Pápai Hirlap, 1935 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-16 / 11. szám
SCHMIDTHAUER-FÉLE VISA legtartalmasabb és leghatékonyabb természetes keserűvize. Gyógyértéke megbecsülhetetlen! A normális adag fél pohár (100—120 gramm), de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Legmegfelelőbb reggel, éhgyomorra használni. Egy-két órán belül fájdalommentesen és tökéletesen kitisztítja a gyomrot és beleVet. Eltávolítja a betegségek baktériumait. Az Igmándi-keserűvíz az egyedüli, amely a szokásos nagy üvegek mellett, a 35 literes kis üvegekben is kapható. Ez az újítás közkedveltségnek örvend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (utazásoknál, stb.) miatt. Használati utasítás és kútleírás minden üveghez mellékelve. demkeresztet, valamennyit a kardokkal és a vitézségi érem szalagján és ezek,, valamint ellenforradalmi működése alapján a kormányzó úr 1928-ban vitézzé avatta. 1920-ban a régi és jóhírű Kováld Péter és Fia Rt. kelmefestő, vegytisztító és gőzmosógyár kötelékébe lépett, ahol mint ennek igazgatója ma is működik. A Baross-Szövetség megalakulásakor alelnökévé választotta, ahol a mai napig is élénk tevékenységet fejt ki. Közben alelnökévé választotta a Fővárosi Kereskedők Egyesülete is. Mint a Baross-Szövetség alelnöke, működésének főirányát a többi ipari és kereskedelmi érdekképviselettel való szoros összeműködés alkotta és mikor a lakáskérdés és egyéb nagy terhek a kereskedelmet már szinte létalapjában támadták meg, megalakította a kereskedői és ipari érdekképviseletközi bizottságot s mint annak elnöke, számos esetben eredményesen szállt síkra az iparosok és kereskedők érdekében. Közgazdasági érdemeiért előbb a kereskedelmi tanácsosi, majd a kormányfőtanácsosi címet, illetve kitüntetést kapta, azonkívül levelező tagja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának. Vitézzé avatása óta ezen élénk közgazdasági működés mellett előharcosa a hadviseltek gazdasági és szociális törekvéseinek és fokozottabb erkölcsi megbecsültetésük intézményes biztosításának. 1930. év őszén ezért néhány vitéz frontharcos és hadirokkant bajtársával megalakította a Frontharcosok Egyesült Nemzeti Politikai Pártját, mely már az első megmozduláskor azt az eredményt érte el, hogy az 1930 decemberében megtartott fővárosi törvényhatósági bizottsági választásoknál a néhány hetes párt legnagyobb meglepetésre kilenc mandátumot szerzett, így került ő is be a törvényhatóság közgyűlésébe, ahol állandó és élénk képviselője a frontharcos érdekek mellett a polgárság gazdasági védelmének. Tagja a pénzügyi és közüzemi bizottságnak, a főváros első póttagja a magyar országgyűlés felsőházának. Az előbb említett politikai megmozdulás volt kiinduló pontja annak az eredménynek, hogy a mostani országgyűlési képviselőválasztásoknál a kormány a vitéz frontharcos és hadirokkant tábort, mint fontos tényezőt vette számításba. Elnöke az országos vitézi szék társadalmi bizottságának, elnökségi tagja az Országos Frontharcos Szövetség Végrehajtó Bizottságának és elnöke a Hadirokkantak Országos Szövetsége budapesti VII. kerületi főcsoportjának. Eredményekben gazdag működése jutalmául a kormányzó 1934-ben legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítette és ennek látható jeléül a Signum Laudissal tüntette ki. 1914. évben nősült és két gyermeke van, tala és éjjeli szekrénye szépirodalommal. Amikor a betegség gyötörte, akkor soha nem panaszkodva elmenekült a költők láthatatlan, bűvös világába és elfelejtette a test minden szenvedését. Halála előtti napokban Vas Gereben és Petőfi voltak kezében. Petőfi annál a lapnál volt kinyitva, amelyiken az Ej van, csend és nyugalomnak éje kezdetű dal olvasható. Jellemezte végül Antal Gézát izzó magyarsága. Nem hiába Bocsor volt a történet tanára. Mint tanár ő volt az, aki a márciusi 15-ikének nagyobbszabású megünneplését pápai kollégiumban meghonosította. Büszkén a képviselte nemzetét nevezetes külföldi gyűléseken és jubileumokon. Ez az izzó magyarsága volt az, amely magyarrá alakította át feleségét is, aki annyira magyarrá lett, hogy egyik magyar tárgyú műve bármely tősgyökeres magyar írónak is díszére válnék. Izzó magyarsága lelkesítette őt Széchenyi tanulmányozására. Egyik legalaposabb ismerője volt Széchenyinek és róla több tanulmányt írt. Érdekes, hogy míg felesége kedvelt költője Petőfi volt, addig az övé a legmagyarabb költő, Arany János. Még olyan, mások előtt kicsinyesnek látszó dolgokban is, mint az idegen szavak kerülése, sokszor megnyilvánult erős magyarsága. Ő volt szememben mindig az európaivá lett magyarnak a megtestesítője. Felvette magába mindazt a jót, tudást, ízlést, műveltséget, amit Nyugat adhat, de emellett megmaradt csallóközi magyar nemesnek. Igyekezett megérteni más népeket, de