Pápa és Vidéke, 1936 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-05 / 1. szám
POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő utca 21. Telefonszém: 199. Kiadóhivatal: Csáky utca 21. Telefonszém: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 F, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill.,, a szöveg között 5 fill. Kedvezmények a közszállításnál a kisiparosságnak Az új közszállítási szabályrendelet a kisiparosságnak több már régóta hangoztatott kívánságát tette magáévá, melyek lehetővé teszik, hogy a kisiparosság is nagyobb mértékben részesüljön a közszállításokból. A közszállítási szabályrendelet szakított azon régi elvvel, hogy a közszállítás csak a legolcsóbb ajánlattevőnek adható ki, vagyis lehetővé teszi, hogy egy drágább ajánlattevő kaphassa meg a munkát, ha annak ajánlata az anyagárak és munkadíj figyelembevételével reálisabb. Biztosítja a szabályzat a kisiparosságnak azon jogát, hogy amennyiben a versenytárgyalási kiírások nem szabályosak, illetve félreértésekre adhat okot, az érdekeltek kérhetik annak kiigazítását úgy a kiíró hatóságnál, mint a minisztériumnál. Közszállításokból 5000 P értékig csupán a képesített kisiparosok részesülhetnek, mások ajánlatai el nem fogadhatók. A ruha konfekció-, cipő-, sapkaiparban bárminő közmunkák, azok 40—100 % értékű erejéig a kisiparnak vannak fenntartva, magasépítésnél az új munkák 20 ezer pengő összértékig, átalakításnál és tatarozásnál 5 ezer pengő értékig szintén csak kisiparosok ajánlatai vehetők figyelembe. Nem engedi meg a közszállítási szabályzat a kézművesipar körébe tartozó munkálatoknál az ínségmunkák házi kezelésben való végzését. Lényeges újítás továbbá az is, hogy ajánlatoknál elsősorban a helyi vállalkozók ajánlatait kell figyelembe venni. Reméljük, hogy az új közszállítási szabályrendelet egyes intézkedései a gyakorlatba is átmennek, ez lényegesen hozzájárul a kisiparosság nehéz helyzetének javításához. Az 1935 év mérlege. A magánvállalkozásokhoz hasonlóan igyekszünk az elmúlt esztendő mérlegét elkészíteni, hogy megláthassuk vájjon jót, vagy rosszat eredményezett-e. Szilveszter napján a hálaadás szava hallatszott mindenfelül, hogy ezt az évet is túléltük és egyben a fohász szava szállt az Egek Urához a jobb jövőért. Lelki életünk elszámolása nem tartozik a nyilvánosság elé, azt senki intézze el saját magában min és tegyen számot, hogy mennyiben felelt meg az Isten parancsainak, vagy mennyiben nem és ezek után igyekezzék életét berendezni. A politikai mérleget kívánjuk ezúttal felállítani. Belpolitikánkban mint plusz tételt könyveljük el, hogy az országban béke és rend volt, tökéletes volt az élet és vagyonbiztonság. De vajjon ez a tétel az 1935 év eredménye volt-e ? Nem, mert ez a tétel már az előző évekből lett áthozva, ez tehát az elmúlt év eredményének nem tekinthető, csupán annak fenntartása jelentkezik eredményként. A kormány több javaslatot helyezett kilátásba, amelyek a vagyoneloszlásban mutatkozó ellentétek eltüntetését célozzák, így a telepítési és hitbizományi javaslat, ezek gyakorlati jelentőségét még nem ismerjük, ezt majd csak a jövő mutatja meg. A gabonavédelmi rendeletek már nagy részében megvoltak, tehát nem az óév szülöttei, lényegükben pedig csak részleges megoldást eredményeztek. Az ezen a téren tett új intézkedések majd csak ezután mutatják meg életrevalóságukat. Ezen plusz tételek mellett mínuszként jelentkeznek a gazdasági élet teljes lerongyolódottsága, a magánvállalkozások tönkremenetele, a munkanélküliség sötét réme, az állástalanság megoldhatatlan problémája és az egyéni szabadság lassú, de biztos megkötöttsége. Ezen tételeket szembe állítva az eredményekkel a belpolitikai élet mérlege veszteséget mutat. Külpolitikai mérlegünk sem mutat jobb képet a belpolitikánál. A múlt év eleje azt engedte sejtetni, hogy hazánk kiemelkedik politikai elszigeteltségéből, ez azonban nem következett be, sőt az év utolsó hónapjai a körénk fonódó gyűrűt még szorosabbá tették. Angliában már voltak hivatalos nyilatkozatok, amelyek a magyar revízió gondolatát