Pápai Hirlap, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-06 / 1. szám

1915-ben — csak 32-vel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a halálozási számot részben növelték a helybeli hadi kórházakban elhalt katonák és a városunkba telepített menekültek, akkor meg­nyugvással állapíthatjuk meg, hogy városunk közegészségügye a háború alatt nem tért el a béke éveinek közegészségügyétől, s a halálozás nem haladta felül a normális arányt. Óriási, szinte megdöbbentő azonban, ha a halálozások számát a születésekével hason­lítjuk össze. 1914-ben születtek 508-an, meg­haltak 398-an, a szaporodás tehát ebben az évben még 110. Ellenben már 1915-ben szü­lettek 352-en, meghaltak 443-an, a fogyás te­hát 91. Még nagyobb az eltérés 1916-ban, ami­kor a születések száma csak 238, a halálozá­soké pedig 430 volt, a fogyás tehát 192, úgy­hogy a két év alatt pontosan 283-al több halá­lozás történt városunkban, mint születés. Kétségbeejtő volna, ha ez tovább is így folytatódnék. A háború elmúltával — ami re­méljük, nem­sokára bekövetkezik — minden tényezőnek oda kell hatni, hogy a születések­kel szemben álló ezt a nagy halálozási arány­talanságot eltüntesse, főként a nép szociális helyzetének, jóllétének emelésével, mert háború­ okozta nagy emberpusztítást így tudjuk a csak ellensúlyozni, s vele a magyar nép szapo­rodását elősegíteni. A statisztika számai beszélnek, de egyút­tal tanítanak is. Vonjuk le belőlük a tanulságot és igyekezzünk azon, hogy hiányait kijavítsuk, s vele szolgálatot tehessünk szeretett városunk­nak és hazánknak. Nánik Pál. TOLLHEGGYEL. Látogatásom a Kukoricánál. Meglátogattam a Kukoricát. Kíváncsi vol­tam élményeire, miket a rekvirálás alatt élt át. A Kukorica egy nagy zsákban meghúzódva, a kamarában fogadott. Magas értékének megfe­lelő tisztelettel közeledtem hozzá. Kalapomat mélyen megemelve üdvözöltem. A Kukorica kegyesen bólintott és én rögtön interjúm tár­gyára tértem. — Ha szabad kérdeznem, kedves Kukorica, hogy érezte magát a rekvirálás alatt. — Ne is kérdezze', viszolog a hátam, ha reá gondolok. Az összes, eddig létező kukori­cák nem mentek annyi viszontagságon keresz­tül, mint én a rekvirálás alatt. Mondhatom, nem kívánom ezt még az­­ oláhoknak sem, akik pedig azzal szégyenítettek meg, hogy puliszka név alatt nemzeti eledelüknek tettek meg. Hallja csak a kálváriámat ! Mikor a rekvirálásnak híre kelt, gazdám suttyomban kocsira helyezett, s házakhoz be­nyitogatván, nagy titokban megvételre ajánlott. Kilónként csekély 70 fillérért is elkótyavetyélt volna. De amint kimondotta, hogy mit akar, bosszúsan azzal válaszoltak neki: „Kell az ördögnek a kukoricája! Hogy elrekvirálják?" Mivelhogy gazdám is ettől a divatos művelettől félt, nagy búsan ballagott velem haza. „Nem kellett a kukorica senkinek", mondá kedves élete­ párjának sötéten. (Ezt annyival inkább is mondhatta „sötéten", mert az egész eladást a sötétség leple alatt akarta végrehajtani.) „Hát mit csináljunk most ?" — vete fel a nagy kér­dést. Hosszú töprengés után fölvittek a padlásra, majd leszállítottak a pincébe, elástak a verembe, beledugtak a kazalba — de mindezek után sem nyugodott meg a gazdám ingatag lelki­ismerete. Szállásomat egyik helyen sem érezte biztonságban; attól tartott, hogy a furfangos rekvizitorok itt is, ott is reám találnak. Valami más helyet kellett tehát kieszelni. Egyszer csak — mint akinek jó ötlete támadt — széles mosoly jelent meg gazdám gondterhes arcán. „Tudod mit anyjuk? — beleágyazzuk a kukoricát az ágyba!" S mivel a gondolat az érdemes család tanácskozási joggal bíró tagjai körében közhelyesléssel találkozott, kisebb porciókra el­osztva csakhamar az „ágyban, párnák közt" találtam magamat. Ez volt aztán a selyem élet! Este összebújtunk a családdal, melengettük egy­mást, mint a jó testvérek. Vagy három nap múlva emberek lépteinek és beszélgetésének