Pápai Hirlap, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-07 / 1. szám

tásával a napidíjasok száma feltétlenül csökkenthető. Az egyedüli hivatal, ahol még áldo­zat árán is szükség van létszámszaporí­tásra, ez a pénztár. Ahány küldöttje jár itt a pénzügyigazgatóságnak, az mind egy­aránt kicsinek találta a hivatal státusát, az új szervezeti szabályzatban feltétlenül gondoskodni kell egy számtiszti állás fel­állításáról. Külön cikkben szólottunk annak ide­jén egy alkapitányi állás szervezésének szükségességéről. Ide természetesen szin­tén nem jöhet más, mint teljes jogi minő­sítéssel bíró egyén. Aminthogy egyáltalán törekednie kell a városnak minél több jogász­embert szerezni meg az adminisz­tráció számára. Egy alkalommal említettük már, ma mementóként ismételjük, vigyáz­zon a város, nehogy vezető­ hivatalnokai majdani nyugalomba vonulásával a városi adminisztrációval teljesen ismeretlen, eset­leg teljesen kezdő egyénekre legyen bízva a város ügyeinek intézése. A bizottságokra nézve is szeretnők, ha kötelező utasítást tartalmazna az új szervezeti szabályzat. Nem volna szabad sohasem előfordulnia, hogy teljesen elő­készítetlenül kerüljön valamely ügy közgyűlés elé. Igaz, hogy a közgyűlés a akárhányszor maga is visszavetette az így eléje tálalt ügyet, viszont azonban hozott már oly határozatot is a közgyűlés, ami a szakbizottság meghallgatása esetén egész máskép hangzott volna. Az új szervezeti szabályzatot illető egyéb nézeteinkre alkalmilag még vissza­térünk. Nincs tételes törvény, amely azt mondaná­meg, hogy mi képez kihágást. A tudomány csak azt és úgy tanítja, hogy általában valamely rendőri tilalom vagy rendelkezés megszegése : kihágás. Kihágást pedig törvény, miniszteri rendelet, a törvényhatóság vagy a törvényható­sági joggal fel nem ruházott szabad királyi város, sőt rendezett tanácsú város is alkothat szabályrendeletben. E szerint van kihágás, amely törvényben, miniszteri városi rendeletben van annak kimondva. Elképzelhető tehát ezek száma. Hiszen csak 51 különböző törvény állapít meg kihágást, százakra megy a miniszteri­ és ezrekre a városi szabályrendeletben megalkotott kihágá­sok száma. És ne feledjük, ahány kihágási meg­alkotó, annyi eljárás, annyi hatóság, annyi jogorvoslati rendszer. Eddig legalább úgy volt. Január 1-től másként lett: egységes, egyöntetű. Kell, szükséges, hogy tájékoztatóul tud­junk valamit, hiszen ha majd kinek-kinek a maga bőrére kell megismerni és kitapasztalni, akkor tandíjat is kell fizetni. Az eljárás a vád­rendszerre van alapítva. A vádat a hivatalból üldözendő kihágások ese­tén — a közvád képviseletében eljáró megyei és városi tiszti ügyész, nemkülönben a kirende­lendő ügyészi megbízottak képviselik, de fel vannak jogosítva azon szakképviselők, kiket erre a törvény, miniszteri vagy más rendelet megjelöl. A sértett, kinek jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett kihágás, mind pót­magánvádló jár el az ilyen ügyekben. Magán­indítványra folyamatba tett kihágásban a fő­magánvádló képviseli a vádat, de a közérdekből a tiszti ügyész bármikor átveheti a vád kép­viseletét. Az előzetes eljárás a legszűkebb mértékre van korlátozva. A tárgyalás szóbeli és nyilvános. A magánjogi igények tekintetében a jogvita az eljárás bármely szakában egyezkedés tárgya. A jogorvoslat háromféle. Perújítás, felebbezés és igazolás. Két fokú felebbezésnek van helye. Korlátozás csak annyiban van, hogyha az első­fokon a pénzbüntetés 5, a másodfokon pedig 30 koronát felül nem halad, csak az eljárás során felmerült alaki semmiségi ok alapján van helye felebbezésnek. A büntető parancs intézmé­nyét is meghonosítja a törvény. Ennek csak