Pápa és Vidéke, 1923 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-10 / 23. szám

PHPH ES VIDEKE MillilWilillW AttilBBIiMMBMM^ Előfizetés­i árak: negyedévre 300 kor., egy­hónapra 100 kor. Egyes szám­ára darabonként 35 kor. i­n n POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nemzeti Nyomda, telefon 11. sz. Keresztény Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A falu népéhez. A háború által sújtott ország nagy nyomorúságba jutott. Elvesztette sok kincsét, főként azokat, amelyekre a mai viszonyok közepette nagy szük­ség volna. Ellenségeink megfosztot­tak bennünket életfeltételeinktől és ma is arra törekednek, hogy telje­sen megfojthassanak bennünket Ez a helyzet legsúlyosabban gyereket sújtja, de ezek között leg­ a jobban a város rossz levegőjében élőket. Siralmas képet nyújt az a sok apróság sápadt arcával­,sovány testével. Milyen lesz ezen ország jövője, ha ezen gyermekek testi fej­lődéséről nem gondoskodunk? Egy egészséges generációt kell nevel­nünk, mely hazáját szereti, mely tes­tileg erősebb, mint a mai s mely majdan jobban megállja a helyét ott, "hol apáink gyöngeségükben mindent elvesztettek. A semleges külföld volt az, mely gyermekek ezreit magához véve egy időre megsegítette őket. Sok-sok milliót áldoztak a jó hollandusok, a svájciak és egyéb országok pol­gárai gyermekeink számára. Meg­ható volt az, mikor az idegen állam­polgárok, kiknek nagy része föld­mives, munkás, vasutas, postás és sok sok egyéb szegénysorban levő emberek voltak, hálát adandó Istennek, hogy őket a háború bor­or­zalmaitól megkímélte, egy-két ma­gyar gyermeket vettek magukhoz, hogy azokat feltáplálják és keresz­tény erkölcsökben neveljék. Ezen államokban nem divik az egyke­rendszer, 12—16 gyermekes család nem tartozik a ritkaságok közé, ott nagyobb a drágaság, nagyobb a munkanélküliség, de kevesebb az önzés és sokkal több az Isten- és emberszeretet.­­ Megindító volt nézni, mikor a vendéggyermekek vendéglátóiktól bú­csúztak. Könnyek árasztották el az arcokat, mert tudták, hogy a gyer­mek hazatérve családja körébe, is­mét nyomorúságba jut s hogy a gyermek visszatérve hazájába, ismét a részvétlenség és szeretetnélküliség hónába tér. S miért mindez ? A kommün elválasztotta a falut a vá­rostól, gyűlölet szállta meg a vidék szivét a várossal szemben. A város gyermeke szintén nélkülözi a sze­retetet, melyet csak a külföld tar­togat számára. Hát odáig jutott a magyar, hogy gyermeke egy jó szóért, egy falat kenyérért a külföldhöz men­jen könyörögni ? Nincs már meg a magyarban a fajtája iránti megbe­csülés ? Hol vannak a nagyasszo­nyok, kik a gyöngék istápolói vol­tak ? Kihaltak egészen ? Nincs már magyar sziv, mely a magyarért do­bogjon ? Ez az állapot több ember­életet pusztit, mint a háború, mely dicső múltjától fosztotta meg a nem­zetet, de a mai helyzet még sötétebb időkre és eseményekre enged kö­vetkeztetni, mert ez jövőjétől, az ifjú Magyarországtól veszi el az életet, a reménységet. Mert mit ér a va­gyon, ha nincs ki megvédje? mit ér a föld, ha nincs senki, aki meg­ Háztartási iskolában. Gicz, 1923 junius 2. Az esőcseppek még ott rezegtek a fák levelein, amikor a kocsi befor­dult a parkba. Buja, ózondús levegő áramlott felénk és keményen mar­kolt szivünkbe; fogynak a főúri par­kok, melyeknek rendben tartása sok keresztény magyar családnak adott kenyeret azelőtt. A fogadás és ismerkedés után meg­indultunk Jankovich Bésán Endréné grófnő vezetésével tulajdonképpeni célunk: háztartási iskolájának vizs­gájára. Kis konyhakerten visz keresztül az utunk, ahol virágzik a paradicsom, a paprika. Balra tőlünk a baromfiudvar­ban kacsák, csirkék százai, a ház­tartási iskola növendékei szorgos munkájának eredményei. Az iskolába lépve Sztepankó Ilona gazdasági szaktanítónő fogad ben­nünk­et közvetlen előzékenységgel. Az asztalok mögött tizenkét egyforma csinosan és tiszten öltözött kerek arcú hadiárva leányka. Tekintetük belénk is megelégedést szuggerál. Németh József pápai kamarás fő­tisztelendő áll ki és kérdezi a gyer­mekeket a katekizmusból. Valahogy meglep a módszere. Hittant tanultam és tanítottam is és mégis erősen kellett gondolkoznom, ha kérdésére a feleletet tudni akartam. Ugyanis nem ragaszkodik a formákhoz, hanem a kath. vallás törvényei szerint gon­dolkozni tanítja növendékeit. Óriási horderejű ezen újítás, mellyel leg­először itt találkoztam, mert az élet