Pápai Független Kisgazda, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-07-13 / 26. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI­ TÉR 5. SZÁM. FELELŐS DR. NAGY SZERKESZTŐ: GYÖRGY HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG Felelőtlen uszítás Ne piszkáljuk egymást pártállás miatt, mert a tiszta demokráciában , mindenki, szabadon választja meg a maga pártját — mondotta Nagy Fe­renc miniszterelnök. Megszívlelhet­nék sokan, akik a demokrácia álarcá­ban féktelen, felelőtlen uszításaikat viszik végbe és orcátlan kijelentéseik­kel ássák alá a magyar nép mélysé­ges hitét, tudják meg azok az urak, akik a gyárak becsületes dolgozóit akarják bekényszeríteni erőszakkal pártjukba, ez a módszer már nagyon kopott és ósdi és annyira ismerős a múltból, hogy borzadunk tőle. — Álljon előttük miniszterelnökünk vi­lágosan megfogalmazott kijelentése: tiszta demokráciában mindenki sza­badon választja meg a maga pártját, a tiszta demokráciában mindenki sza­badon kiállhat a politikai hitvallása mellett. Szükséges és kívánatos az agitá­ció, ez azonban legyen tiszta és ne kizárólag abban merüljön ki, hogy a másik pártra kigyót-békát ráhá­nyunk, vagy annak vezetőit minden­féle alaptalan vádakkal illetjük. Szám­talan panasz érkezik hozzánk az egyes gyárakból, hol a munkásság a leg­féktelenebb terrornak van alávetve, az egyik gyárba csak azt veszik fel, aki egyik párt pártigazolványát­­ fel­mutatja. A gyárakba a Kisgazdapárt megbízottai be sem juthatnak, ezzel szemben a munkáspártok hetenként tartanak gyűléseket, ahol nem párt­politikai agitáció folyik ilyenkor, ha­nem a szónokok majdnem kivétel nélkül abban merülnek ki, hogy a Kisgazdapártot szidják. Legutóbb, mint tudomásunkra jutott, egyik agi­tátor azzal vádolt meg bennünket, hogy mi vitetjük el a papokat, a má­sik pedig azt adta Ruip Jenő képvi­selő szájába, hogy ő a parasztságot a beszolgáltatás megtagadására biz­tatta. Szemenszedett valótlanságok ezek, amik nemcsak arra alkalmasak, hogy a pártok felborítsák, hanem közötti jó viszonyt nagy visszatet­szést kelt azokban is, akik talán az illető párttal szimpatizálnának. Sértő is ez a munkásságra, mert senki sem veszi jónéven, hogy olyan butának és korlátoltnak tartsák, hogy ilyen badarságokat betegyen. — Tegyünk szájkosarat szónokainkra és ne en­gedjük, hogy mindenki oda állhasson a nép elé szónokolni, akkor, mikor a politikai alapfogalmakkal nincs tisz­tába és saját pártjának elvi célkitűzé­seit sem ismeri. Még az, hogy vala­kinek öblös hangja van és két ép mondatot ki tud mondani, nem teszi az illetőt agitátorrá, ehhez va­lami kevés politikai iskolázottság is kell. A Kisgazdapárt ideológiája ott él a magyar nép millióinak lelkében. Ne engedjük, hogy szembeállítsanak­­ bennünket, mi is utáljuk, aki politi­kailag elnyomja, gazdaságilag­­ ki­zsákmányolja a magyar dolgozókat. Ma a népé az ország szenvedése, de a holnap jóléte is. Ne féljen senki, aki becsületes, s a magyar paraszt odahelyezi a ke­nyeret az asztalunkra és a beszol­­gáltatási kötelezettségének is eleget tesz­, ha az utolsót kell, azt is oda­adja. De ne akarja senki politikai hangzavarok közben a Kisgazdapárt becsületes törekvéseit és magyar szándékát elgáncsolni, mert a mi­niszterelnök szavai szerint: »A tiszta demokráciában minden pártnak joga van ahhoz, hogy azt higgje, hogy az ő pro­grammja, az ő ideáljai a leg­alkalmasabbak a nemzet felemelé­sére. Minden párt akkora joggal hi­­heti ezt, amekkora erővel a magyar nép mellette áll. Azt pedig a legutóbbi választások megmutatták. Sz. K. Sürgős segítséget! Az elmúlt hét pénzügyi és ár­viszonyai valóságos pánik­hangula­tot idéztek elő a lakosság körében. A tisztviselők és gyári munkássága mikor megkapta szűkös kis pénz­beni fizetését, szaladt, hogy pén­zéért valamit vásároljon és így an­nak elértéktelenedését elkerülje. Az első út a piacra vezetett, hol azon­ban keserűen kellett tapasztalnia, hogy a piaci árusok és termelők pénzért semmit