Pápa és Vidéke, 1943 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-03 / 1. szám

1943. január 3. vasárnap rám ismeretlen pápai kislányok kedves­sége folytán. Eseménydús naplómból még szolgálatára tudnék lenni az újságnak, de nem merek tolakodni. Most pedig búcsúzom. Tanár Úr jó­indulatát mégegyszer köszönöm. Kellemes ünnepeket kívánok mély­­ tisztelettel volt ta­nítványa: Egry Béla karp. szkv. Tábori posta: 217/72. * * * 1942. XII 20. Tekintetes Szerkesztőség! Kérném a Tekintetes Szerkesztő urat pár sorom közlésére azzal az üggyel kap­csolatban, amelyet illetéktelen egyén ró­lam hamisan híresztelt. Hála Isten, a leg­jobb egészségnek örvendek, nincs és nem is volt semmi bajom. Szerkesztő úrnak so­raim közlését előre is köszönve, maradok alázatos tisztelője: ifj. Demján Imre orv. Tábori posta 253/30. * * * Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Örömhírt kaptunk ma a honvédpa­rancsnokságtól. És örömmel írom, hogy­­ Pápa kiváló katonái itt is szívvel-lélekkel­­ harcolnak a bolsevizmus ellen. Kovács Lajos­­ egészségügyi tizedes (szabómester) a 4. h. gy. e. II. zlj. 5. szd-nál az egyik legkiválóbb tisztes. Félelmet nem ismerve, bátran, a leg­­­­nagyobb ellenséges tűzben­ is bekötözte sebesült bajtársait és irányította őket az első segélyhelyre. A többi eü. baj­ársa közül kettő hősi halált halt, hét megsebesült és csak ő egyedül maradva, végezte a reá bízott nagy­­ feladatot. Júl­usban 60, augusztusban 80 és szeptemberében kb. 200 sebesült bajtársát köözte be és ezért a Vezérkari Főnökség kitüntette a német II. o. Vas­kereszttel. De rövid idő mulva megkapja a Magyar Bronz Vitézségi érmet, a Magyar Kisezüst Vitézségi érmet és a Magyar Vöröskereszt diszjelvé­nyét is. Bátran írjuk, hogy városunk minden egyes katonája ilyen kiválóan harcol a bol­sevizmus ellen. Az összes ismerősöket üdvözöljük. Kiváló tisztelet­el: . Józsa József szkv. század irnok. 217/23. Három fiam a harctéren! Özvegy, 70 éves falusi bácsi. Megláto­gatom, s érdeklődöm, hol és hogy vannak a fiai. Fölemeli ősz fejét s magyaros büsz­keséggel mondja, — mind a három a harc­téren. — Megtudom, hogy egyik tüzér törzsőrmester; most előléptetik, s kitüntetést­­ kap, mert vakmerően szép munkát végzett ütegével. A másik a repülőknél őrmester, a harmadik fiatal honvéd. — Büszke vagyok fiaimra! Nem min­den embernek van kint három fia. Könny szökik öreg, fáradt szemébe, s úgy mondja: csak a jó Isten őrizze, oltalmazza őket! Se­gítse, hogy győzelemmel jöhessenek haza mindnyájan, akik ott vannak. Addig el­küzdök valahogy egyedül. Úgy érzem, ha idehaza ilyen derék, büszke apák vannak, kint pedig acélos, győzni akaró fiaik, akkor Szűz Máriás hadi­lobogóinkat győzelemmel hozzák majd vis­­sza. Szívből jövő szeretettel köszöntjük az agg szülőt, Puli bácsit Vanyolán, s három derék fiát. Kassai Lajos Lovászpatona. Kiadó azonnal egy 40 éve fennálló, j­ó f­o­r­g­a­l­m­ú hentesüzlet, lakássá és műhellyel. Érdeklődni lehet dr. Hinzár István ügyvéd irodájában, Pápa, Közép­ utca 5. szám. Negyvenedik évfolyamába lépett a „Pápa és Vidéke"1 