Pápai Hirlap, 1929 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-17 / 33. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Vidéki előfizetőink figyelmébe! Lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, amelyen egyénenként fel van tüntetve, hogy vidéki t. előfizetőink közül f. évi június hó 30-ig bezárólag ki mily összeggel van hátralékban. Igen kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a mellékelt postautalvány felhasználásával hátralékaikat mielőbb rendezni szíveskedjenek, hogy a kiadóhivatal akadálytalanul megfelelhessen a reá háruló terhes kötelességeknek. A kisipari hitel. írta: Perlaki György országgyűlési képviselő. A külföldi idők során, megismerte a magyar ipar termékeit, a magyar kisiparos szaktudását, jóizlését, ügyességét, éppen ezért egyes iparágaink részére jelentős piacokat szerezhetnénk a külföldön. Bud gazdasági miniszter úr elismerte, hogy egyes iparágaink külföldön jelentős sikereket értek el, így tehát, a kisipari export nem utópia, hanem megoldható probléma. Erős munkával, a kormány megfelelő támogatásával, a kisipari export megszervezhető, ezáltal a kisiparosság részére pótolhatjuk azt a fogyasztó közönséget, amelyet idehaza elvesztett. Ennek a kérdésnek a keresztülviteléhez elsősorban pénz kell. Mindaddig, amíg a kisipari hitelkérdést nem rendezzük, a kisipar exportlehetőségéről beszélni nem lehet, mert a kisiparos nem rendelkezik olyan nagy tőkével, hogy áruját exportálhassa és várhasson a pénzére, amíg az áruja értékesítve lesz. Erre a célra, sajnos, pénzintézeteink nem bocsátanak a kisiparos részére pénzt rendelkezésre. Vagy, ha nagy nehezen hozzá is jutna a kisiparos a hitelhez, az oly drága lenne, hogy a versenyképességét csökkentené. A mai magas kamatok mellett exportálni nem lehet. Tehát a kormánynak a feladata az, hogy a kisiparosságnak segítségére siessen és ilyen célra olcsó pénzt bocsásson rendelkezésre. Őszintén kijelentem, hogy a kisipari hitel az Iparosok Országos Szövetkezetén, az IOKSz-on keresztül, annak megreformálása nélkül, meg nem oldható. Az IOKSz központi szerv, a központból pedig egy ország nagy társadalmi rétegét hitellel ellátni lehetetlen. A központi szerv a hozzáforduló kisiparosok hitelbonitását csakis papiroson, bürokratikus eljárás útján tudja elbírálni. Ez magában véve helytelen, mert ez hosszabb időt vesz igénybe, azonkívül igen gyakran nem juthat hitelhez az a kisiparos, aki papíron bár nem tud fedezetet nyújtani, azonban egyéni rátermettségénél, ügyességénél és tisztességénél fogva, feltétlenül támogatást érdemelne. Ezért szükséges lenne az, hogy a mezőgazdasági hitelnek megfelelőleg, állítson fel az IOKSz olyan vidéki szerveket, amelyek a vidéki iparosságnak azonnal rendelkezésre állnának, ügyeiket gyorsan lebonyolítanák és az iparos bonitását nem papírformák szerint bírálnák el. • Ezekkel a vidéki szervezetekkel elérnék azt, hogy a vidéki kisiparosság az ő kistőkéjével is belekapcsolódhatnék a saját hitelüzletébe. Úgy, hogy az iparosságnak nemcsak a kormány által adott összegek állnának rendelkezésre, hanem az iparos tőkére is. A kisiparosság ezáltal szervesen belekapcsolódnék a saját hitelkérdésének a megoldásába. Németországban a kisipari kérdést nem egy központi szerv útján, hanem vidéki szervek bekapcsolásával oldották meg és ezek a vidéki szervezetek gyönyörű eredményeket értek el, mert milliárdokra menő összegeket juttattak a kisiparosnak hitel formájában. Egy kis jóakarattal nálunk is meg lehetne oldani a kérdést. Ha a kereskedelmi miniszter úr azt mondja, hogy olyan nagy tömeget, mint a kisiparosság, hitellel ellátni lehetetlen és hogy a hitelkérdés feszegetése csak hangulatkeltés, akkor én azt felelem, hogy nem kértünk mi soha olyat, amit alaposan meg ne fontoltunk volna és aminek megvalósítása lehetetlennek látszott. Nem kértük mi a kormánytól sohasem azt, hogy az összes kisiparosok adósságait, máról holnapra fizesse ki. Egészséges hitelakciónak a célja nem a szanálás, hanem a termelés előmozdítása. A termelés előmozdítása pedig nemzeti érdek. A gazdasági miniszter úr expozéjába, mint megoldandó kérdést vette fel a kisipari export ügyét, ezzel pedig a legszorosabb kapcsolatban van a hitelkérdés. Készítsék el az IOKSz reorganizálásáról szóló törvényjavaslatot! A Kisbirtokosok Földhitelintézetének talpraállításához hasonlóan, adjanak jogot az ipari hitelszervnek is kötvény-kibocsátásra és bízzák meg az iparosvezetőket azzal, hogy a szervezetüket