Pápai Hirlap, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

e városi pénztárak terhére írhatná a kor­mány és az illetékeket közadók formá­jában hajhatná be, még Ha az árvák­ és alapítványok pénzét ez a megoldás sem biztosítaná némelyek túlságosan aggódó fölfogása szerint, akkor maga az állam a saját közvetlen felügyelete alá rendelt pénz­intézetben helyeztesse el az összes árva-és alapítványi pénzeket, és ennek a pénzintézetnek legyen kötelessége olcsó kamatú kölcsönnel fedezni hitelszükség­leteit. Bárhogyan is cselekszik e kérdésben a kormány, azt mindnyájan érezzük, úgy kell neki mielőbb tennie, hogy váro­saink gazdasági helyzete igazán és alapo­san jobbra forduljon. Itt toldozó-foltozó, krajcároskodó rendszer nem segít, leg­feljebb elmérgesíti a bajt. Az is szent igaz azonban, hogy váro­sainknak is addig szabad nyujtózniok, ameddig a takarójuk ér. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL § A város hitelszükséglete. Bárczy István székesfővárosi polgármester, mint a magyar városok országos egyesületének elnöke, távirat­ban kérte a várostól annak a közlését, hogy mik volnának azok a beruházások és egyéb rendkívüli sürgős kiadások, amelyek fedezése végett Pápa városának 1914. évben okvetlen kölcsönt kell felvenni, miután a miniszterelnök ígérete szerint a magyar városok 90 milliós kölcsöne ügyében a kormány a városok kon­gresszusával egyöntetűen kíván eljárni. A város polgármestere már fel is terjesztette a szüksé­ges kimutatást, amelyben az alábbi beruházások szerepelnek: A Cinca ároknak a Zárda utca előtti részén való beboltozása 3457 kor., a Kisfaludy­ utcai Tapolczahid építési költségére 5447 kor., vágóhid építési költségére 183.000 kor., Liget­ utcai földalatti csatorna építésre 12.074 kor., Erzsébet-liget kibővítéséhez vett terület vételára 10.332 kor., Moravek-ház meg­vétele utcanyitáshoz 14.000 kor., kataszteri szintezési munkálat költsége 5100 kor., acsád— görzsönyi út áthelyezési költsége 16.064 kor., kockakő beszerzési költsége 5327 kor., Kori­tschoner-féle ház megvétele utcarendezés cél­jából 25.000 kor., Antalháza pusztai építési költsége 3968 kor., Árok-utcában istálló meg­vett 9 ház vételára 38.500 kor., Árok-utca rendezési költsége 29.315 kor., Horváth Lajos­féle ház vételára 30.000 kor., Szladik alaptól megvett Oswald-féle ház vételára 24.200 kor. és a Cinca árok beboltozása az Irhás-utcában 3680 kor., összesen 409.464 korona. § A villamos telep felügyelő-bizottsága 1913 dec. 30 án a polgármester elnöklésével ülést tartott. Az ülésen foglalkoztak a Liget­utcai csatorna villamos erőátviteli költségével s elhatározták, hogy mivel a csatorna közeges­ségü­gyi célt szolgált, az áramot önköltségen szolgáltatják. A Hungária műtrágyagyár s más érdekeltek kérték, hogy a Bercsényi utca s a Tapolcapart világításáról gondoskodjék a város. Az üzemvezetőt megbízták, hogy azon a tájon szükséges számban lámpákat szereltessen fel. Az Erzsébet-lige­t TSu­gati kijárójához —­ mivel pár lépésre egyéb más kijáró is van — nem találták szükségesnek lámpa felállítását. Tudo­másul vették, hogy a vasoszlopok közül 30 már fel van szerelve s még 19-et a kedvező idő beálltakor felszerelni fognak. Major Gyula üzem­vezetőnek eddigi fizetéséhez 15%-ot (580 K-t) lakbér gyanánt megállapítottak. Végül a bizott­ság tagjainak bemutatták a 600 K költséggel beszerzett porszívó- és padlóviselő gépet, ame­lyek a bizottság tagjainak legteljesebb elismeré­sét nyerték meg. Kétségtelenül busásan be fog­ják hozni­­* beszerzés kamatait. § A Czelli­ úti aszfaltjárda. Egyes Czelli­uti háztulajdonosok még a múlt év folyamán aszfaltjárdát kértek a várostól, amelynek költ­ségeihez egyes háztulajdonosok hozzájárulni nem akartak. Tekintve azonban, hogy a képviselő­testület ezen ul aszfaltozását közérdekből m­ondta ki, a tanács most felhívta a háztulajdonosokat, hogy a hozzájárulási költséget a városi pénz­tárba fizessék be, mert a város az aszfaltjárdát a tavasz folyamán okvetlenül el fogja készíttetni. § Jóváhagyott határozatok: Egész serege a jóváhagyott képviselőtestületi határozatoknak érkezett le a héten a vármegyéről. Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük meg: jóvá­hagyta a megye az ingatlanok átruházásakor szedendő illetékről szóló szabályrendeletet, Hungária gyárnak adott kedvezményekről hozott a újabb határozatot, a beadott felebbezés eluta­sításával a Koch György iskolaszolga nyugdíja tárgyában hozott határozatot. Jóváhagyta végül a képviselőtestületnek még a tavasszal hozott azon határozatát, melyben a nyilvános házak­nak az Irhásközbe áthelyezését s ezzel kapcso­latban a Gzincza ároknak beboltozását mon­dotta ki. § 74­2 °/ 0. Kicsi hiba, hogy nem három­negyed része az egésznek, de pótadóból bizony ez is nagyon sok. Ekkora ugyanis a folyó évi pótadókulcs, amelyet most leküldött határoza­tával állapított meg a vármegye törvényhatósági bizottsága. Ezzel a határozattal hagyta ugyanis jóvá a város folyó évi költségvetését, mely sze­rint a szükséglet 491,374 K 37 fillérben, a fe­dezet 300,471 K 62 fillérben s így a hiány 193,902 , 75 fillérben nyert megállapítást. Egy­ben engedélyt nyert a város, hogy a város területén fizetett 278.394 K összes állami adó után 67 °­- kal, a 24710 K földadó után 3­2%-kal és a 253,684 K többi adó után 4 °­ C-kal kive­tendő pótadóral " 4r­­tessék. A törvény­hatósági biz határozat meg­változtatása idő hiányt és a pótadó sz­­ vnidőben dr. Csoknyay J.