H lap megalapítóinak nehéz küzdelmei 1906. év május hó 27-én látott elő­ször napvilágot a »Pápa és Vidéke« köz­gazdasági és társadalmi hetilap. Politiká­val akkor még nem foglalkozott, így is ne­héz volt a megindulása, mert »hallatlan me­részsége volt abban az időben még csak hangoztatni is, hogy indítsunk egy kato­likus lapot helyben, amely az akkori alvó társadalmat felébressze, s a katolikusok ér­dekeit szolgálja. Politikai lappá való fej­lődése ellen minden eszközt felhasználtak egyesek. Kitalálták végül, hogy nem elég idős ahhoz, hogy politikai lappá alakulá­sához az engedélyt megkapja. Erre mi is kitaláltuk azt, hogy lapunk a megszűnt Du­nántúli Nép utóda — más néven. (Ezért olvasható a lap elején XXXIX. évfolyam.) Igaz, hogy erre ráfizettünk, mert a meg­szűnt újság régi hitelezői egyszerre előáll­tak követeléseikkel, amit gavallérosan ki kel­lett fizetnünk. ünnepélyes kereszt­ mega­dás Siettette a gondolat megvalósítását a katolikusságot ért súlyos­ támadás is. Azon év május hó 15-én nyílt meg ugyanis a do­hánygyári munkásnők, a belvárosi kisiparo­sok, gazdák és néhány tisztviselő áldozatos összefogásával a Ker. Szövetkezeti Bolt. A fiatalabb generáció el sem tudja képzelni, micsoda zűrzavar, valódi és műf­el­háboro­dás támadt Pápán és környékén a bolt megnyitási ünnepélyének hírére. Néhány lelkesebb munkásnak az volt az óhaja, hogy a boltban ki kell függeszteni a keresztet a nem keresztény boltoktól való megkülön­böztetés céljából. Vettek is közadakozás­ból egy szép kivitelű keresztet. Többen azt akarták, hogy a templomban történjék a megáldás. Sokan meg úgy vélték szebbnek, hogy a boltban előzetesen elhelyezett feszü­let megáldására kérjék fel a plébánost. Mind a két félnek óhaja teljesedett. Szép májusi reggel volt. A feszületmegáldási ak­tusra a nagytemplom zsúfolásig megtelt. A Fő-teret nagy tömeg lepte el. Senkit sem hívtak dobszóval, sem nyomtatott meghí­vót nem bocsátottak ki. Fél nyolckor meg­jelent a boltban Kriszt Jenő esperes-plébá­nos, s­­ megáldotta a feszületet és utána át­adták a boltot a forgalomnak. Farizeusi műfelháborodások m­­ost jött mégcsak a hadd-el-hadd! Deputációk mentek a megyéspüspökhöz, a grófhoz, sürgönyök özöne az al- és főispán­hoz. A kölcsönöket a kereskedők azonnal felmondották. A támadások özöne zúdult a papságra és a­­­ bigott« katolikusokra, a he­lyi és vidéki lapokban. Kardot (tollat) rán­tott »egy rendíthetetlen és hű katolikus«, az ilyen vallássértés ellen. »Egy hitközségi adófizető apa«, kikérte magának a »szent­ségek« profanizálását. Pollacsek Frici: »Az hírlik rovatában írta: Az hírlik, hogy Pá­pán megkereszteltek egy boltot«. Felesle­ges azt a sok szennyet újra felkavarni, amit a helybeli papságra és katolikusságra még szórtak. Bencés­­ tanárok, s egyes civi­lek finom és udvarias hangon magyarázó és védő cikkeket írtak, de egyetlen lap sem fogadta azokat el közlésre. Nagy volt az ámulat Pannoniában, mikor egy szép na­pon a »Pápa és Vidéke« lapot a városban szétkapkodták, mint a­ cukrot. Felelős szerkesztő és Győr az igazság laptulajdonos volt: Grátzer János. A támadásokat Béry Zsigmond és Takács Gedeon ékestollú ben­cés tanárok verték vissza. A kétlovas men­tőkocsit ekkor használták először, mert a dühtől sokan elájultak.