Pápai Független Kisgazda, 1947 (3. évfolyam, 1-46. szám)

1947-01-04 / 1. szám

SZERKES­ZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PÁPA, SZÉCHENYI­ TÉR 5. SZÁM. I«&>ETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG­Egy évre . Félévre . . Negyedévre 26 Forint 14 Forint 7 Forint y íf.í 'KiSztpa^p^tósI m­­ep Is estéié P&p&ra. — Meo­égfal. aifRép^és. Szokatlan és demokratikus elkép­zeléseink szerint furcsa módon hívta össze gyűlésre dec. 23-án a városi alkalmazottakat a polgármester az Iparce^in'ef székházába. A polgármes­teri körözvény szerint »köz­igazgatási megbeszélésre­­ hívta volna össze az alkalmazottakat. A meghívó elég fal­sul lehetett megszövegezve, mert a kezelési és altiszti kar úgy vélte, hogy nekik egy ilyen »közigazgatási mebeszélésen« nem sok keresni va­lójuk lehet, mert ők nem közigazgat­nak, mármint beosztásuk, munkakö­rük folytán. Így azután a megjelen­tek létszáma elég fogyatékos volt. A megjelentek kissé meglepődve állapították meg, hogy az elnöklő polgármestert a Baloldali Blokk re­prezentáns­ai karéjozzák körül, olyan személyek, kiknek a pódiumon — a meghívóból következően — nem lett volna helyük. Részben mert nem köz­igazgatási beosztásban dolgozók, il­letve a programm szerint másokat illetett volna meg az előadói hely. Láthatóvá vált, hogy itt nem más­ról, mint inkább politikai jellegű gyülekezésről van szó! A gyűlést a polgármester nyitotta meg, aki­ a távolmaradt alkalmazottaknak ro­hant neki. Beszéde további során megállapította, hogy arra a tisztvi­selő gárdára, amely nem érti meg az idők szavát(?), amely nem törődik saját sorsával, a saját érdekével, arra nem­ lehet az ország közigazgatását rábízni. Ez a tisztviselői kar meg­érdemli, hogy senki se törődjön vele, m­egé­demli, »shogy trágyadombra . •­• Kü­ljön s ott pusztuljon étlen ? Mit állapítsunk meg az eddigiek­ből?! Idézzük a szónokot tovább, korábbi kinyilatkozását, amelyen még ma is harsogva derülnek az embe­rek?! Az idézet helyénvalónak lát­szik : ilyen még Pápa v­árosában or­szágszerte nem volt... Ezúttal te­libb talált, mert ilyen megnyilatko­zás: ilyen hangú­ és tartalmú hivatal­főnöki véleményt országszerte nem mondottak még el. A magyar tiszt­viselői karba még így nem rúgott bele senki, a mali idők vérebei sem, akik ugyancsak nem voltak szalon­fiúk s a tisztviselők sem tartoztak kedvenceik közé. Azonban így nem mertek vélekedni! Polgármester Úr! Engedjen meg egy szerény kérdést: hogy értékelheti így le tiszt­i erőit, mikor ezek érdeme, hogy a közelmulti a­ispáni és egyéb hivatal vizsgálat úgy sikerült, ahogy sikerült. Nem ezeknek a lecsepült, trágyadombra kívánt személyeknek az érdeme, hiogy minden laikussága dacára is nem hiányolták meg? Bi­zony, azoké az érdem, azoké, akik minden anyagi, családi, személy­i gondjaik dacára is dolgoztak és dol­goznak a közért, akiknek nem telik még egy liter tejre sem. Nincs vállalati érdekeltségük, nincs sem­miféle mellékjövedelmük, de a kö­telességüket még a hivatalos időn túl is zokszó nélkül teljesítik. De térjünk vissza a gyűlésre! A nyilván­valóan nem a közigazgatási megbeszélésére miért olyan ravaszul értesítette még a B. B.-hez tartozó pártokat is? Mert ravasz lehetett az invitáció, következtetve abból, hogy a Szociáldemokrata párt képviselője nem tudta, hogy neki tulajdonképen ideológiai­ ismertetést kellene adni a meghívott vagy kivezényelt — al­kalmazottak számára. Valóban nem rossz politikai taktika egyik munká­s­pártnak kijátszására, a másik érdeké­ben. Informáltabb volt már Biró Zol­tán, a Nemzeti Parasztpárt előadója, aki némikép tárgyilagosan ismertette pártjának világnézetét és politikai célkitűzését. Utána Závory Zoltán következett, aki a Kommunista Párt ideológiáját és munkatervét ismertette ami ellen semmi kifogásunk nem lehet. De furcsának, különösnek tartjuk, hogy előadásának jórésze kimerült a Kis­gazdapárt támadásával! Mert, sze­rinte, egyedül­ és kizárólag ott a reakció... Szabad legyen egyet le­szögeznünk. Illetve nem is­ egyet, hanem a következőket: Sem országos, sem helyi vonat­kozásban nem éleztük ki a pártpoli­tikai