zaját hallottam az udvaron. A rekvizitorok vol­tak. „No hát nézzünk egy kicsit körül" — mondá egyikük. S ezzel megkezdték a szemlét. Felmentek a padlásra, lementek a pincébe, fel­ásták a vermet, vonyogóval beledöfködtek a kazalba, de gabonanemüt nem találtak sehol, azon a pár kiló árpán kivül, mit fifikus gazdám pro forma kitett szem elé a kamarába. Én csendesen mosolyogtam a dun­a alatt, különö­sen mikor a bizottság elnöke bucsúzásul meg­dicsérte gazdámat jó hazafihoz illő, egyenes magatartásáért. — És mi történt tovább Önnel, drága kukorica ? kérdem én — félbeszakítva az el­beszélést. — Mi történt, mi történt? Hát egyszerre megszűnt a becsületem. Visszahelyeztek ebbe a fene nagy zsákba, s kihoztak ide a hideg-rideg, barátságtalan kamarába. Hát eljárás ez, ilyen komédiát csinálni, ilyen bolondját járatni velem ? Távozni készültem, mit Kukorica észre­véve, a következő keserű kifakadást hallatta: — Mondja meg az embereknek, harag­szom reájuk, amiért ezt az őrült háborút csinál­ták. Annak köszönhetem egész meghurcoltatá­somat. S bucsut intve Kukoricának, meggyőző­déssel visszakiáltottam neki: — Igaza van! Nikpái. HETI ÚJDONSÁGOK. — A XIV. évfolyam küszöbén. A Pápai Hirlap jelen számával XIV. évfolyamába lépett. Amikor a háborús 1916. esztendőtől bucsut veszünk s új évfolyamot kezdünk meg, a jól végzett kötelesség nyugodtságával tekintünk vissza a múltra, mert Pápa város közönségé­nek érdekeit — mint mindig — a mai nehéz időkben is — úgy érezzük — becsületes igye­kezettel védelmeztük, s nem egy esetben kez­deményeztünk és megvalósítani segítettünk ter­veket, melyek a köz javára szolgáltak. Lapunkat kezdettől fogva a közönségért levőnek tekintet­tük ; főként azért levőnek tekintjük most, ami­kor — sajnos — annyi oka van a közönség­nek védelemért a nyilvánosság orgánumaihoz fordulni. Nehéz időket élünk, nagy nehéz­ségekkel kell megküzdenie a sajtónak is. Szel­lemi téren a vélemények szabad megnyilatkozá­sának útjában állanak a felsőbb érdekek, amelyeknek most hazafias megértéssel alá kell vetni magunkat, — anyagi téren ólomsúlyként nehezedik ránk az újság kiadásánál is nagyon érezhető drágaság. Kétszeres okunk van tehát a közönséghez fordulni, hogy támogasson ben­nünket, támogassa törekvéseinket. Jelen szám­mal új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési áraink, a megdrágult nyomdai viszonyok elle­nére, a régiek maradnak: egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K,~­i kiadóhivatal — Illusztris látogatók a városházán. E hét szerdáján városunk nemesszivü főura, Esterházy Jenő gróf és a jótékonyságban vele versenyző nővére, Esterházy Mária Antónia grófnő, megnézték a városházán a megszem­lélésre kitett emlékmű-modellt. Ez alkalommal megtekintették a városháza egész berendezését és valamennyi hivatalos helyiségét is és minden iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsítottak. A kitűnő vendégeket a polgármester kalauzolta ez utjukban és ő is adott felvilágosítást mindenben. — A Leányegyesület Szilveszter estélye. A Pápai Leányegyesület a háború alatt teljes működését a háborús jótékonyság gyakorlására irányította ; irodalmi és zenei előadásait is csak akkor tartotta meg, ha annak minden jövedel­mét valamely háborús jótékony célra kívánta fordítani. Szilveszter estén a Griff nagytermé­ben ismét ilyen célra háziestélyt rendezett, amelynek fényes sikerét már előre biztosította az egyesület agilis rendezősége. Esti 8 órakor a Griff nagytermének széksorai már megteltek városunk műértő közönségével. A műsort Strausz Rózsika és Stern Nellike négykézre előadott zongorajátéka nyitotta meg, akik nagy zenei tehetségükkel, szép összjátékukkal gyönyörköd­tették a hallgatóságot. Utána Nobel Jozefa a tőle megszokott rutinnal, kellemes hanghordozá­sával és mély érzéssel szavalt Emőd-verseket. Ezt követte Goldschmid Judith művészi zon­gorajátéka, aki