Pápai Hirlap, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
e városi pénztárak terhére írhatná a kormány és az illetékeket közadók formájában hajhatná be, még Ha az árvák és alapítványok pénzét ez a megoldás sem biztosítaná némelyek túlságosan aggódó fölfogása szerint, akkor maga az állam a saját közvetlen felügyelete alá rendelt pénzintézetben helyeztesse el az összes árva-és alapítványi pénzeket, és ennek a pénzintézetnek legyen kötelessége olcsó kamatú kölcsönnel fedezni hitelszükségleteit. Bárhogyan is cselekszik e kérdésben a kormány, azt mindnyájan érezzük, úgy kell neki mielőbb tennie, hogy városaink gazdasági helyzete igazán és alaposan jobbra forduljon. Itt toldozó-foltozó, krajcároskodó rendszer nem segít, legfeljebb elmérgesíti a bajt. Az is szent igaz azonban, hogy városainknak is addig szabad nyujtózniok, ameddig a takarójuk ér. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL § A város hitelszükséglete. Bárczy István székesfővárosi polgármester, mint a magyar városok országos egyesületének elnöke, táviratban kérte a várostól annak a közlését, hogy mik volnának azok a beruházások és egyéb rendkívüli sürgős kiadások, amelyek fedezése végett Pápa városának 1914. évben okvetlen kölcsönt kell felvenni, miután a miniszterelnök ígérete szerint a magyar városok 90 milliós kölcsöne ügyében a kormány a városok kongresszusával egyöntetűen kíván eljárni. A város polgármestere már fel is terjesztette a szükséges kimutatást, amelyben az alábbi beruházások szerepelnek: A Cinca ároknak a Zárda utca előtti részén való beboltozása 3457 kor., a Kisfaludy utcai Tapolczahid építési költségére 5447 kor., vágóhid építési költségére 183.000 kor., Liget utcai földalatti csatorna építésre 12.074 kor., Erzsébet-liget kibővítéséhez vett terület vételára 10.332 kor., Moravek-ház megvétele utcanyitáshoz 14.000 kor., kataszteri szintezési munkálat költsége 5100 kor., acsád— görzsönyi út áthelyezési költsége 16.064 kor., kockakő beszerzési költsége 5327 kor., Koritschoner-féle ház megvétele utcarendezés céljából 25.000 kor., Antalháza pusztai építési költsége 3968 kor., Árok-utcában istálló megvett 9 ház vételára 38.500 kor., Árok-utca rendezési költsége 29.315 kor., Horváth Lajosféle ház vételára 30.000 kor., Szladik alaptól megvett Oswald-féle ház vételára 24.200 kor. és a Cinca árok beboltozása az Irhás-utcában 3680 kor., összesen 409.464 korona. § A villamos telep felügyelő-bizottsága 1913 dec. 30 án a polgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülésen foglalkoztak a Ligetutcai csatorna villamos erőátviteli költségével s elhatározták, hogy mivel a csatorna közegességügyi célt szolgált, az áramot önköltségen szolgáltatják. A Hungária műtrágyagyár s más érdekeltek kérték, hogy a Bercsényi utca s a Tapolcapart világításáról gondoskodjék a város. Az üzemvezetőt megbízták, hogy azon a tájon szükséges számban lámpákat szereltessen fel. Az Erzsébet-liget TSugati kijárójához — mivel pár lépésre egyéb más kijáró is van — nem találták szükségesnek lámpa felállítását. Tudomásul vették, hogy a vasoszlopok közül 30 már fel van szerelve s még 19-et a kedvező idő beálltakor felszerelni fognak. Major Gyula üzemvezetőnek eddigi fizetéséhez 15%-ot (580 K-t) lakbér gyanánt megállapítottak. Végül a bizottság tagjainak bemutatták a 600 K költséggel beszerzett porszívó- és padlóviselő gépet, amelyek a bizottság tagjainak legteljesebb elismerését nyerték meg. Kétségtelenül busásan be fogják hozni* beszerzés kamatait. § A Czelli úti aszfaltjárda. Egyes Czelliuti háztulajdonosok még a múlt év folyamán aszfaltjárdát kértek a várostól, amelynek költségeihez egyes háztulajdonosok hozzájárulni nem akartak. Tekintve azonban, hogy a képviselőtestület ezen ul aszfaltozását közérdekből mondta ki, a tanács most felhívta a háztulajdonosokat, hogy a hozzájárulási költséget a városi pénztárba fizessék be, mert a város az aszfaltjárdát a tavasz folyamán okvetlenül el fogja készíttetni. § Jóváhagyott határozatok: Egész serege a jóváhagyott képviselőtestületi határozatoknak érkezett le a héten a vármegyéről. Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük meg: jóváhagyta a megye az ingatlanok átruházásakor szedendő illetékről szóló szabályrendeletet, Hungária gyárnak adott kedvezményekről hozott a újabb határozatot, a beadott felebbezés elutasításával a Koch György iskolaszolga nyugdíja tárgyában hozott határozatot. Jóváhagyta végül a képviselőtestületnek még a tavasszal hozott azon határozatát, melyben a nyilvános házaknak az Irhásközbe áthelyezését s ezzel kapcsolatban a Gzincza ároknak beboltozását mondotta ki. § 742 °/ 0. Kicsi hiba, hogy nem háromnegyed része az egésznek, de pótadóból bizony ez is nagyon sok. Ekkora ugyanis a folyó évi pótadókulcs, amelyet most leküldött határozatával állapított meg a vármegye törvényhatósági bizottsága. Ezzel a határozattal hagyta ugyanis jóvá a város folyó évi költségvetését, mely szerint a szükséglet 491,374 K 37 fillérben, a fedezet 300,471 K 62 fillérben s így a hiány 193,902 , 75 fillérben nyert megállapítást. Egyben engedélyt nyert a város, hogy a város területén fizetett 278.394 K összes állami adó után 67 °- kal, a 24710 K földadó után 32%-kal és a 253,684 K többi adó után 4 ° C-kal kivetendő pótadóral " 4rtessék. A törvényhatósági biz határozat megváltoztatása idő hiányt és a pótadó sz vnidőben dr. Csoknyay J.