Pápa és Vidéke, 1924 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-20 / 16. szám

USfizetési árak: negyedévre 0080 kor., egy­hónapra 3060 kor. Egyes szám ár­a darabonként 1500 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Húsvéti vigasztalás. Irta : Dr. Bánhegyi Jób. A Szeretet legyőzte a halált... Fáradt, csüggedt, szomorú em­berek, akik a sóhajok völgyében zarándokoltok és az élet nyomo­rúságainak terhe alatt görnyedve, nem tudtok hinni, nem mertek bízni és elfelejtettetek szeretni, jöjjetek el ma velem a sírhoz, amelyből diadalmasan feltámadt a megfeszített Üdvözítő. Higgyetek a feltámadt Krisz­tusban ! Higgyétek el, hogy a földre­szállott Isten élete, küzdelmei, szenvedése és halála nem volt hiábavaló. Hiába ismétlődik a mi egyéni életünkben ép úgy, mint a nemzetek történelmi sor­­sában a jónak és gonosznak örökös harca, a krisztusi igaz­ságnak győznie kell. Trónusok emelkednek és dőlnek romba, nemzetek keletkeznek és pusz­tulnak el, a béke áldása ural­kodik avagy forradalmak pusz­tító viharai tombolnak a föld­tekén , ég és föld elmúlnak, de az ő igéi el nem múlnak, j És ez a záloga a mi remé­nyünknek. Mert az igazságot gúzsba lehet kötni, az isteni eszmék hirdetőit el lehet némítani, a krisztusi világnézet harcosain keresztül gázolhatnak a föld hatalmasai, patakokban folyhat a vértanuk kiontott vére, s holt­testeik fölött tort ülhetnek az antikrisztusok, mindhiába. Az örök élet útjait keresők min­denkor a názáreti Jézus igaz­ságainak napja felé fogják irá­nyítani tekintetüket. Az Ige el­némult papjait újak és tüzesebb szavúak váltják fel. Az elesett harcosok helyébe hitvallók légiói lépnek és még büszkébben len­getik a kereszt zászlaját. Ma a hála és a diadal éneke csendül fel a megváltottak aj­kán. Mert Krisztus megszaba­dított bennünket a bűntudat kínzó terhétől, kitárta az elve­szett paradicsom bezárt kapuit és végtelen távlatokat nyitott az átistenülésre vágyó, boldog­ságot sóvárgó emberiség előtt. A homály eloszlott: van értelme és értéke az emberi életnek! A kínzó problémákra feleletet kaptunk: megértjük már, miért kell küzdenünk, szenvednünk és csalódnunk. Nem rejtély többé előttünk a legnagyobb titok: a halál. Hiszen ez nem megsemmisülés, hanem átmenet egy boldog, tökéletes és örök létezésbe, ahol nincs többé fájó seb, nincs elválás, nincs szen­vedés és csalódás, han­em szün­telen öröm azok számára, akik a földi életben osztoztak az Úr szenvedéseiben és így részeseivé lettek érdemeinek és diadalának. Ezért köszöntjük ma hódo­lattal a feltámadt Krisztus, az Élet királyát . . . Dicsérjük őt harangszóval, énekkel és orgonazúgással. Ma­gasztaljuk a feltámadási kör­menet győzelmi himnuszaival, dicsőséggel és Allelujával. Szór­juk lábai elé a felébredt mezők virágait, az újjászülető termé­szet minden szépségét és pom­páját. Ma csak örülni és ujjon­gani lásson bennünket! Feled­jük el egy pillanatra gyászun­kat és szomorúságunkat, ne panaszoljuk el ma szenvedé­sünket. Hogy szegények, ki­fosztottak és megalázottak va­gyunk. Hogy sok a szűkölködő, éhező és ruhátlan közöttünk. Hogy kincseitől, reményeitől, álmaitól megfosztott nemzet va­gyunk, amely a múlt bűneiért most járja a keserves kálváriát és a Golgota