hangoztatták. A legutóbbi hónapok az angol remény egy részének irántunk közvetanúsított jóindulatát csökkentették. Franciaország ridegsége semmivel sem csökkent, sőt a legutóbbi berlini miniszterelnöki látogatás a velünk szembeni bizalmatlanságot fokozta. A kisantantant természetszerűleg ellenséges érzülettel viselkedett velünk szemben. Ezzel szemben kétségtelen, hogy Olaszország barátsága megszilárdult és Ausztriával való sem romlott meg. Ezek jó viszonyunk a tények kétségtelenül eredményként jelentkeznek. Vizsgálandó azonban ezen eredmények gyakorlati jelentősége. Olaszország barátsága érték számunkra, azonban afrikai lekötöttsége gyakorlati értékét csökkenti. Ausztria gazdasági és politikai letiportságában velünk egyenrangúnak mondható, tehát veszély esetén nem segíthet. Marad ezeken felül Németországhoz való viszonyunk. A legutóbbi hónapok azt engedték következtetni, hogy gazdasági téren a német orientáció javunkra szolgál, mert Németország kivitelünk jelentős részét átvette. Külpolitikai tájékozódásunk nem merülhet ki azonban csupán a gazdasági követelményekben, hanem egyéb politikai adottságokat is kell hogy figyelembe vegyen. A legutóbbi hónapok ismét háborús szeleket lengettek, tehát kell, hogy politikánkat erre az eshetőségre is beállítsuk, mert ha ezt mellőzzük, úgy egy kitörendő háború hazánkat végveszélybe sodorhatja. Németország a hatalmas katonai állam, azonban politikája homályos atekintetben, hogy háború esetén az angol, vagy olasz érdekek mellé áll-e. Kétségtelen, hogy Berlin minden Európai bonyodalmat saját javára akar majd kihasználni. Ez helyén való is, azonban nem tudjuk azt, hogy az nekünk is hozhat-e valami jót. A német barátságot illetőleg a sötétben tapogatódzunk, amelynek gyakorlati jelentősége jövő kérdése. Lengyelország Németországhoz igazodik. Külpolitikai mérlegünk tehát valószínűség elvére van alapítva, annak helyes, vagy helytelen volt a jövő kérdése, az fogja megmutatni, ahogy 1935-ben helyesen dolgoztunk-e. Szeretnénk hinni, hogy igen, mert ha nem, ez hazánk megsemmisülését eredményezhetné. Pápa környéke úthálózatának állapota. A vidék községeinek vérkeringése, a községek kulturális fejlődése habár kismértékben is, mégis függ a környék legnagyobb településével való érintkezéstől és annak megközelíthetésétől. Sajnos az a tapasztalat, hogy az utak állapota a közelmúltban oly rossz és tűrhetetlen volt, hogy a jó falusiakat már a városba menés gondolata is iszonyattal töltötte el. Épen ezen okok vizsgálása és a közeli bakonyi kirándulóhelyek könnyű megközelíthetése teszi szükségessé a közutak állapotának szívünkön viselését, hisz a falu a városra, a város a falura van utalva. Ezen évben mint a város, mint a vármegye intenzív munkássággal próbálta ezen ideák valóra váltását s örömmel kellett látnunk, hogy a nemrég még járhatatlan utak járhatóvá tétele után a község lakossága nagyobb számban látogatta városunkat. Talán helyesen ítélünk akkor, ha azt állapítjuk, hogy néhány éven belül útjaink állapota olyan lesz, amellyel a szűkös anyagi viszonyok mellett megelégedhetünk. Ezt alátámasztom az ezen évben végzett útépítések és a jövő évre tervbe vett építkezések bizonylatával. Főbb útjaink, mint Pápa—soproni és Pápa—győri út egészen jó állapotban vannak. Pápa—jánosházi út Dákai szakasza ebben az évben épült ki a domb lehordásával és az éles kanyarok lehordásával. A Pápa —vaszar—gecsei út 0—3 km. szakassza is ebben az évben készült el, így ez az út az előző évekhez képest kitűnő állapotban van. A Celldömölkre vezető út borsosgyőri szakasza is kiépült s ezen fent említett utak további szakaszai tovább épülnek a jövő évben a vármegyei költségvetés beállítása szerint nagyobb aparátussal mint eddig. A Pápa—ugodi út az idén is tovább épült s talán a jövő évben belekapcsolódik a zirci útba, mely a bakonyba tervezett autóbusz-járat életképességét rendkívüli módon erősítené. A Pápáról Kisbér felé vezető út első 7 km.-re bizony nagyon kritikus állapotban van s ennek kiépítése elkerülhetetlen. Az ezévi átépítését és a Báróhegyi domb lehor-