pénzbüntetéssel büntetendő kihágás esetén van helye, de csak akkor, ha a pénzbüntetés is 30 koronát meg nem haladó összegben mutatkozik kiszabandónak. De még akkor is előfeltétele a büntető parancs kibocsátásának az, hogy a fel­jelentést hatóság, közhivatal, hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy közvetlen tapasztalat alapján tegye és valósága ellen ne merüljön fel aggodalom. Eredhet a feljelentés magánfél­től is, de akkor a büntető parancs csak akkor bocsátható ki, ha a kihágás elkövetése köz-vagy magánokirat hamisításnak valószinüsíttetik és a rendőri bíróság a vád alaposságáról meg van győződve. A 15 nap alatti ellentmondás következménye a büntető parancs végrehajthat­lansága és tárgyalás. Az eljáró hatóságok és közegek nem változnak; kis- és nagyközségekben a főszolga­bíró, városokban a rendőrkapitány első fokon ; — az alispán, illetve a tanács másodfokon; és az illető szakminiszter utolsó fokon. Egy a kívánatos és ez az, hogy a törvény szelleme és célzata minél gyorsabban menjen át a gyakorlatba, jogérzetet váltson ott ki és szilárdítsa meg a hitet, bizodalmat. Mert a jogérzés megszilárdulása legbiztosabb alapja a törvény szükségességének és annak, hogy a törvény bevált. II. z. Rendőri büntető bíráskodás. Január 1-én lépett életbe a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901-iki XX. t.-c. II. fejezete: a rendőri büntető bíráskodásról. Megszűnt az az útvesztő az egyes kihágási eljárásoknál labirint, amely hatóságoknak, feleknek annyi zűrzavart és bizonytalanságokat és ebből kifolyólag állandó jogbizonytalanságot teremtett, egységes, egyöntetű lesz az eljárás minden rendőri kihágási ügyben. Váljon melyik fél cselekszik helyesen ? — melyik az erős? és melyik a gyenge ? Mert ha az erő gyengesége készteti is a lányt arra, hogy csak úgy szerelem nélkül mene­küljön meg, egy előtte tisztán álló nehéz, magá­nyos élettől , azért van e gyengeségben nagyon sok erő, hogy egy előre láthatatlan, talán egy még nehezebb életnek megy neki, mikor össze­köti az életét egy másik ember életével, ki neki tulajdonképpen senki és semmi, mert a lelkének idegen. De ki tudja ? váljon csakugyan az erő érzete visz legtöbb lányt e nagy lépésre, hogy megpróbálja magának a sorstól kierőszakolni a boldogságot — vagy csak megy-megy minden gondolkozás nélkül ; mert öntudatlanul érzi, hogy minden esetleges szenvedés és előreláthatatlan rossznak dacára, minden nehézség és megalku­­­vás dacára, ez a nő igazi élete ! Ki tudja ? ! — Hisz a boldogság nagyon egyéni dolog, a házasság még mindig lutri, még szerelemmel is; miért ne történhetne így meg, hogy szerelem nélkül is a főnyereményt kapja a gyengeségben erős vállalkozó ? . . . Aspirin. Meddig alszunk még? A nemzeti felszabadulás idejében Pápán is megalakult nagy lelkesedés között a Magyar Védőegyesület és tudtunkkal 2 évig szép siker­rel is működött, amennyiben 51—52 kereskedő állott be az új egyesületbe és függesztette ki üzletében az úgynevezett Védőtáblát. Ugyancsak ezalatt a két év alatt egy-két idegen cikk nagyon észrevette, hogy a honi áru erősen szorítja kifelé a forgalomból. Például a Schicht-szappan árusítás megcsappant és két­három kisebb kereskedést kivéve nem díszeleg­nek sehol sem már a Szarvas szappan hirdető táblái és kisebb kerek címerei. A papírforgalomban és az iskolai szerek árusításában szintén a honi gyártmányok kereslete lett úrrá a külföldi felett. A ruházatok és minden­fajta kelmék kiválasztásánál sok vevő csakis a hazai származásuakat tartotta meg, így volt ez két álló esztendeig, vagyis az 1906- és 1907-ik évben. A helybeli Védőegyesület is lelkesen teljesítette kötelességét. Egyszerre azonban