Pápa és Vidéke, 1935 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1935-01-06 / 1. szám
Hirdetmény. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1935. évi január hó 1-én megalakította XVI. év társulati önsegélyző-egyletét három és öt évi időtartammal, részletenként és hetenként 1 pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. i jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelheti. Minden egyéb feltételre készséggel ad felvilágosítást 250 a Pápai Hitelbank Részvénytársaság. terheket csökkentsem. Polgármesterségem alatt már elértem azt, hogy a pótadót csökkenthettük. Ezen a téren nem állok meg, hanem fokozatosan, anélkül, hogy ezzel a város pénzügyi egyensúlyát veszélyeztetném, a pótadót tovább kívánom csökkenteni, de ugyanígy, ha lehetséges, más közszolgáltatásnál sem zárkózom el a leszállítástól. Kedvező a város pénzügyi helyzete. Megelégedéssel tölt el a tudat — folytatja a polgármester — hogy a város jövedelmeinek 98%o-a befolyt, ezzel szemben a költségvetésileg előirányzott kiadások 94—95%-át teljesítettük. Egyik legfőbb gondomat képezte a tartozások esedékes részleteinek és kamatainak pontos időben való fizetése. Ezen a téren semmi mulasztás nem is történt és így elértük azt, hogy a város hitelképessége ismét helyreállt és nem fenyegetnek bennünket semmiféle Az adóhoz hasonlóan szép perek eredményt mutatnak a város egyéb jövedelmei is. Így a vízdíjból a kivetett összegnek kb. 130%-a és a szemétfuvarozási díjakból kb. 110% folyt be. A lakosságnak ez a teljesítménye tette lehetővé, hogy az év végével kb. 30.000 P pénztármaradvány állott elő, amit a minden hónapban esedékes tisztviselői fizetésekre — amik kb. 28.000 P-t tesznek ki — tartalékolok. A tisztviselők újévi ajándéka. Megkérdeztük a polgármestert a tisztviselők újévi segélyére vonatkozó kérelem sorsa felől. Annak ellenére, hogy ilyen szép eredményt értünk el — válaszolja a polgármester —, mégsem tudom javasolni a segélyt, mert megfelelő pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésemre. Nem vagyok ellensége tisztviselőtársaimnak, magam is családos ember vagyok, tudom, mit jelent egy családnál bármely kisösszegű segély, ennek ellenére a segélyt mégsem tartom megadhatónak, mert magamnál és a tisztviselők érdekeinél is fontosabbnak tartom a város érdekét. Nem fogok elzárkózni a segély megadásától, ha a város anyagi helyzete ezt megengedi. Tervek a jövőre. A helyzetkép után, amit a polgármester elárult, a jövő tervei után érdeklődtünk. Sok minden elgondolásom van — mondja —, azokat azonban még nyilvánosságra nem hozhatom, mert csak olyat szeretek ígérni, amit biztosan teljesíteni tudok. Az anyagi helyzet alakulása is tól függ minden. A szűkebb keretekre szorított és biztosan megvalósuló terveim a következők: Az útépítési programmomat folytatni kívánom. A Széchenyi teret városi jellegűvé teszem és az egészet aszfalt burkolattal látom el. A Korona utcát mindvégig rendbehozatom és szeretném makadám burkolattal kiépíttetni. Ezenfelül folytatom a Tókertben az utcák rendbehozatalát s így még további három utcán építtetem meg az úttestet. Ha a körülmények engedik, ezt a tervemet több utcára is kiterjesztem. Az 1935. évben meg kívánom építtetni a tókerti iskolát. Remélem, hogy a tavasszal a munkát el is kezdhetjük. A helyzet ugyanis az, hogy a kultuszkormány az iskolaalap vagyonának hozzájárult eladásához. Felállítjuk az új évben a víznyomást fokozó gépet és ezzel a város lakosságának régi panasza nyer megoldást. Erre a pénzügyi fedezetet az OTI-tól kilátásba helyezett 60.000 pengő kölcsön nyújtja. Munkálkodom azért is, hogy az országzászlót még az idén felállíthassuk, hogy ezzel a város egy műemlékkel gazdagabbb legyen. (Úgyis olyan szegények vagyunk. Szerk.) Szép dolgot kívánok ezzel a városnak nyújtani; már vannak terveim, de még nem véglegesek. A hosszúra nyúló interjút kénytelenek vagyunk abbahagyni, mert a folytonos telefoncsengetések, a referálásra váró tisztviselők korholó pillantásai sürgetnek és egyébként is a kint várakozók nagy tömegére is