ellentéteket Ha bármikor is tá­madtak egyik vagy másik politikai párt némely személyiségét, annak mindenkor tárgyi alapja volt. Soha nem általánosítottuk és soha nem kevertünk össze egy pártot sem, an­nak himpellém­s­ikák és kifogásolt ragjával és annak — vagy azok — cselekedetei­el! Nem hisszük, hogy bármelyik párt is fedezné ezeket. Ezzel szemben Závory Zoltán olyan » általánosításba­­­ esett«, amit elítélünk és kifogásolunk! Ráduplázott Závo­ryra Ba­rtha Gábor úr... Az az em­ber, aki­t­ől köztudomású,hogy annak­idején majdnem izomlázat kapott a heves­­ nyilas karlendítésektől s most azt a kezét ökölbe szorítva emeli kö­szöntésre. Azóta átképezte magát, »ak­tívvá« vedlett! Ez a demokratikus sze­mél­yiség — ex catedra — kinyilat­koztatta, hogy a Kisgazdapárt pe­­­dig 60 o/o-ban reakciós! Egész po­nt­o­san 60­ o-ban, sem több, sem ke­vesebb reakciós nincs ott. Számve­tését nem ellenőrizzük — érthető okok miatt. Csupán — zárójelben — megjegyezzük, bizonyos, ITQ^V egyetlen olyan »demokratiku­s« sze­mély nem párttagunk, mint Bartha úr! Mert sem kis-, sem nagy nyi­last nem fest a Kisgazdapárt zöld­é ről sem fehérre, sem pirosra. Ezelu­tán leszögezzük álláspon­­­tu­nkat: tisztelettel viseltetünk min­­­denki iránt, aki a marxista eszme megvalósításában látja a jövő ma­gyar fejlődés útját: szerencsétlen és gyenge erkölcsű bázison élő figurá­nak tartjuk azonban azokat, akik­­ úgy vélik, hogy nyilas időkben­ el­tévelyedéseik miatt, azután a B-lista fen vehető árnyéka miatt — és egyéb­­ okok miatt, jobban kell üvölteniök,­­ mint a vezérfarkasnak. e­zek az üvöltők, hogy a Elfelejtik magyar nép igen nagy százalékban komo­­­lyan veszi ma már a demokráciát. Lehetnek helyezkedő érdekemberek itt is, ott is, de a végső szót, a döntő ige­n-t, vagy nem-et, az igazi, a ténylegesen demokratikusan érző és gondolkodó néptömegek mond­ják ki. S akkor, amikor a végső és megváltozhatatlan voks lenyomja a mérleg karját, akkor ezek az ér­dekemberkék , percemberek, eltűn­nek, leesnek a serpenyővel s fenn­maradnak azok, akik ,hisznek és hit­tek mindenkor az örök emberi érté­kekben ! Polgármester urunknak pedig végső konklúziónkként és emlékez­tetőként ennyit: a polgármesteri stal­lum J Pápán a Független Kisgazda Pártot illette. Amikor személycserére került­­ a SQT, önzetlenül átad­ta ezt az­ állást Kerekes Jánosnak, mert azt­­ gondolta: Ő lesz a férfi, akinek múltja a demokrácia­­ igazolását és annak megvalósítását jelenti. Pár­tunk önzetlen, nemes gesztust­ muta­tott ! A személy, aki felé ez a gesztus irányult, úgy látszik képtelen ennek a jelentőségét és erkölcsi értékét ki­értékelni. Nekünk nem fáj, hogy a­­ közigazgatási megbeszélés­­re nem hívta meg képviselőinket. Nincsenek hiányérzeteink, nem érezzük ez alka­lomból sem­­ politikai vesztesnek ma­gunkat. Nem pártérdekek miatt, — mert mi s­em vadásztunk lelkiismerettel ellenkező pártv­allomásokra — hanem azért, mert ismerjük annak a dol­gozó, tűrő és nélkülözésekkel küzdő városi alkalmazottaknak fájdalmát, kívánságát, vágyát, akiket polgármes­terünk hatalmi szóval ^közigazgatási megbeszélésre­­ rendel össze. Helyesnek tartjuk, ha a demo­kratikus pártok — szándékosan nem használjuk a koalíciós jelzést — ideológiájuk megismertetésére elő­adásokat tartanak. Erre szükség is van. De ne tegye ezt senki a hivatal­főnöki hatalom árnyékában. Nem miattunk, ó, nem! Mi tudjuk, hogy a mi passzivitásunk és látszólagos háttérbe szorításunk nagyobb erőt jelent, mint a legaktívabb pártagitá­ció. Nem zavar bennünk sem a pol­gármesteri aktivitás, sem a másirá­nyú, mert minden hatás egyenlő ér­tékű ellenhatást vált ki! A "közigazgatási megbeszélés« pe­dig pontosan az ellenkező hatást érte el. Pártjában ténylegesen meglévő ellenzéket ilyen rosszul sikerült ak­ciókkal csak munkakészségét erősíti . Beosztottjai nem növelte, de néma és hangtalan elégedetlenségün­ket csak fokozta. Egyesek szerviliz­musa és »zavaros politikai múltjá­ból eredő fejbólintása ne tévessze meg! Ezek a kisebbséget jelentik. A többséghez tartozóknak pedig új­ból csak azt mondhatjuk és azt ígér­

Next