minden vonatkozásában benne lesz az így neveltekben az igazán becsü­letes keresztényi alapokon való el­gondolás. így válik a hit vérré és Krisztus tanítása osztatlan sajátunkká­ munkálja ? mit ér az ország erős károk nélkül ? A gyermekről, a város gyermekei­ről van szó, kiknek nem adott az élet oly sok örömet, mint a falu gyermekeinek. Nyissuk meg ajtóin­kat nekik, helyezzük el őket az él­tető magyar levegőn, hol kékebben ragyog a magyar ég, hol a magyar szívből nem veszett ki a szeretet a gyermek iránt, hol nem idegen, hanem magyar adja a kenyeret, melyre a gyermeknek szüksége van. Gondoljunk arra, hogy mindezt ma­gunkért, a kis magyar családért, a haza jövőjéért tesszük. Ezután Sztepankó Ilona lép gyermekek elé és anyai hangon kér­­­dezgeti őket. A gyermekek szeme felcsillan, amikor egy-egy gyakorlati­lag is látott anyagról számolnak be. Ezek a leányok jó gazdaasszonyok lesznek. Nem kell majd szégyenkez­nünk a hollandusok előtt, a mi asszonyaink is milliókat fognak össze­főzni, kézimunkázni és gazdálkodni. Csakhogy ehhez sok olyan érzésű asszonyra volna szükségünk, mint amilyen Jankovich Bésán Endréné grófnő, aki messzelátón vett magá­hoz 12 kis hadiárvát, hogy feled­tesse velük a kisded lélek legnagyobb veszteségét: atyjuk hősi halálát. Cselekedetének nagy jelentősége pe­dig abban csúcsosodik ki, hogy a kis leányok késő jövőjéről is anyai­lag gondoskodik. Ezek a kis leányok munkára ne­veltetnek, tudják, hogy a Pápen fa­zék minő nagy jelentőséggel bír a mostani nehéz életviszonyok között, amikor férj és feleség egyaránt küzd a kenyérért. Öntudatos háziasszonyok, öntuda­tos anyákká lesznek, akik tudják, hogy gyermeküket első­sorban a ha­zának kell, hogy neveljék. Az iskolateremből a munkaszo­bába mentünk, ahol tizenkét klőpli­párnán készségesen mutatták meg a kis­leányok csipkeverési tudományu­kat. Sok jó nehéz magyar valuta marad majd benn megszakített ha­zánkban és ahogy nézem, nézem a gyorsan mozgó kis kezeket: elém tűnnek a beváltó helyek s a kül­földre induló magyar csipkék ország­szertő ujjukra. Eszembe jutnak a belga nők és nagy megértések ro­hannak át rajtam. A falon lóggó térképre esik tekintetem, ahol régi Magyarország van csonkítatlanul; a régi határok vastagon piroslanak ki az összefolyó zöld és barna foltok közül. Ezek a kis leányok nem is­merik a csonka­ országot, munkájuk még a régi határokon túl is hirdetni fogja kulturális fölényünket és van-e, lehet e ezelőtt sorompót állítani bocskoros őrökkel ? Szantner Emil népjóléti miniszteri tanácsos mondott köszönetet a gróf­nőnek megható gondoskodásáért és fejezte ki elismerését Németh József főtisztelendőnek és Sztepankó Iloná­nak szép eredményű munkájáért. Amint a kocsi elindul velünk, ön­kéntelenül visszafordulok, hogy meg­maradjon lelkemben a kép és sajgó szívvel kérdem, miért nincs sok-sok ezer Jankovich Bésán Endréné gróf­nőnk ? Keve. Cserkész ünnepély. A magyar jövő villogó szemű, ígéretes kis kato­nái lába dobbanásától, felharsogó énekétől lesz hangos az ősi Eszter­házy park. Június 17 én az évszáza­dos titán­fák, amelyek már oly sok és annyi fajta emberöltőt láttak, sír­tak és vártak vissza, pár percre talán kizökkennek halott álmokat őrző nyugodt szemlélődésükből s ez új világ zengésére elhalkulnak suttopo lombjaik. Árnyas utain, pázsitos terein fürge, tisztaszemű, pattanóizmú cserkészek festőien szép csapata dübörög majd végig. A pápai bencés főgimnázium cserkészei tartják ez évi nyári ünnepélyüket. Aki tud hinni jobb jövőben, aki e jó fiuk szebb jövőt akarásában, lelkes munkájában a jelennél különb jövő zálogát l­átja, aki tud lelkesedni a tiszta ifjú örö­mökért, jöjjön el erre a cserkész­ünnepélyre. A kedves s erősen his­­szük, gyakran visszajáró emlékek bőségesen kárpótolnak majd minden jelenlevőt a ráfordított időért. A részletes programmot különben következőkben közölhetjük: 1. Morse­ a jelzéssel a csapat hívása a bevonu­lásra. Felvonulás a cserkészinduló­val : Fiuk fel a fejjel ... 2. Tann­hcluser induló. (Részlet a Wagner­operából) cserkész-szöveggel Énekli a csapat. Vegyeskarra alkalmazta Nemsits Elekné úrnő. 3. Magyar cserkész dala. Irta Radváryi Kálmán. Szavalja Jankó Péter VI. o. t. A szövegnek a kar által énekelt egyes részeit megzenésítette Nemsits Elek­né úrnő. 4. Első­segélynyújtás. böző kötözések.) 5. Ünnepi­­ Külön­beszéd. Mondja dr. Tenzlinger József polgár-

Next