pompás interpretációval adta elő Chopin Fantasie Impromptu-t. A szűnni nem akaró tapsviharra ráadásul egy Schumann­darabot szintén művészi technikával játszott. Nagy derültséget keltett Goldberg Irma, Thurn Franciska és Barbarits L. által előadott Kofa­jelenet, melyben Goldberg Irma nagy eleven­séggel vitte a címszerepet. Thurn­ F. pompás nagysága, Barbarits L. kitűnő rendőr volt. Majd a Szív problémái egyfelvonásos követ­kezett, melyet Dienesné Geiger Vala, nagy­tehetségű földink irt. Lázár Klári, Wolf Elli, Ambrus Vilma, Goldschmid Juci, négy bájos leány kitűnő összjátéka teljes érvényre juttatta a darab szépségeit. Hatalmas sikere volt a Weisz Franciska és Goldberg Irma által elő­adott Ancsi Jancsi című énekes táncduettnak. Az előadók rendkívül stílszerűen és diszkréten táncolták és énekelték ezt a kis tréfás jelenetet és hatalmas tapsviharral köszönte azt meg hálás közönség. A minden tekintetben sikerült a háziestély szépen jövedelmezett, amiből a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége által a háború és élet harcaiban megrokkant sajtómunkások részére épülő Sajtószállás céljaira is 50 korona fog jutni. — Kitüntetett orvosok: Ferenc Szalvátor főherceg a királytól átruházott hatáskörében háború alatt a katonai egészségügy körül szer­­­zett kiváló érdemeik elismeréséül dr. Cseh-Szombathy László városi főorvosnak, dr. Grósz Lajos és dr. Kreisler Károly kórház osztály­orvosoknak és Zink Jenő honvédszázadosnak, a helybeli tartalékkórház osztályparancsnokának a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényét díj­mentesen adományozta.­­ A Jókai-kör január hó 7-én este fél 6 órakor a ref. nőnevelő-intézet dísztermé­ben közgyűlést s estélyt tart. Az estély műsora a következő: 1. Műdalok, énekli Tóth Annus. 2. Lengyelországi harangok. írta Endrődi Sán­dor, szavalja Csizmadia Aladár II. é. p. 3. Haydn-quartett. Largo és Presto. Előadják Gáty Zoltán, Gáty Miklós, Gáty Feri és Rupp­recht Andor. Az estély rendezője Sült Józsefné — Katonai kitüntetés. Őfelsége a király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz maga­tartásáért Barcza Zoltánt, honvéd huszárezredünk századosát, a katonai érdemkereszt hadiékít­ményes 3. osztályával tüntette ki. — A Leányegyesület A Leányegyesület ez évi nagy művészestélye, művészestélyeit február 4-én és 5-én tartja. A közreműködéshez és a kiváló műsor rendezéséhez sikerült az egyesületnek Hilminé László Ari úrnőt meg­nyerni. — Háborús gazdasági előadások. A Magyar Gazdaszövetség országszerte gazdasági előadásokat tartat a tél folyamán. Ezen fontos akcióját kiterjeszti a Szövetség Veszprém vár­megyére is, amennyiben január, február és március hóban Veszprém, Papkeszi, Tótvázsony, Nagyvázsony, Lajoskomárom, Pápa, Siófok, Fokszabadi, Devecser és a bakonybéli gazda­körökben gazdasági előadást tartat a háborús gazdálkodásról és a háborús rendeletek magya­rázatáról. Veszprém vármegye területére előadóul Kajdacsy Endre vármegyei gazdasági egyesületi igazgatót kérte fel a Magyar Gazdaszövetség. Az egyesület igazgatója előadásaiban meg fogja jelölni mindazon­­ gazdatársadalmi feladatokat, amelyeket a többtermelés érdekében a háború után gazdáknak követnie kell. — Kitüntetett fővadász: Hirschler Lajos 11. tábori vadászzászlóaljbeli fővadászt, az el­lenség előtt teljesített különös kötelességhű szolgálatai elismeréséül, a koronás érdemkereszt­tel a vitézségi érem szalagján tüntették ki. — A Ref. Leányegyesület folyó hó 14-én a nőnevelő-intézet dísztermében hang­versenyt rendez. A műsorban a főisk. énekkar énekel, Kis József zongoráz, Győry Elemér felolvas, Tóth Anna énekel, Tóth Sándor sza­val. Kezdete esti fél 8 órakor. Helyárak: 2, 1 K és 50 f. A tiszta jövedelmet részben a vesz­prém megyei hadiárvák, részben pedig az erdé­lyiek felsegítésére fordítják. Jegyek január 10-től előre válthatók Kis Tivadarnál.

Next