Pápai Hirlap, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
tásával a napidíjasok száma feltétlenül csökkenthető. Az egyedüli hivatal, ahol még áldozat árán is szükség van létszámszaporításra, ez a pénztár. Ahány küldöttje jár itt a pénzügyigazgatóságnak, az mind egyaránt kicsinek találta a hivatal státusát, az új szervezeti szabályzatban feltétlenül gondoskodni kell egy számtiszti állás felállításáról. Külön cikkben szólottunk annak idején egy alkapitányi állás szervezésének szükségességéről. Ide természetesen szintén nem jöhet más, mint teljes jogi minősítéssel bíró egyén. Aminthogy egyáltalán törekednie kell a városnak minél több jogászembert szerezni meg az adminisztráció számára. Egy alkalommal említettük már, ma mementóként ismételjük, vigyázzon a város, nehogy vezető hivatalnokai majdani nyugalomba vonulásával a városi adminisztrációval teljesen ismeretlen, esetleg teljesen kezdő egyénekre legyen bízva a város ügyeinek intézése. A bizottságokra nézve is szeretnők, ha kötelező utasítást tartalmazna az új szervezeti szabályzat. Nem volna szabad sohasem előfordulnia, hogy teljesen előkészítetlenül kerüljön valamely ügy közgyűlés elé. Igaz, hogy a közgyűlés a akárhányszor maga is visszavetette az így eléje tálalt ügyet, viszont azonban hozott már oly határozatot is a közgyűlés, ami a szakbizottság meghallgatása esetén egész máskép hangzott volna. Az új szervezeti szabályzatot illető egyéb nézeteinkre alkalmilag még visszatérünk. Nincs tételes törvény, amely azt mondanámeg, hogy mi képez kihágást. A tudomány csak azt és úgy tanítja, hogy általában valamely rendőri tilalom vagy rendelkezés megszegése : kihágás. Kihágást pedig törvény, miniszteri rendelet, a törvényhatóság vagy a törvényhatósági joggal fel nem ruházott szabad királyi város, sőt rendezett tanácsú város is alkothat szabályrendeletben. E szerint van kihágás, amely törvényben, miniszteri városi rendeletben van annak kimondva. Elképzelhető tehát ezek száma. Hiszen csak 51 különböző törvény állapít meg kihágást, százakra megy a miniszteri és ezrekre a városi szabályrendeletben megalkotott kihágások száma. És ne feledjük, ahány kihágási megalkotó, annyi eljárás, annyi hatóság, annyi jogorvoslati rendszer. Eddig legalább úgy volt. Január 1-től másként lett: egységes, egyöntetű. Kell, szükséges, hogy tájékoztatóul tudjunk valamit, hiszen ha majd kinek-kinek a maga bőrére kell megismerni és kitapasztalni, akkor tandíjat is kell fizetni. Az eljárás a vádrendszerre van alapítva. A vádat a hivatalból üldözendő kihágások esetén — a közvád képviseletében eljáró megyei és városi tiszti ügyész, nemkülönben a kirendelendő ügyészi megbízottak képviselik, de fel vannak jogosítva azon szakképviselők, kiket erre a törvény, miniszteri vagy más rendelet megjelöl. A sértett, kinek jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett kihágás, mind pótmagánvádló jár el az ilyen ügyekben. Magánindítványra folyamatba tett kihágásban a főmagánvádló képviseli a vádat, de a közérdekből a tiszti ügyész bármikor átveheti a vád képviseletét. Az előzetes eljárás a legszűkebb mértékre van korlátozva. A tárgyalás szóbeli és nyilvános. A magánjogi igények tekintetében a jogvita az eljárás bármely szakában egyezkedés tárgya. A jogorvoslat háromféle. Perújítás, felebbezés és igazolás. Két fokú felebbezésnek van helye. Korlátozás csak annyiban van, hogyha az elsőfokon a pénzbüntetés 5, a másodfokon pedig 30 koronát felül nem halad, csak az eljárás során felmerült alaki semmiségi ok alapján van helye felebbezésnek. A büntető parancs intézményét is meghonosítja a törvény. Ennek csak pénzbüntetéssel büntetendő