Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)

1921-06-25 / 142. szám

Ara 2 korona Tizenhatodik évfolyam 141. szám. Szombat Pápa, 1921 június 25. Egyes szám ára 2 kor. PAPA ÉS VIDÉKE XX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX xx Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . . 400 K 200 K 100 K 35 K Szerkesztőségi és fiók­kiadóhivatal : Török Bálint útja 1. szám. Kiadóhivatal: Fő­ tér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11. Ker. nemzeti Nyomdi­­ 11. Kiadóhivatal 61. Oroszország hadat üzent Japánnak. Berlin, jun. 24. Semenovot a Vladi­vosztokban alakított állam fejévé válasz­tották. (Semenov volt kapitányról, aki óriási energiával szervezett hadsereget a bolsevisták ellen, az orosz kormány azt hirdeti, hogy japán zsoldban van.) (MTI.) Berlin, jún. 24. Révaii híradás sze­rint a szovjet kormány közölte a szövet­séges hatalmakkal, hogy Oroszország hadat üzent Japánnak, mert Japán az ellenforradalmárokkal együtt Kelet-Szi­bériának egyes részeit megszállva tartja. (Ezt a hírt hivatalos helyen még nem erősítették meg.) (MTI.) Válság az erdélyi miniszter lemondása miatt. Kolozsvár, jun. 24. (Bud. Tud.) Groza erdélyi miniszter lemondása miatt az összes erdélyi képviselők ki akarnak lépni a kormánypártból. Ezt küldöttség hozta a miniszterelnök tudo­mására, melyben a románokon kívül Fekete és Szabó székely, Muth dr. sváb és Roth szász képviselők vettek részt. Groza bukása Popovicsicsi-Taska akna­munkája volt, aki Petrovicsi közlekedés­ügyi miniszterrel szövetkezve hatásköri beavatkozással vádolta az erdélyiek részé­ről nagy szimpátiával fogadott Grozát. A korona zürichi jegyzése. Budapest, jun. 24. Zürichben ma 100 magyar koronáért 2­30 svájci fran­kot jegyeztek. Éles bírálat a trianoni békeszerződés esztelenségeiről. Páris, jun. 24. (MTI.) Francais Albert szenátor a Bonsoir hasábjain a trianoni békeszerződéssel foglalkozik. A szerződés — írja — halvaszületett államokat teremtett meg Középeurópá­ban. A szövetségesek jóváhagyták a német birodalomnak azt az egységét, amely 1871-ben Versaillesben alakult ki. Nagy szolgálatot tettek Poroszor­szágnak azzal, hogy útját vágták min­den kiválási törekvésnek. A trianoni béke által megteremtett új államok jel­lemző tulajdonsága, hogy nincs kijárásuk a tengerhez. Noha Magyarország rész­ben felelős a háború kitöréséért, ez mégsem elég indok arra, hogy ilyen­­ súlyosan büntessék, hogy megélhetésé­­­nek a feltételeit se biztosítsák. Briand­­ minden lelkesedés nélkül védte a szer­­­ződést, amely nem­ az ő műve. Ter­mészetes dolog, hogy Briand minisz­terelnököt elsősorban a versaillesi szer­ződés bonyodalmai foglalkoztatják és a trianoni szerződés csak alárendelt je­lentőségű kérdés az ő szemében. A szerződésben a nemzetiségi elv nevében rengeteg esztelenséget követtek el és mindenütt az irredentizmus magvait hintették el. Millerand a kisérő levélben megpróbálta jóvátenni a hibákat, de hasztalanul. Az uj államok számára nem biztosították az anyagi boldogulás lehetőségeit. Nyugatmagyarország átadását a nagykövetek tanácsa elhalasztotta. Páris, jun. 24. Beavatott forrásból származó értesülés szerint a nagyköve­tek konferenciájának legutóbbi ülésén foglalkoztak a trianoni békeszerződés életbeléptetésének ügyével és ennek kapcsán Nyugatmagyarország dolgát tárgyalták. A tanácskozás során többen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy jobb volna a terület átadását el­halasztani. A többség álláspontja az volt, hogy előbb tisztázni kell, mi a szándéka Ausztriának a Németország­hoz való csatlakozás dolgában, ses határozatot nem hoztak. Az Végle­érte­kezlet foglalkozott annak a katonai bi­zottságnak megalakításával, mely a ha­tárokat lesz hivatva megállapítani. (MTI.) Mentő vallomások Friedrich és Fényes mellett. — Dr. Ulain