sem hajlandók adni, a piacon kizárólag a dohányt, ciga­rettát és sót fogadtak el. Ugyanez a helyzet az üzletekben is, legfeljebb annyival jobb, hogy egyes üzletek adójegyekben, vagy adópengőben ké­szek voltak árujukat kiadni. A pénztől meg kell szabadulni! Megindult az újabb roham. Futás a postára adójegyekért. Itt éri az ér­dekeltet a második csalódás. Adó­bélyeg egyáltalában, vagy csak kis címletekben kapható, amikből­ lepe­dők kellenek, hogy valamely egé­szen kis értékű dolgot kifizethes­sünk. Az adójegyekkel is baj van, ezekből pedig csak 500.000 adópen­gős címlet kapható. Kinek van azon­ban ennyi pénze, mikor ennek ér­tékét már több billióval lehet csak kifizetni. Ha meg is van az ille­tőnek a szükséges mennyiségű tril­liója, és boldogan megveszi az öt­százezres vagy milliós adójegyet, hogy pénzét másnapra átmentse,­­ másnap szomorúan kell tapasztalnia,­­ hogy mégsem olyan tökéletes a bol­dogsága, mert másnap, mikor­­ a nagy címletű adójeggyel vásárolni­­ akar, szomorúan kell tapasztalnia, hogy ezért sem kaphat semmit, mert sehol nem tudja felváltani és az eladók sem tudnak belőle vissza­adni, mert az apróbb címletű adóje­gyek teljesen eltűntek a forgalom­ból. Egyik cél el van érve, hogy az érték egyik napról a másikra át van mentve, ebből azonban még megélni nem lehet, mert nem le­het az olajjal készített főzelék he­lyébe oda tenni a gyerekek elé az adójegyet. Még kínálkozik egy harmadik mód is a pénz átmentésére, a pénzt adópengő betétre elhelyezni. Eddig ez helyes is volna, azonban a leg­több adópengő betétet azért helye­zik el a bankban, hogy szükség ese­tén onnan kivegyék és élelemre vált­sák fel. Itt is megvan­ a baj. A ban­kok a legnagyobb készséggel kifize­tik a betéteket most már minden fennakadás nélkül, azonban ez ma technikailag szinte kivihetetlen, mert nemcsak a bankok pénztáraiból, há­r­nem a közönség zsebeiből is telje­sen eltűnt az apróbb címletű bank­jegy, egyedüli forgalomban látható bankjegy a billiós és egypár száz­­ezerbilliós. A közönség átmentett be­tétjéhez csak úgy juthat, hogy vagy elfogad betétjéért kerek trilliós ös­­szeget, a többit veszni hagyja, vagy órákig vár, míg esetleg befut valaki, kinek van elhelyezni való apróbb címletű bankjegye.­­A trillió boldog tulajdonosa sem tud menni semmire pénzével, mert nem talál a városban helyet, hol ezt felváltanák, vagy visszaadnának be­lőle. Hiába van tehát trillió, vagy öt­százezres adójegy, mindkettő egy­­­forma szerencsétlenség. Egyikkel sem lehet menni semmire. A vasút például csak bankjegyben fogadja el a vasúti jegy árát, adójeggyel fi­zetni nem lehet, hol váltod át bank­jegyre. A trilliósokkal rendelkező szívesen venne adójegyet, de neki is kisebb címlet kellene, hogy va­lamit is kaphasson érte. Megállt tehát az élet. A piac a közönség nagy része elől el van zárva, ha csak nincs valami cse­rélni való. Sürgősen segíteni kell ezen az állapoton, mert az emberek már a végsőkig el vannak keseredve. A tisztviselők és munkások, mikor nyo­morult kis fizetésüket, vagy előle­güket megkapják, kénytelenek ór3­uíat azzal eltölteni, hogy pénzüket valamiként elhelyezzék és így a na­ponta bekövetkező adópengő emel­kedésből származható kártól meg­meneküljenek, mert arra, hogy va­lami áruba befektessék, nem is gon­dolhatnak. Belátjuk a kormány nehéz hely­zetét az inflációval szemben. Ennek ellenére a kormány mégis lehetővé tehetné azt, hogy kellő mennyiségű kiscímletű bankjegy vagy adójegy álljon a közönség rendelkezésére, talán megvalósítható lenne azáltal is, hogy az állampénztárak utasítva lennének, hogy az aznapon befolyt adójegyeket azonnal adják ki a pos­táknak a nagyközönség részére leendő kiadhatás végett. Segítsünk a dolgozókon sürgősen, mert a nyomor nagy úr és semmi­féle érveléssel meggyőzni nem le­het, könyörtelenül ragaszkodik jo­gaihoz. ^ hadifoglyok hazatérését segíti elő a Független Kisgazdapárt Országos Központjának hadifogolyszolgálata Budapest, Semmelweis­ utca 1.

Next