komor, borús sö­tétségén, a kereszt árnyékán túl nem látja még a feltámadás ragyogó hajnalát. Pedig lesz itt még diadal, lesz magyar feltámadás! Csak ne tágítsunk a meg­dicsőült Krisztustól. Csak az ő tanítása járja már egyszer át közéletünket, s a fenséges krisz­tusi erkölcs légkörében éljen minden magyar család. Csak pusztuljon az önzés, széthúzás féltékenység, gyűlölet bomlasztó átka és legyen úrrá a szeretet, mely áldozatra kész és áldozni szeret és meghozza a magyar megváltást. A szeretet legyőzi a halált. Kenyér és hit. Írta : Kocsán Károly. Élünk a mindennapi kenyér­ből. Ebből kinek egy jó darab, kinek vékony szeletke jut, má­gu­iknak. morzsa. A Miatyánk­ban kérjük naponként, a mun­kával megkeressük. Egyiknek a fehér kenyér is ízetlen, a másiknak a fekete is duzzadó egészséget ad. A kenyérért harcolunk egy életen keresztül. Fáradunk, tülekedünk érte, mert testi életünknek ez a szükség­leti cikke. Nem Hogy azonban ízes kenye­regyen és a nyomorult élet borús sötétségében egy kis világító mécses a kezemben, mely a holnap ködös sötétsé­gében egy-két lépésre előre vi­lágítson, ebbe az égő mécsbe a krisztusi hit olaját kell önte­nem az én lelkem kifogyhatat­lan korsójából. Testvérem, kinek szeme a húsvéti ünnepekben e sorokon keresztül ballag, tudd meg, hogy a hit, a vallás, amelyért két­ezer év előtt meghalt egy Krisz­tus, utána a vértanuk egész hadserege, az olyan örök kincs, amelyet jobban kell a szívekben őrizni, mint a dúsgazdagnak pénzét, aranyát a Wertheim­szekrényben.­­Kétezer év előtt történt, ami­kor az örök igazság hirdetőjét az emberi gonoszság fára sze­gezte. Ezt azonban megelőzte Fáradt, porba sújtott, szomorú magyarok, akik siralmas rabság­ban, bús nyomorúságban gör­nyedve nem tudunk hinni, nem merünk bízni és elfelejtettünk szeretni — a názáreti Jézus, akit felfeszítettek, akinek sírjára követ hengerítettek és aki dia­dalmasan feltámadt halottaiból, azt izeni nekünk: higgyünk a szebb jövőben, reméljük a ma­gyar föltámadást és főképen — szeressük egymást. Krisztusnak egy olyan 33 éves élete, amely örök példa nekünk arra, hogy a szegénységben születni nem szégyen, hogy dol­gozni kell, mert a munka ad életet a holt anyagba, hogy az igazságért a szegények rajong­tak, a zsebüket féltő hatalma­sok pedig ellene tusakodtak, hogy lehet valaki földiekben szűkölködő, a nincstelennek nincs hová lehajtani fejét, de azért mégis édesen alszik, ha rendben van a lelkiismerete. A Krisztus élete, példája ki­meríthetetlen. Ezt nem elég ol­vasni, nem elég a szószékről hallani, nem elég csak olykor az Isten házába bekukkantani, hanem úgy kell élnünk, amint azt ő saját küzdelmes életével megmutatta, ahogy tanított. Sze­ressük egymást! Krisztus le­gyen szívünkben, ő irányítsa kezünket a jó cselekedetekre, ő üljön le szegényes asztalunk­hoz, ő legyen házunkban családi békének a kormányzója.­­ A Jézus legyen a gyermekem játszótársa, a feleségem segítője és a mi verejtékes munkánk­ban osztályosunk. Ha Krisztust a dolgozó em­berek maguk mellé szegődte­tik, akkor az élet derűsebb, a munka könnyebb lesz. Akkor nem lesz annyi könny, panasz és sóhajtás a világon. A hívők ezt érzik és tudják, a hitetle­nek pedig próbálják csak meg!

Next