­­Egyszerre elhallga­tott a­ hatalmát és zseftjét féltő handa-ban­dázó tömeg. Hoev­ sok álmatlan éjtszakája volt a szerkesztőbizottságnak a lap előállí­tásához szükséges anyagiak hiánya miatt, azt el lehet képzelni, de megérte az erköl­csi dicsőség. Volt-e szükség a lapra, ki-ki bölcs bírálatára bízzuk. Hogy sokszor kel­lett azóta is az újságnak a munkásság ér­dekei mellett síkra szállnia, ezt a munká­sok tudják legjobban, s hogy sokszor kel­lett igazságunkért harcolnunk, arra sokan emlékezhetnek még, de az is bizonyos, ha a lap idejében meg nem indul, nem vol­nánk még ott sem, ahol ma vagyunk. Ezért legyen áldott a lap megalapítóinak emléke! HALLÓ! Uj cikk! HALLÓ! EVENTE kéztisztító. Hafolé és tisztítóanyag k­apható. V­ESZEL festék üzletben ! PÁPA. F8-U.6. Bizalommal tekint az 1943-as év elé a munkásság A Nemzeti Munkaközpontba tömörült 1500 főnyi pápai munkásság lezárva az 1942-es évet, boldogan állapíthatja meg, hogy az elmúlt év is eredményekben gaz­dag volt. 1942. március 15-én alakult meg a szervezet néhány száz főnyi létszámmal és az új évet 1500-as létszámmal kezdi meg. Ráeszmélt a pápai munkásság is, hogy egy táborba tömörülve érheti csak el törekvéseit. A dohánygyári munkásság, amelynek 80 százaléka a NMK tagja, egy olyan bead­vánnyal fordult a Dohányjövedék Központi Igazgatóságához, amely biztosítja a do­hánygyári munkásságnak anyagi helyzetét. A beadvánnyal kapcsolatos intézkedéseket a NMK országos elnöke, vitéz Marton Béla személyesen irányítja. A textil munkásság nehéz helyzetén erőnkhöz mérten szintén segítettünk. Reméljük, hogy a vállalatok vezetői jóindulattal kezelik kérelmeinket és mindenképen segítségére lesznek a NMK-nak. Országos Központunk elérte a Minisz­tériumban, hogy a 40 filléren aluli női és az 50 filléren aluli férfi órabéreket megre­formálják. A köztisztasági munkások fize­tés­emelése, a népzenészek (cigányzené­szek), a húsipari, a téglaipari, a vegyipari munkásság érdekében tett intézkedéseink mind arra mutatnak rá, hogy a NMK az 1942-es évben igen eredményesen műkö­dött. Minden munkást férint a családi segé­lyek felemelése és a megvalósítás stádiu­mába került az­ állami munkaközvetítés be­vezetése is. Lezárva az 1942-es évet, nagy elhatá­rozásokkal megyünk át az 1943-as évbe, bízva, hogy terveinket Isten segítségével és vezető férfiaink megértésével valóra vált­hatjuk. Legfőbb tervünk: A belső front szilárd tartása. A Nemzeti Munkaállam megvaló­sítása, amely csak kereszténységünkön és neemzeti érzésünkön épülhet fel. Adja Isten, hogy az 1943-as év hozza meg minden magyar­ dolgozónak rég óhaj­tott vágyát: az új Európába új Magyar­országot! Horváth Imre ker. titkár. Csótiak a honvédekért A bajtársias szellemtől áthatva dolgo­zott a becsület mezején az istentelenség el­len harcoló honvédeinkért a csóti A. C. és a csóti fiatalság. A halász leányok a pá­pai katonai üdülő részére 