a törvény szellemének megfelelőleg építsék ki és törvényadta jogukkal élve, szerezzenek pénzt. Ilyen jogokkal felruházva, a hitelszerv életképes lesz és meg fogja oldani azokat a problémákat, amelyeket az IOKSz alaptörvény feladatul írt elő. Nem kérünk tehát pénzt, csak jóakaratot és bizalmat. Bízzanak az iparosokban, azok saját sorsukat úgy fogják intézni, ahogy az élet ezt megkívánja. SIKURIT a nedves lakást szárazzá teszi. Panaszos levél. Vettük és közérdekből közöljük a következő panaszos levelet: Manapság Pápai Hírlapunknak egyik állandó témája a Tókert. Felszínre jönnek az egymást kergető cikkek, de ugyanazon témáról. Mi lesz már? S néha pár rövid sorban jön a vigasztaló felelet: legközelebb javaslatot fognak terjeszteni a városi tanács elé. Ez így megy régóta. Lassanként városrészünk oly tömött lesz, hogy egy rendőr már kevésnek fog nyilvánulni. Én, aki állandóan olvasom hírlapunkat, ismerek a Tókertre vonatkozó minden megjelent cikket. Újabban vízvezetékeket fognak felállítani. Helyes! Nem előbbre való-e az út, mint a vízvezeték, amikor, mondhatni az egész területen, egészséges vizet találtak; talán ezeket a járhatatlan mély csapásokat akarják öntöztetni? Egy másik dolog, ami megragadta figyelmemet: Egészen elhallgatnak a felsőbbségek a Bakonyér beboltozásáról! És ezt miért teszik? Minél jobban tömörül ide a lakosság, annál károsabb lesz ez időszakos árok az egészségre. Most, amikor a gyermekek nyári szünidőt élveznek, mert hisz a tömeg munkásnép, gyermekeik nappal egyedül maradnak s mennek játszani. Hová? Hát a Bakonyér partjára! A sivár mederben a hosszúra nőtt vadnövények közül rettenetes bűz árad. Egy-egy döglött állat. Ott közel e bacillustanyához kutat fúrnak a gyermekek — és találtak vizet — másnap ismét itt találkoznak a pajtások, nincs a kútban víz, mélyebbre fúrják s így egy helyen eljátszadoznak napokig, együtt építik többen a homokvárakat, míg a közelben levő állati hulla egyre kínálja bacillusait a fiatal szervezetnek. S eljön az idő, amikor ezek közül a gyermekek közül nem is egy ágynak fog dűlni. Lázas lesz! Az orvos nem jön ki, mert a Tókertben lakik a beteg. Kocsit nem kap, az út rossz. Vannak, akik azt mondják, hogyan lehet, hogy itt szerezte a betegségét, hisz akik a Tókertbe mennek lakni, azok menekülnek a város szennyes levegőjétől. Nagyon! Szemtanúja voltam ennek a gyermekjátéknak, ami napokig tartott s nem sejtve, hogy ott a közelben van a néma veszély. Elszorult a szívem! Szóltam a tarkaruhás gyermekeknek , hogy meglátták a rejtett dögöt, megijedtek és hazaszaladtak. Másnap nem jöttek. Ámde özönlik gyakran a város lakossága, kergetve a hőségtől, egy kis nyáresti sétára. Hova? A Bakonyér partjára! Egy konferencián egy Amerikát járt pedagógustól hallottam: New York legzajosabb utcáin is, táblákon rikító betűkkel a következő figyelmeztetés olvasható: »Vigyázz, meg ne ölj egy gyermeket!« Mikor én a pápai bazárok mellett ennek a szomorú eseménynek voltam a szemlélője, lelki szemeim előtt ott láttam a felírást: »Öld a gyermeket!« Remélem, soraim olvasókra találnak, akik föl fognak figyelni és magasabb helyeken is elpanaszolják az én tapasztalatomat. Tókerti lakos. Függönyök, divatos kézimunkák, csipkék, fonalak nagy és izléses választékban kaphatók Gottlieb Jenőné kézimunkaüzletében Fő utca 23. szám. Párna és ridikül montirozás. Függönytervezés. SZONETTEK. Anyám. Sötét haját az ezüst már kikezdte, S arcán már végigszántottak az évek, Már meg-megtörik fénye a szemének, S fáradtan vágyik pihenőre este. Rámpillant néha hosszan. És nem érti, Hogy számon már a szavak nem gügyögnek, Hogy kérge van már a gyerektenyérnek, Hogy férfi lettem, bús, szomorú férfi. Ha arcomon egy árnyék fut keresztül, Szeme ijedtem, félve összerezdül És megsimít vigasztalón, anyásan. Kopott. A Gond rá is lehullt szegényre, De ha nem tudja miből lesz kenyérre, Elbújik, hogy a könnyeit ne lássam. Apám. Ő én vagyok. S én ő. Ha összenézünk, Tudom, mit gondol, érzem, amit érez, A szemeink: hidak egymás szivéhez, Mert egy a testünk, lelkünk és a vérünk. Valami átok ül rajt, A kezétől Elfut a Pénz, ha nyújtja néha érte, (Talán azért oly tétova a lépte, S rezzen meg egy-egy hangos szó neszétől. Fejét mellére hajtva jár, A válla Belegörnyedt az örökös tusába, S tört szárnyként csüng le kétoldalt, esetten. Aranyhegyekkel kiskirállyá nem tett, — Együtt cipeljük az Élet-keresztet, De áldott légy Uram, hogy fia lettem. Pápa, 1929 július 15. Kovács László.