Ferenc befolyásolni akart egy tanút. Budapest, jun. 24. A Tisza-per mai tárgyalásán Cserép József dr. nyu­galmazott egyetemi tanárt hallgatták ki elsőnek. Október­ 31-én este a József­körúton sétálva megpillantott egy autót, mely Az Est épülete előtt állott meg, egy ember leszállt az autóról, bement az épületbe és tíz-tizenöt perc múlva eltávozott. Egyebet az ügyről nem tud. A következő tanú somorjai Luka­chich Géza báró nyugalmazott altá­bornagy. Magáról a Tisza-gyilkosság­ról érdemileg nem tud. A forradalmat megelőző napokban tömérdek névte­len fenyegető levelet kapott, de mert a készülő eseményekről nem értesí­tették, ezeknek nem tulajdonított semmi jelentőséget. Október 31-ikén délután megjelent a parancsnokságon Hunke altábornagy s bemutatott egy­­ kávé­házban aláírt kinevezési okmányt, ami­vel átvette tőle a kommandót. Hunke és Csernyák figyelmeztették, hogy ne menjen most haza lakására, mert család­ját is a legnagyobb veszedelmeknek tenné ki. Arra kérték, helyezze magát a Nemzeti Tanács védelme alá. Három­negyed négy óra lehetett, amikor át­ment az Astoria-szállóba és csak ott vette észre, hogy fogoly, mert szobája előtt egy fegyveres katona állt őrt. Többen, í­­gy Jánosy Andor, Friedrich István — hozzájöttek és vigasztalták. Megkérdezték tőle, hogy mivel a rendet igen nehéz fönntartani, nem venné-e át újból a kommandót? Ő hajlandónak mutatkozott erre, de az utcáról vad üvöltés hangzott föl: a tömeg halálát kivánta, úgy hogy az épületből nem lehetett eltávoznia. Friedrich arra kérte, hogy jöjjön ki a balkonra és mondjon egy pár szót a tömegnek, ő erre nem volt hajlandó, mire Friedrich azt mondta, csak jöjjön ki, majd ő beszél helyette. — Én erre nem mutattam hajlan­dóságot. Visszamentem szobámba és világosan hallottam a tömeg ordítását, amint halálomat kivánta. Háromnegyed hat órára járhatott az idő, amikor Szántó a Magyar­ utcai kapun át kivezetett az utcára. Előbb gummiköpenyt adtak, hogy föl ne ismerjenek. Elnök: Milyen időben volt ön az első emeleten? Lukachich: Mikor ugy volt, hogy fölmegyek a Várba, körülbelül negyed­óráig voltam az első emeleten, amire kijelentették, hogy lehetetlen fölmennem. Elnök: Az Astoriába való érkezésétől egészen eddig a jelenetig mennyi idő telhetett el. Lukachich: Azt hiszem öt órakor mentem az Astoriába és negyed hat lehetett, amikor felmentem az eme­letre. Elnök: Ez alatt az idő alatt nem méltóztatott észrevenni, hogy körülbelül nyolc-tizen összegyülekeztek azok, akik a Tisza-gyilkosságra kimentek? Lukachich: Nem. Elnök: Míg ön az Astoriában tartóz­kodott, látta Fényest? Lukachich: Nem. Elnök: Hallotta-e ön akár közvetle­nül, akár közvetve tud róla, hogy Fé­nyes lázító, vagy izgató beszédet tar­tott a tömeghez? — Huszonhetedikén éjjel jelentették, hogy a Gizella-tér balkonjáról forra­dalmi hangulatban beszélt Fényes. Az igazságügyminisztert és Várit kértem is, hogy tartóztassák le. Elnök: Honnan tudja, hogy dalmi jellege volt a beszédnek ? forra-Lukachich: Egy ív papirosra írták fel hevenyészve. Elnök: Nem Buza Barna beszélt? Lukachich: Én Fényest és Búzát is le akartam tartóztatni. Ez egyelőre csak preventiv intézkedés lett volna. Elnök: Önöknek, azt hiszem, nem volt módjukban a beszéd fontos tartal­máról meggyőződni? Lukachich: Ez a beszéd az eddigi rend fenntartására irányult. Elnök: Arról volt szó,­­hogy X-et, vagy Y-t meg kell ölni? Lukachich : Nekem az a benyomá­som, hogy ők egyes embereket le akar­tak tartóztatni. Elnök: Friedrich tartott-e beszédet? Lukachich: Én az ő nevét nem hal­lottam, én még az Astóriában sem is­mertem őt, csak 1919-ben mondta nekem : Emlékszel rám kegyelmes uram ? én vagyok az, aki az Astóriában kértelek, hogy beszélj a tömeghez. Elnök: Kérit sem ismeri? Lukachich: Nem. Kizárólag csak Fényesre és Búzára emlékszem. Elnök: Arról