tekintettel kívánunk lenni. Megköszönve a polgármesternek szíves felvilágosításait, boldog új évet kívánunk neki, hogy a velünk ismertetett és lelket foglalkoztató egyéb terveit a város lakosságának legteljesebb megelégedésére mielőbb keresztül vihesse. ör. Városi pótadóhjs kereseti adóit. Adatok az országos statisztikából. A belügyminisztérium összeállításából kiderül, hogy a 45 megyei város pótadói miképpen alakulnak. Legkevesebb a pótadó Salgótarjánban, hol 35%, viszont legmagasabb Kiskunfélegyházán, hol 125%. Ezen kívül még 6 városban haladja meg a pótadó a 100%-ot, az 15 város haladja meg, pont 50 °/o-ot 50% 8 városban van. A kereseti adó legtöbb városban 5%, csak néhány helyen 6 és 7%. A 45 megyei város összes költségvetési szükséglete 40,511 662 pengő. A CSáfCY-UTCH 21. SZ. ALÁ éss levélpapírt, névjegyat, eljegyzési kártyát, röpcédulát, plakátot, üzleti és hivatalos nyomtatványt rendelek a KERESZTÉNY NEMZETI NYOMOM ahol mindenféle nyomdai, könyvkötészeti szakmunka és képkeretelés gyorsan, pontosan és ízlésesen készül. Heti kritika. Szeretnénk hinni, sőt mi több, tudnánk is hinni a karácsonykor Prága felől érkező békehangok nemcsak őszinteségében, hanem realitásában is, ha nem bizonyultak volna már nem egyszer szirénhangoknak az ilyen nyilatkozatok. A hivatalos cseh külpolitika e téren megcáfolta már saját államfőjét is, sőt Benes saját magát s valószínűleg nem könnyen jönnek zavarba odaát, ha arról van szó, hogy rácáfoljanak budapesti követüknek egyébként helyes okfejtéseire, még abban az esetben sem, ha mint hihető, ők maguk sugalmazták is azokat. A béke hangja mindig okos hang, annyira szükségük van nekik is rá, mint nekünk, egy okkal több, hogy észszerűnek tartsuk, csak épen nem elég. No nem a hangból és a szavakból, hanem a tettekből, persze egészen más tettekből, mint az eddigiek, mert az eddigi tetteikből már bőven elég. Mert ugyebár nem mi ravaszkodtunk ki uralmunk alá néhány millió csehet és nem mi pusztítjuk tüzzel-vassal az ő véreiket, hanem ellenkezőleg s igy nem a miénk a kezdeményező lépés, hanem forditva. Biztosítsák nemcsak szóval, hanem tettel is a magyarság életfeltételeit s akkor megteremtik a tárgyalás előfeltételeit. * m *lyet Az olyan kirohanás azonban, amely szövetségesük, Románia miniszterelnöke Kolozsvárott rendezett — „sem egy lelket, sem egy barázdát nem adunk" —, még a „kedvező légkör" kialakítására alkalmas „lélektani pillanat" lehetőségét is durván szétrombolja. Nem vonjuk kétségbe, hogy e kormányelnökségének nagyon fájt az igaz szó minisztertársa szájából s ezért a román berkek felhördülését azzal vélte lecsillapítani, hogy Jamandi kijelentéseit harcias szónoklatával megcáfolja, de annyira naivnak mégsem hihető, hogy minisztertársa bezavarásával történelmi igazságokat is megcáfoltnak tekint. Érvek helyett nyomósabb „fegyverekkel" rendelkezik s ez ma még, sajnos, elég ahhoz, hogy elhitesse önmagával és a tájékozatlan világgal, hogy neki van igaza. # * * Az új esztendőt mégis reménytkeltően indítja el Laval római útja. Hol optimista, hol pesszimista hírek után a francia külügyminiszter, zsebében a teljes meghatalmazással, hirtelen mégis útrakelt s a világ szeme most Rómára tekint s feszülten figyel. A két államférfi találkozásának várható eredménye ma még bizonytalan, de ha csak annyi lesz is, hogy elvben megértik egymást s ez megértés csak a béke, fejlődés és a élet jegyében történhetik. Európa csak hálás lehet nekik. * * * A francia parlament pénzügyi bizottsága egy törvényjavaslatot fogadott el, amely szerint mindazon munkaadók, kik vállalatukban külföldi munkást alkalmaznak, ezek után külön illetéket tartoznak fizetni. Ezek a díjak a munkabér fél százalékától tíz százalékig terjednek. Mennyire üdvös volna, ha a magyar parlament ehhez hasonló törvényjavaslatot szavvazna meg, mert hisz nálunk is számtalan vállalat alkalmaz külföldi munkásokat, különösen cseheket, kik csak a mi véreinktől veszik el kenyeret. Üdvös volna azért is, mert a ezekből a díjakból a kormány sok szociális problémát tudna megoldani-