„ által beadott felebbezésnek megfelelőleg állapította meg, miután a rendőrbiztosi állás törvényesen szervezve van, s így ezen állás illetményeiről, mint rendes kiadásról a törvényhatóságnak gondoskodnia kellett. A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A pápai műipar régebbi emlékei. írta : Borsos István. Művészet és műipar oly szoros összeköttetésben vannak egymással, hogy a kettő között pontos határvonalat húzni sokszor alig lehet A műipar fénvesen sikerült alkotásai művészet magaslatára emelkednek, viszont sokaszor kiváló művészek a legegyszerűbb használati tárgyakon, amelyeknek előállításával rendszerint csak iparosok szoktak foglalkozni, mutatják ki fényes alkotó tehetségüket, vagy finom ízlésüket. Nem érdektelen fáradozás tehát, ha műipari kérdésekkel foglalkozunk. Mert ez arra szolgál, hogy az ízlést fejlessze s az érdeklődést olyan irányba terelje, amely esetleg hasznos lehet a közérdek szempontjából is. S ha már ilyen dolgokkal foglalkozunk, mindenesetre legjobban felkelti érdeklődésünket a hazai műipar, sőt a nagy magyar haza határain belül éppen a legszűkebb körű helyi ipar: Pápa városának a műipara. Ezt a bevezetést csak azért bocsátottam előre, hogy indokoljam azt a vállalkozásomat, hogy látszólag olyan csekélységekkel hozakodom elő, amelyek talán némelyek szerint nem igen érdemlik meg a rájuk fordított időt és fáradságot. Ez év tavaszán, mikor a Néprajzi Társaság városunkban tartotta közgyűlését, báró Nyáry Albert igen érdekes felolvasást tartott Veszprém vármegye régebbi agyagiparáról, felolvasás keretében ismertette a pápai kőedény- gyár működését is. E kőedénygyár a mult század első felében működött s meglehetősen nagyarányú munkásságot fejtett ki. Műhelyeiből sok szép és ízléses tárgy került piacra, amelyekből meglehetősen gazdag gyűjtemény látható a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Persze, ha Pápán kultúrpalota épül, amint most igen helyesen tervezik, akkor e kultúrpalotának egyik érdekes látványossága lenne, ha e pápai kőedénygyár termékeiből egy meglehetősen teljes és változatos gyűjteményt tudna felmutatni. Ehhez természetesen szükséges lenne buzgó agitálás a helybeli lapok részéről s áldozatkészség a pápai közönség részéről, hogy köztulajdonol átengedné a birtokában levő ilynemű tárgyakat, amelyeknek már úgy is csak műtörténeti értékük van, használatra nem igen valók, vagy talán kár volna azokat használni. Tehát ha Pápán szép eredménnyel működött ez a kőedénygyár, mindjárt fölvetődik előttünk a kérdés: hogyan és miért került ide ? Akaratlanul is mindjárt az a válasz kínálkozik, hogy 5,itt bizonyára meg voltak a kellő előfeltételei, amennyiben volt itt régi, virágzó cserepes-ipar. Tehát képzett munkaerő s a gyártáshoz szükséges anyag rendelkezésre állott. Én pedig azt szándékozom most bizonyítani, hogy nemcsak a közönséges cserepes-ipar virágzott városunkban, hanem már réges-rég óta voltak itt urak számára dolgozó műiparosok, akik elég szép fayence és majolika edényeket készítettek a vagyonosabb emberek számára, akiknek igényét nem elégítették ki az egyszerű cseréptálak, tányérok s egyéb ilynemű edények. Azt szándékozom kimutatni, hogy nem a múlt század elején kezdődött nálunk a kőedénygyártás, hanem már legalább másfél századdal ezelőtt, sőt valószínűleg még sokkal előbb. Tehát városunkban a fayence, vagy kőedényipar több százados múltra tekinthet vissza. S ez ismét egy bizonyíték arra, hogy hazánk és városunk mennyire nem tartozott a műveletlen, elmaradott helyekhez, hanem lépést tartott nyugattal s tüstént átvette és elsajátította annak a minden szellemi és ipari vívmányát. Bizonyítékaim nem légből kapottak, hanem nagyon is kézzelfoghatók. A pápai reform, főiskola gyűjteményében van egy középnagyságú, kerek gyümölcsös tál, gondos és szép kivitelű munka, amely régies módon készült fayence-edény. Anyaga tudnillik még nem fehér színű, hanem sárgás agyag. Tal- kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, cukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHÜLTEL ÁGOST Kapható divcinyvízkereskedésekben és gyógyszertárakban. Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala Budapest, V Rudolf-rakpart 8. J