tud-e, hogy milyen egyének követték el a gyilkosságot. Ci­vilek, vagy katonák? Lukachich: Erről nincs tudomásom. Elnök: Az Astoria Magyar­ utcai ki­járója kulccsal volt-e bezárva, amikor ön eltávozott és állottak-e ott katonák ? Tanú: A kapun belül álltak önkén­tesek, a kapu zárva volt és úgy mentek el a kulcsért. Elnök: Ezek a katonák szaladtak a kulcsért ? Tudták, hogy ön kicsoda ? Tanú: Igen. Ismertek. Elnök: Künn az utcán is voltak katonák ? Tanú: Csak kevés ember volt Elnök: Kordon volt húzva? Tanú: Erre nem emlékszem. Elnök: Autót látott-e a Magyar-ut­cában ? Tanú: Én­ az ellenkező irányban mentem, a Kálvin-tér felé, nem láttam. Elnök: Látott jönni vagy menni két szürke katonai autót? Tanú: Egészen határozottan emlék­szem, hogy amikor végigmentem a Magyar-utcán, semmiféle autót nem láttam. Dr. Szilassy Pál ügyész, Várady és Lévay védők kérdései után a tanút megeskették. Ezután Bartha Albert nyugalmazott hadügyminisztert hallgatták ki, aki el­mondta, hogy november tizedikén ér­kezett Budapestre. Az utcán találkozott Friedrichhel, aki kapacitálta, hogy vál­lalja a hadügyi tárcát, mert nagyon súlyos a helyzet, ami történik, azt to­vább már nem lehet tűrni. Este meg­kapta a kinevezését Károlyitól. Egy ízben Csernyák megjelent a minisz­tériumban, nagyon arrogáns volt, mire kidobta. Friedrich ekkor azt mondotta, hogy ezeket a csavargókat csak küldje hozzá, majd ő elintézi őket.­­ El­mondja vallomása során, hogy a sok kormánybiztostól nem lehetett kormá­nyozni. Károlyi biztatására elcsapták azért az összes kormánybiztosokat, csak Fényes László, Zerkovitz és Pogány József maradtak meg. Pogány elcsapa­tását Fényes is erélyesen követelte, de nem lehetett elcsapni, mert nagy hatalma volt. Március 21-én tartóztatták le őt és Korvin Klein Ottó elé vitték, aki azt mondotta, hogy Hüttner besúgására tar­tóztatták le. Egyizben a tolonckocsiban beszélt Friedrichhel, aki úgy nyilatko­zott, hogy valami Hüttnert em­ilegettek előtte, aki feljelentette őt a vöröseknek.­­ Az elnök megkérdezi Hüttnert: igaz-e ez. Hüttner kijelenti, hogy a vád nem igaz. Fényes László szerinte fanatikus híve volt a rendnek, ő is, mint Friedrich, mindig a rend fenntartására törekedtek. — Polonyi dr. Friedrich védőjének azon kérdésére, hogy váljon vallomása meg­tételénél valaki nem akarta-e befolyá­solni, Bartha kijelenti, hogy a hadbírósági tárgyaláson tett val­lomása előtt felkereste őt dr. Ulain Ferenc, a Szózat főszerkesztője és befolyásolni akarta őt, hogy hogyan valljon a tárgyaláson. A Diaz-féle aktákra vonatkozólag is intézett hozzá kérdéseket. A benyomása az volt, hogy Friedrich ellen akarta hangolni.­­ Ezután Doming rendőr­tanácsos tett vallomást Hüttner rendőr­ségi vallomástételéről, majd a tárgyalás folytatását az elnök holnapra halasztotta. A pénzügyminiszter ragaszkodik az ingatlan vagyonvéltsághoz. Budapest, júl. 24. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Bemutatja Ra­kovszky elnök levelét, amelyben 8 napi szabadságot kér. /Megadják: Szabó Jó­zsef (nagybajomi) a közoktatásügyi bi­zottság előadója jelentést tesz a nép­iskoláztatásról szóló törvényjavaslatról. — Temesváry István az igazságügyi,­pénzügyi­ és munkásügyi bizottság elő­adója a munkásbíráskodásról szóló tör­vényjavaslatról teszi meg a bizottság jelentését. Napirend szerint következett a pénz­büntetés és bírság ideiglenes felemelé­séről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A nemzetgyűlés a javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta. — Bottlik alelnök jelenti, hogy Tomory Jenő és Temesváry Imre sürgős inter­pellációra kaptak engedélyt. Következett a büntető igazságszol­gáltatás egyszerűsítéséről szóló törvény­javaslat tárgyalása. Héjj Imre előadó ismertette a javaslatot s kérte annak elfogadását. — A javaslathoz elsőnek

Next