5 drb. párnát ké­szítettek és nagymennyiségű­ tojást gyűjtöt­tek. Ugyancsak ők­­ végezték a katonák téli­ruha akciójára a gyűjtést. Ez alkalommal 679 P és több téli ruhadarab gyűlt össze. A Vöröskereszt javára pedig 275 P-t gyűj­töttek. December 13-án az A. C. keretében honvédnapot rendeztek. Gazdag műsorral felejthetetlen élményt szereztek a Kultúrhá­zat teljesen megtöltő közönségnek. Műso­ron az iskolás gyermekek, a Kalász lányok, Kalot legények és leventék legjobbjai sze­repeltek. A jövedelemből 36 csóti, fronton lévő honvédnek küldenek szeretetcsomagot. Másnap pedig a pápai katonai üdülő ré­szére 5 zsák babot és 1 kocsi burgonyát gyűjtöttek. A Kalász lányok mikulási ajándékkal lepték meg a fronton lévő honvédek gyer­mekeit. Az iskolás gyermekek és a Kalász dec. 20-án és 26-án tartott karácsonyfa ünnepé­lyének tiszta jövedelméből a harcoló honvé­dek családtagjait részesítettük értékes ka­rácsonyi ajándékban. a Országos gyűjtés honvéd-családokért! Amidőn az ország első asszonya, Kor­mányzó Urunk Hitvese augusztus 10-én rádiószózatot intézett a magyar társada­lomhoz a Szovjetoroszországban harcoló magyar honvédek részére megtartott téli ruha­gyűjtés érdekében, bejelentette, hogy a tél folyamán mozgalmat indít a hadba­vonultak itthonmaradt családjának támo­gatása céljából is. Azóta sok áldozatot szedett a háború s a megdicsőült hősök élén vitéz nagybá­nyai Horthy István kormányzó helyettesünk vonult be a halhatatlanságba. Édesanyja, az ország első asszonya hozta tehát a leg­nagyobb áldozatot a hazáért s most ez a gyászba borult anyai szív fordul a magyar szívekhez, hogy enyhítse a hadbavonult katonák családjának sorsát. A szeretetteljes kérő és hívó szó, amely az áldozat és a kötelesség jogán szól hoz­zánk — mindnyájan érezzük! — kötelező erejű parancs. Mert aki ilyen fenséges ál­dozatot tett a haza oltárára, annak nem­csak kérni, hanem követelni is joga van s az, hogy felhívásának minden erőnkkel eleget tegyünk, nem csupán emberség, ha­nem egyéni becsület kérdése is. A Kormányzó hitvese által bejelentett akció január 17-től február 7-ig gyűjt pénz­adományokat a hadbavonultak­­ családja ré­szére. Újév napján száll a gyengéd hívó szó mindenkihez, tehetősebbhez és szegényhez egyaránt, hogy hozza meg filléreivel vagy pengőivel a maga kis áldozatát annak nagy áldozatnak ellenében, amelyet mind­ a nyájunkért hoznak a­ harctéren küzdő kato­nák és családjaik, még nemzetünk első csa­ládját sem kivéve. Ez a gyűjtés valóban több egyszerű jótékonykodásnál, amelynek gondját pár filléres adománnyal el lehet vetni. Adnunk kell, minél többet, erőnkön felül, hiszen a társadalom emberi és magyar érzése ilyen alkalmakkor nyilatkozik meg s ebben gyűjtésben is eldől a nagy kérdés, hogy a igazán és őszintén akarjuk-e a jobb és bol­dogabb jövendőt. A Főméltóságú Asszony szívbemarkoló szózata arra int mindenkit, hogy szálljon magába, feleljen tettekkel ar­ra a kérdésre, hogy méltó módon megtette-e kötelességét. Adjunk, mert mindnyájunk jövendő­jének és boldogságának adunk! Hirdessen a „Pápa és­­ vidéké"-ben

Next