kihágás esetén van helye, de csak akkor, ha a pénzbüntetés is 30 koronát meg nem haladó összegben mutatkozik kiszabandónak. De még akkor is előfeltétele a büntető parancs kibocsátásának az, hogy a feljelentést hatóság, közhivatal, hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy közvetlen tapasztalat alapján tegye és valósága ellen ne merüljön fel aggodalom. Eredhet a feljelentés magánféltől is, de akkor a büntető parancs csak akkor bocsátható ki, ha a kihágás elkövetése köz-vagy magánokirat hamisításnak valószinüsíttetik és a rendőri bíróság a vád alaposságáról meg van győződve. A 15 nap alatti ellentmondás következménye a büntető parancs végrehajthatlansága és tárgyalás. Az eljáró hatóságok és közegek nem változnak; kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, városokban a rendőrkapitány első fokon ; — az alispán, illetve a tanács másodfokon; és az illető szakminiszter utolsó fokon. Egy a kívánatos és ez az, hogy a törvény szelleme és célzata minél gyorsabban menjen át a gyakorlatba, jogérzetet váltson ott ki és szilárdítsa meg a hitet, bizodalmat. Mert a jogérzés megszilárdulása legbiztosabb alapja a törvény szükségességének és annak, hogy a törvény bevált. II. z. Rendőri büntető bíráskodás. Január 1-én lépett életbe a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901-iki XX. t.-c. II. fejezete: a rendőri büntető bíráskodásról. Megszűnt az az útvesztő az egyes kihágási eljárásoknál labirint, amely hatóságoknak, feleknek annyi zűrzavart és bizonytalanságokat és ebből kifolyólag állandó jogbizonytalanságot teremtett, egységes, egyöntetű lesz az eljárás minden rendőri kihágási ügyben. Váljon melyik fél cselekszik helyesen ? — melyik az erős? és melyik a gyenge ? Mert ha az erő gyengesége készteti is a lányt arra, hogy csak úgy szerelem nélkül meneküljön meg, egy előtte tisztán álló nehéz, magányos élettől , azért van e gyengeségben nagyon sok erő, hogy egy előre láthatatlan, talán egy még nehezebb életnek megy neki, mikor összeköti az életét egy másik ember életével, ki neki tulajdonképpen senki és semmi, mert a lelkének idegen. De ki tudja ? váljon csakugyan az erő érzete visz legtöbb lányt e nagy lépésre, hogy megpróbálja magának a sorstól kierőszakolni a boldogságot — vagy csak megy-megy minden gondolkozás nélkül ; mert öntudatlanul érzi, hogy minden esetleges szenvedés és előreláthatatlan rossznak dacára, minden nehézség és megalkuvás dacára, ez a nő igazi élete ! Ki tudja ? ! — Hisz a boldogság nagyon egyéni dolog, a házasság még mindig lutri, még szerelemmel is; miért ne történhetne így meg, hogy szerelem nélkül is a főnyereményt kapja a gyengeségben erős vállalkozó ? . . . Aspirin. Meddig alszunk még? A nemzeti felszabadulás idejében Pápán is megalakult nagy lelkesedés között a Magyar Védőegyesület és tudtunkkal 2 évig szép sikerrel is működött, amennyiben 51—52 kereskedő állott be az új egyesületbe és függesztette ki üzletében az úgynevezett Védőtáblát. Ugyancsak ezalatt a két év alatt egy-két idegen cikk nagyon észrevette, hogy a honi áru erősen szorítja kifelé a forgalomból. Például a Schicht-szappan árusítás megcsappant és kéthárom kisebb kereskedést kivéve nem díszelegnek sehol sem már a Szarvas szappan hirdető táblái és kisebb kerek címerei. A papírforgalomban és az iskolai szerek árusításában szintén a honi gyártmányok kereslete lett úrrá a külföldi felett. A ruházatok és mindenfajta kelmék kiválasztásánál sok vevő csakis a hazai származásuakat tartotta meg, így volt ez két álló esztendeig, vagyis az 1906- és 1907-ik évben. A helybeli Védőegyesület is lelkesen teljesítette kötelességét. Egyszerre