megakadt a valóban nemzeti munka. Sem a közönséget, se­m az egyesület tagjait nem hatotta át ezut­án már a nemes buzgalom s az egész dolog a szalma­láng sorsára jutott. Lehet a nagy politikai csalódásra hárítani ennek okát; lehet azt is hibáztatni, hogy a Védő­egyesület eredeti álláspontjától eltérve a Tulipán­szövetséggel egyesült; lehet végül föle­mlíteni leverő okul, hogy az egyesület legjobb és egye­dül használható erői eltávoztak városunkból. Ez mind igaz lehet. Azonban mégsem volna szabad ezt az annyira fontos hazafiúi ügyet végleg elaludni hagyni. A múlt hibáin okulva és némileg változtatott programmal újra életre hívhatnák ezt az egyesületet. A hőstett. Két katona állt­ a parton. Neki támasz­kodtak a parton elvonuló kőfalnak és bámulták a sárgás-zavaros vizű folyót. Vasárnap dél­utáni csend feküdt végig a parton. A hid mellett szürke bárkák állottak kikötve s szomorúan nyöszörögtek, mikor egy-egy piszkos hullám hozzájuk verődött. A part hosszában egy fenyőszálakból össze­tákolt tutaj ingott a vizén s a tutaj szélén egy vézna szeplősképü gyerek ült, a lábait meg bele­lógatta a folyóba. A két katona lement a tutajra. Szomorú vasárnap délutánjuk volt: üres a zsebük teljesen, pedig a korcsmában kivasalt és szagos szappan­nal megmosdott szobacicák járták a kállai ket­tőst, más boldogabb hadfiakkal. A káplár úr valami aranykorbeli virginia csutkán rágódott, a fűrer pedig virágos káromkodásokban fejezte ki a kirívó ellentétet, a fényes uniformisok és a pénztelenség állapota között. Az égnek azonban mi köze sem volt ehhez, mert ép úgy mosolygott, mint más boldogabb vasárnapokon. A fűrer körülnézett. A part üresebb volt, mint valaha. Forrón tűzött a nap a fejükre. A fűzer megtörülte a homlokát és megszólalt: — Egy kis fürdés nem ártana. A káplár úr válogatott az Olymp istenei­ből, 8 bakkancsával rugdosta a tutajt. A fűzer szeme felvillant, az arca mosolyra derült és mintegy ötlettől megkaparva mondta : — De ha pénzt adnának érte ? A pénz szóra a káplár úr szemei fölra­gyogtak. — Pénzt? — szólt nagy meghatottsággal. — Ha belelöknénk azt a kölyköt a tutaj széléről a vizbe. — A vizbe ? — Te utána ugranál! — Én .. .• — Kihúznád, hazavinnéd ? A káplár arca felderült, egyet bökött a gyik lesőjével a fűréten , megértette a dolgot s villámgyorsan áthatotta az eszme nagyszerű­sége. A sovány gyerek úgyis majd bele esett már a vizbe ; egészen a viz szine fölé hajolt : valami fűzágat akart kihalászni a vizből. A káp­lár nagyot rúgott a tutajon s a gyerek fejjel a vizbe pot­yant. A káplár hirtelen ledobta a bajonettjét, meg az ünnepi ^300^00- ot s a gyerek után ugrott. A fűrel felszaladt a part mentén végig húzódó magas rakpartra s torkaszakadtából ordí­tozott. A káplár megfogta a gyereket a vizben, még egy kevés ideig a viz alatt tartotta a fejét, hogy jól teleigya magát, aztán a part felé úszott vele. Mire kiért vele, már egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikoltoztak s mindenki izgatottan várta a következendőket. A káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fűvel segített neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyereknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nemsokára magához tért. Néhány asszony sopánkodott. — Ha a tutaj alá került volna ? Ha a vitéz urak itt nincsenek ? . . . Valaki felismerte a gyereket, aki dider­gett s a nagy ijedségtől nem tudott szóhoz jutni. A trafikos fia volt onnan a hídfőről. Egy rendőr is megérkezet­t a tömeg megindult a trafikos bolt felé. Elől a rendőr, utána a viztől csurgó katona a gyerekkel, a fűvel, aki a bajo­nettet és a waffeorockot cipelte a nyomukban egy egész sereg ember.

Next