenes elhelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés mind­két törvényjavaslatot sürgősen le fogja tárgyalni. Ezután Gaál Gaszton szólalt fel a költségvetés vitájához. A külpolitikai kérdések közül a királykérdés tekinteté­ben a­­ kormánynak határozott állás­pontot kellett volna elfoglalnia. Ö nem fogadhatja el a kormánynak­ e tekintet­beni álláspontját és azt az álláspontot, hogy ha ő a szabad királyválasztás álláspontjára helyezkedik, ezzel már forradalmár legyen. Ő alkotmányos úton akarja a kérdés megoldását, azokat, akik ezt a kérdést a nemzetgyűlés meg­kerülésével akarják elintézni, meg kell büntetni, mert az nem legitimizmus. Különben is a békeszerződés a királyt megfosztotta királyságától és azt mi törvénybe iktattuk. Csak csodálkozni tud azokon, akik akkor, amikor az egész közjogi rendszer összeomlott, azt hangoztatják, hogy a pragmatica sanctio és az uralkodásra vonatkozó összes törvények érvényben maradtak továbbra is. A királykérdést bolygatni nem sza­bad. Bele kell nyugodnunk abba a helyzetbe, hogy többé már nem vagyunk nagyhatalmak és egész külpolitikai be­rendezkedésünket is ennek megfelelőleg kell megalapozni. A jogrend helyreállítása a legfon­tosabb. A pénzügyminisztert örömmel üdvözli, csak arra kéri, hogy az adó­kivetés feltűnő igazságtalanságait szün­tesse meg. A jogrend biztonságának kérdéséhez tartozik a munkáskérdés megoldása is. Nincs ellene, sőt örül annak, ha a munkásság jóléti kérdései­nek rendezésére becsületesen szervez­kedik, e tekintetben is azonban különb­séget kell tenni a városi és falusi mun­kásság között. A közigazgatás reformját végre kell hajtani. A költségvetést el­fogadta. Ezután az elnök napirendi javaslatot tett, amely szerint a nemzetgyűlés leg­közelebbi ülését hétfőn délelőtt tartja. Ezután Kálmán István interpellálta a földmivelésügyi miniszter) a gödöl­lői uradalom gazdálkodása tárgyában. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt. Megnyugtató válaszát a nemzetgyűlés tudomásul vette. Az ülés negyed 3 órakor ért véget. igazságot, hogy Csonka-Magyarország­­ szellemi és fizikai munkásainak száz­ezrei távol állnak a vörös internacioná­létól és nincs joga senkinek az össz­munkásság nevében a szocialista-kom­munista párt mellett beszélni. És jöjjetek Ti, munkás véreim mind, valamennyien, akik egy szebb, egy bol­dogabb jövőnek előharcosai vagytok, akik két évtized küzdelmeinek határ­kövénél egy napra megállunk, hogy sorainkon végigtekintsünk, az erőket új hadosztályokba csoportosítsuk, hogy az elkövetkező harcokhoz lelkesedést, bizalmat merítsünk és végtelen nagy magyar szerelmet, ősi magyar energiát, keresztény sünk a világ szociális idealizmust merít­minden tájáról egybese­reglett keresztényszocialisták kongres­­szusán. Ezen a napon némuljon el a munka zaja, a gépek zakatolása, a kalapács szilaj csattanása és forrjon egybe, egy hatalmas, közös gondolatba az ország keresztény dolgozó népe és visszhan­gozzék Csonkamagyarország tájáról a nagy hívó szó, hogy: minden Test­vérek ! Fel a keresztényszocialista mun­­káskongresszusra! Sz. Apponyi ünneplése­­ a közgyűlésben. A város képviselőtestülete szom­baton délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott­­ a