azonban megakadt a valóban nemzeti munka. Sem a közönséget, sem az egyesület tagjait nem hatotta át ezután már a nemes buzgalom s az egész dolog a szalmaláng sorsára jutott. Lehet a nagy politikai csalódásra hárítani ennek okát; lehet azt is hibáztatni, hogy a Védőegyesület eredeti álláspontjától eltérve a Tulipánszövetséggel egyesült; lehet végül fölemlíteni leverő okul, hogy az egyesület legjobb és egyedül használható erői eltávoztak városunkból. Ez mind igaz lehet. Azonban mégsem volna szabad ezt az annyira fontos hazafiúi ügyet végleg elaludni hagyni. A múlt hibáin okulva és némileg változtatott programmal újra életre hívhatnák ezt az egyesületet. A hőstett. Két katona állt a parton. Neki támaszkodtak a parton elvonuló kőfalnak és bámulták a sárgás-zavaros vizű folyót. Vasárnap délutáni csend feküdt végig a parton. A hid mellett szürke bárkák állottak kikötve s szomorúan nyöszörögtek, mikor egy-egy piszkos hullám hozzájuk verődött. A part hosszában egy fenyőszálakból összetákolt tutaj ingott a vizén s a tutaj szélén egy vézna szeplősképü gyerek ült, a lábait meg belelógatta a folyóba. A két katona lement a tutajra. Szomorú vasárnap délutánjuk volt: üres a zsebük teljesen, pedig a korcsmában kivasalt és szagos szappannal megmosdott szobacicák járták a kállai kettőst, más boldogabb hadfiakkal. A káplár úr valami aranykorbeli virginia csutkán rágódott, a fűrer pedig virágos káromkodásokban fejezte ki a kirívó ellentétet, a fényes uniformisok és a pénztelenség állapota között. Az égnek azonban mi köze sem volt ehhez, mert ép úgy mosolygott, mint más boldogabb vasárnapokon. A fűrer körülnézett. A part üresebb volt, mint valaha. Forrón tűzött a nap a fejükre. A fűzer megtörülte a homlokát és megszólalt: — Egy kis fürdés nem ártana. A káplár úr válogatott az Olymp isteneiből, 8 bakkancsával rugdosta a tutajt. A fűzer szeme felvillant, az arca mosolyra derült és mintegy ötlettől megkaparva mondta : — De ha pénzt adnának érte ? A pénz szóra a káplár úr szemei fölragyogtak. — Pénzt? — szólt nagy meghatottsággal. — Ha belelöknénk azt a kölyköt a tutaj széléről a vizbe. — A vizbe ? — Te utána ugranál! — Én .. .• — Kihúznád, hazavinnéd ? A káplár arca felderült, egyet bökött a gyik lesőjével a fűréten , megértette a dolgot s villámgyorsan áthatotta az eszme nagyszerűsége. A sovány gyerek úgyis majd bele esett már a vizbe ; egészen a viz szine fölé hajolt : valami fűzágat akart kihalászni a vizből. A káplár nagyot rúgott a tutajon s a gyerek fejjel a vizbe potyant. A káplár hirtelen ledobta a bajonettjét, meg az ünnepi ^300^00- ot s a gyerek után ugrott. A fűrel felszaladt a part mentén végig húzódó magas rakpartra s torkaszakadtából ordítozott. A káplár megfogta a gyereket a vizben, még egy kevés ideig a viz alatt tartotta a fejét, hogy jól teleigya magát, aztán a part felé úszott vele. Mire kiért vele, már egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikoltoztak s mindenki izgatottan várta a következendőket. A káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fűvel segített neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyereknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nemsokára magához tért. Néhány asszony sopánkodott. — Ha a tutaj alá került volna ? Ha a vitéz urak itt nincsenek ? . . . Valaki felismerte a gyereket, aki didergett s a nagy ijedségtől nem tudott szóhoz jutni. A trafikos fia volt onnan a hídfőről. Egy rendőr is megérkezett a tömeg megindult a trafikos bolt felé. Elől a rendőr, utána a viztől csurgó katona a gyerekkel, a fűvel, aki a bajonettet és a waffeorockot cipelte a nyomukban egy egész sereg ember.