„ által be­­adott felebbezésnek megfelelőleg állapította meg, miután a rendőrbiztosi állás törvényesen szervezve van, s így ezen állás illetményeiről, mint ren­des kiadásról a törvényhatóságnak gondoskodnia kellett. A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A pápai műipar régebbi emlékei. írta : Borsos István. Művészet és műipar oly szoros össze­köttetésben vannak egymással, hogy a kettő között pontos határvonalat húzni sokszor alig lehet A műipar fén­vesen sikerült alkotásai művészet magaslatára emelkednek, viszont sok­a­szor kiváló művészek a legegyszerűbb hasz­nálati tárgyakon, amelyeknek előállításával rend­szerint csak iparosok szoktak foglalkozni, mutat­ják ki fényes alkotó tehetségüket, vagy finom ízlésüket. Nem­ érdektelen fáradozás tehát, ha műipari kérdésekkel foglalkozunk. Mert ez arra szolgál, hogy az ízlést fejlessze s az érdeklő­­­­dést olyan irányba terelje, amely esetleg hasz­nos lehet a közérdek szempontjából­ is. S ha már ilyen dolgokkal foglalkozunk, minden­esetre legjobban felkelti érdeklődésünket a hazai műipar, sőt a nagy magyar haza határain belül éppen a legszűkebb körű helyi ipar: Pápa váro­sának a műipara. Ezt a bevezetést csak azért bocsátottam előre, hogy indokoljam azt a vállalkozásomat, hogy látszólag olyan csekélységekkel hozako­dom elő, amelyek talán némelyek szerint nem igen érdemlik meg a rájuk fordított időt és fáradságot. Ez év tavaszán, mikor a Néprajzi Társa­ság városunkban tartotta közgyűlését, báró Nyáry Albert igen érdekes felolvasást tartott Veszprém vármegye régebbi agyagiparáról, felolvasás keretében ismertette a pápai kőedény-­ gyár működését is. E kőedénygyár a mult szá­zad első felében működött s meglehetősen nagyarányú munkásságot fejtett ki. Műhelyeiből sok szép és ízléses tárgy került piacra, amelyek­ből meglehetősen gazdag gyűjtemény látható a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Persze, ha Pápán kultúrpalota épül, amint most igen helyesen tervezik, akkor e kultúrpalotának egyik érdekes látványossága lenne, ha e pápai kőedény­gyár termékeiből egy meglehetősen teljes és változatos gyűjteményt tudna felmutatni. Ehhez természetesen szükséges lenne buzgó agitálás a helybeli lapok részéről s áldozatkészség a pápai közönség részéről, hogy köztulajdonol átengedné a birtokában levő ilynemű tárgyakat, amelyeknek már úgy is csak műtörténeti érté­kük van, használatra nem igen valók, vagy talán kár volna azokat használni. Tehát ha Pápán szép eredménnyel műkö­dött ez a kőedénygyár, mindjárt fölvetődik előttünk a kérdés: hogyan és miért került ide ? Akaratlanul is mindjárt az a válasz kínálkozik, hogy 5,itt bizonyára meg voltak a kellő elő­feltételei, amennyiben volt itt régi, virágzó cserepes-ipar. Tehát képzett munkaerő s a gyártáshoz szükséges anyag rendelkezésre állott. Én pedig azt szándékozom most bizonyí­tani, hogy nemcsak a közönséges cserepes-ipar virágzott városunkban, hanem már réges-rég óta voltak itt urak számára dolgozó műiparosok, akik elég szép fayence és majolika edényeket készítettek a vagyonosabb emberek számára, akiknek igényét nem elégítették ki az egyszerű cserép­tálak, tányérok s egyéb ilynemű edé­nyek. Azt szándékozom kimutatni, hogy nem a múlt század elején kezdődött nálunk a kőedény­gyártás, hanem már legalább másfél századdal ezelőtt, sőt valószínűleg még sokkal előbb. Tehát városunkban a fayence, vagy kőedény­ipar több százados múltra tekinthet vissza. S ez ismét egy bizonyíték arra, hogy hazánk és városunk mennyire nem tartozott a műveletlen, elmaradott helyekhez, hanem lépést tartott nyugattal s tüstént átvette és elsajátította annak a minden szellemi és ipari vívmányát. Bizonyítékaim nem légből kapottak, hanem nagyon is kézzelfoghatók. A pápai reform, főiskola gyűjteményében van egy középnagyságú, kerek gyümölcsös tál, gondos és szép kivitelű munka, amely régies módon készült fayence-edény. Anyaga tudnillik még nem­ fehér színű, hanem sárgás agyag. Tal- kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, c­ukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHÜLTEL ÁGOST Kapható divcinyvízkereskedésekben és gyógyszertárakban. Sziny­elipóczi Sal­vatorforrás-vállala­ Budapest, V Rudolf-rakpart 8. J

Next