városháza nagytermében. Az elnöklő polgármester „Hiszekegy Istenben ..." kezdetű a magyar hiszekeggyel nyitotta meg a közgyűlést. A múlt ülés jegyző­könyvének felolvasása után, amelyre Keresztes Gyula és Hajnóczky Béla tették meg kifogásoló észre­vételeiket, az elnöki bejelentésekre került sor. Tenzlinger József dr. polgár­mester az elnöki bejelentések so­rán jelentette a közgyűlésnek, hogy Apponyi Albert gróf május 28-án születésének hetvenötödik és ál­dásos közéleti működésének öt­venedik évfordulóját ünnepli. Az a mély tisztelet és szeretet, amely a mai tragikus időkben a nemzet prófétájává vált Apponyinak alak­ját körülveszi, ezt a kettős év­fordulót a magyarság ünneplésévé avatja ezen a napon a fővárosban rendező országos ünnepség kereté­ben kíván Apponyi iránti érzel­meinek impozáns kifejezést adni. De nemcsak Magyarországnak lesz ez a nap a szeretetteljes hódolat ünnepe, meg fogják ezt ünnepelni szerte és széles világon mindenütt, ahol csak magyarok laknak. Az ünneplésből Pápa, a legmagyarabb városok egyike sem maradhat el. A közgyűlés s a város közönsége érzésének kíván kifejezést adni, amikor javasolja, hogy a köz­gyűlés küldöttségileg képviseltesse magát a fővárosi Vigadóban tar­tandó nagy ünnepségen s hogy a közgyűlés feliratilag üdvözölje Apponyi Albert grófot. A polgármester indítványát közgyűlés lelkes éljenzéssel egy­ a­hangúlag magáévá tette s­ a kül­döttségbe dr. Tenzlinger polgármestert, dr. Körös József Endre Keresztes Gyula és Hajnóczky Béla képviselő tagokat delegálta, az üdvözlő felirat pedig dr. Csoknyay elkészítésével Károly fő­jegyzőt bizta meg. Meleg, kegyeletes szavakkal hódolt ezután a polgármester gróf Eszterházy Jenő, a pápai—ugodi hitbizomány megboldogult örökös ura emlékének; jelentést tett to­vábbá arról, hogy dr. Balogh Jenő v. igazságügyminisztert a dunán­tuli ref. egyházkerület gondnok­ságába való beiktatása alkalmával és Gerstner Ignác plébánost apáttá történt kinevezése alkalmával a város nevében üdvözölte. A múlt közgyűlésen szóvá tet­ték a pápa—bán­hidai­ és pápa— csornai vonatjáratoknak a város pia­cára és forgalmára kedvezőtlen me­netrendjét. Azóta a bánhidai vonat vasárnap kivételével rendesen köz­lekedik, a csornai vonal menet­rendjének a nyári hónapokra való megváltoztatása felől éppen leg­utóbb érkezett olyan értesítés, hogy a város kívánságai meg­hallgatásra találnak: a vasút ve­zetősége egy új vonatpárt vezet be.­­ A polgármester ezután pár meleg szóval üdvözölte a képvi­selőtestület nevében annak egyik érdemes tagját, Faragó János ref. főgimnáziumi igazgatót abból az alkalomból, hogy a kormányzó a főigazgatói címmel tüntette ki. Az ünnepelt meghatott szavakban mon­dott ezért a közgyűlésnek köszö­netet. A közgyűlés ezután áttért a napirend tárgyalására. A gyámpénztár 1919. évről szóló beterjesztett közgyűlés tudomásul számadását­a vette, úgy­szintén elfogadta a tanács azon javaslatát, hogy az apróbb városi ingatlanokat ne adják el. A közgyűlés ezután az alsó és felső városi gazdák azon kérel­mét tárgyalta, hogy a tenyész­bikák részére szükséges lány termelésére a város takar­lege­lőnek alkalmas ingatlant engedjen át. A kérdéshez Ács Ferenc és Szakács Dániel szóltak hozzá, rámutatva a kérdés minden rész­letére a kérés jogosságára. A polgármester válasza után, amely­ben kifejezésre juttatta, hogy a városi tanács maga is elismeri a a kérés jogosságát és átérzi an­nak fontosságát, a közgyűlés úgy­ döntött, hogy a vásártér kaszál­ható részét az alsóvárosi apaállat­tartó gazdaközönségnek engedi át, a felsővárosi gazdák részére pedig addig is, amíg részükre a tavasszal legelőterület lesz kijelölhető, meg­felelő pénzbeli támogatást állapí­tott meg. Ezután megszavazták a fahi­vatal részére 700 ezer koronás folyószámla-kölcsön felvételét egyhangúlag elfogadták a városi­­ tanács azon javaslatát, hogy a város a Somlói­ úton a régi temető telekből négy házhelyet adjon 70—100 százalékos rokkantaknak — ingyen, hogy ezzel követendő példát nyújtson azoknak, akiknek birtokából szintén hasítanak ki házhelyet, a szociális megértése. Bodonyi Béla színigazgató kérel­ A keresztényszocialisták pünkösdi kongresszusa. Csonkamagyarország szervezett ke­resztényszocialista tábora pünkösd két napján Budapesten nagy kongresszusra jön össze, hogy tömegerejét fegyel­mezett glédába állítsa annak doku­mentálásába, hogy a magyar munkás­ság zöme megértette a nemzeti újjá­születés gondolatát és a keresztény és szociális irányelv nyílegyenes útján ke­resi boldogít­ását és annak forrásait. Ez a kongresszus felülmúlja az eddigi nagygyűlések szokásos kereteit és a szű­kreszabott határainkon túl is millió és millió keresztényszocialista szivdob­ban­ása, lelküknek felének fordulása ki­áltja nekünk, hogy lesz még itt feltá­madás, ha a magyar ugarba s a magyar lélekbe vetett birodalom újra kivirit, ha a krisztusi evangélium és ezt jelképező kereszt fényesen ragyog, ha a magyar munkások, a magyar dolgozók a ma­gyar jövendőt, a magyarság föltáma­dásához vezető utat egyengetik. A magyar keresztényszocialista mun­kásság ezen országgyűlésére hívjuk mi a magyar értelmiséget is, hogy lásson és halljon, ismerje meg a nehéz, ve­rejtékes munkát végző keresztény mun­kásság panaszát és tudásával, tehetsé­gével világosítsa meg a sötét, magyar s azt a göröngyös utat, ame­lyen mi törtetünk, küzdünk és bizva­bizunk, hogy a végén hajnalhasadás tavaszi napsugarának melege köszönt ránk, amikor ismét boldog lesz a dol­gozó magyar nép, nagy és hatalmas lesz megint az ország. Ehhez az úttörő, építő munkához hívunk mi meg min­denkit, akiknek erejében keresztény és magyar vér folyik, akik látják, tudják és érzik annak szükségét, hogy az új rügyfakadás csak úgy következik be, ha a régi, a társadalmi osztályokat egymástól elkülönítő válaszfalakat le­döntjük, ha fajunk robotosait ránknek ismerjük, ha ezeket meg testre­be­csüljük, segítjük, istápoljuk és hónuk alá nyulunk és nem hagyjuk őket el­bukni, belesülyedni abba a hínárba, amely a becsületes magyar munkás­ságot a vörös áradatba sodorja. És meghívjuk a magyar sajtót s annak képviselőit, hogy a tattersal, Mar­seilles-es vströs gyűlés után jöjjenek el a nagy Vigadó környékére, ahol majd háromszázezer keresztényszocia­lista munkás a Himnusz énekével ost­romolja a borús magyar eget, hogy nyújtsa felénk azt a védő kardot, ame­lyet a Tattersallban gyülekezők ütöttek ki a magyar nép kezéből. Jöjjenek el és írják meg a valót, az

Next