csak azért, hogy annál jobban megérthesse a saját fajtáját. Mint vallásos ember türelmes volt, mert tudta, hogy ezzel szolgálja legjobban hazáját. E tekintetben élte Ágoston híres mondását: in necessariis unitas, in dubiis libertas et in omnibus caritas.. Antal Géza, az író és tudós nem halt meg. Munkája még sokáig fog serkentőleg hatni a kutatókra. Előttünk pedig példaképül áll, míg élünk, hogy mi is használjuk fel minden tehetségünket a magyar haza javára. Antal Géza, az író és tudós. Irta: Dr. Pongrácz József. Antal Géza az író és tudós mindig választékos izlésű volt. Istentől nyert tehetsége mellett módja és alkalma volt ízlését állandóan fejleszteni. Utazásai, nyelvismerete, összeköttetései, hajlama mind arra vezették, hogy az igazán szépet szeresse és megbecsülje. Otthona puritán egyszerűségű volt, de a gazdag könyvtár elárulta, hogy lelke, mint méh, bejárta az egész világirodalmat, hogy élvezze minden kor és minden nép legszebb alkotásait. És felesége Wallis volt, az írónő, aki már 16 éves korában német nyelven drámát írt, aki ha a festészetre adta volna magát, ott is nagyszerűt alkotott volna. Még püspökösködése idején is telve volt íróasz Vége. LOWY BI ITORARUHAZ GYOR GR. TISIK ISTVÁN TER 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR. A kisemberért. Még nem volt olyan politikai párt és programm, amely ne azt hirdette volna, hogy »mindent a népért«. De e jelszó mögött ritkán volt komoly akarat és szándék arra, hogy a néppel valóban törődjenek. A képviselőválasztásokon elhangzott a sok ígéret, körüludvarolták a nép fiát, de azután hamarosan megfeledkeztek róla. A régi békevilágban valahogy csak meg volt a magyar nép a politika különösebb gondoskodása nélkül. Búzáját, állatját, borát valahogy el tudta adni és verejtékes munkájából valahogyan csak el tudta tartani önmagát és családját. A magyar világ csak folydogált a maga csendes medrében és évtizedek múltak el anélkül, hogy valamely lényegesebb változással iparkodtak volna felülről a nép sorsában gyökeres javulást előidézni. A nyugalmas, kényelmes békevilág azonban elmúlt és úgy látszik nem jő többé vissza. A kegyetlen békeszerződés elszakította az ország legfontosabb és legbiztosabb fogyasztói területeit és a magyar föld termésének értékesítése elé egyre nagyobb akadályok tornyosulnak. A nagy gazdasági válság belekényszerítette kis hazánkat is a világverseny irtóháborújába és a magyar mezőgazdaság évek óta emberfeletti küzdelmet folytat puszta létéért. Ma már nem helyezkedhetik az állam arra a kényelmes álláspontra, hogy győzzön az erősebb, pusztuljon a gyengébb, mert a gyengébb manapság az egész magyar nép, a gyengék a kisemberek milliói, akik ha elmerülnek a gazdasági pusztulás hullámaiban, velük pusztul az egész ország, az egész nemzet. Hiába prédikálják, hogy segíts magadon és az Isten is megsegít: az erősek, a hatalmasak e jelszavával ma nem megyünk semmire. Az államra hárul tehát az a feladat, hogy a maga hatalmi eszközeit beállítsa a széles néprétegek fenntartásának, megmentésének és erősítésének a szolgálatába. Ha egymillió kisgazda nem tudja termelését folytatni, úgy a magyar mezőgazdaság egyetemének a termése fogy meg. Ha néhány százezernyi kisiparos kidől a hatalmas gyáriparral vívott versenyében, úgy a nemzeti munka hadserege veszíti el legértékesebb harcosainak jelentékeny táborát. Ezért nem helyezkedhetik ma az állam és kormány arra az álláspontra, hogy hadd menjenek a dolgok, ahogy lehet. Ma igenis, a kormányzat legsürgősebb feladata a kisemberek széles rétegeit támogatni, segíteni, a jövőnek megmenteni. Ezt pedig az eddigi eszközökkel, a kitaposott utakon elérni nem lehet, hanem csakis céltudatos reformpolitikával, amely átalakítja az egész magyar életet, amely felvértezi a nép millióit nemcsak a küzdelmes jövőre, hanem már ma erősíti és ezzel képessé teszi arra, hogy a jobb jövőt elérhesse és ezzel az országot ebbe a jövőbe átmenthesse. Az állami élet egész területén meg kell csinálni ezt a nagy átalakulást, bármilyen ellenállásra találjon is az egyéni és részleges érdekek oldaláról. Reformpolitikát jelent nemcsak a Gömbös Gyula által kitűzött reformprogramm és az általa bejelentett javaslatok sora, hanem az igazi reformpolitikának már a mindennapi szükségletek, a napi feladatok ellátásában is jelentkeznie kell. Benne van ebben a reformpolitikában külön javaslat nélkül is a népies adóztatás, amely abban rejlik, hogy a nagyobb teherviselő képesség tényleg sokkalta nagyobb terhet viseljen. De benne van a reformpolitikában az egészséges agrárpolitika is, amely előtt mentől jobb mezőgazdasági és mentől olcsóbb ipari árak lebegnek. Benne van a reformtörekvésekben az olcsó hitel mindama kisember számára, akinek eddig hitel nem állott rendelkezésére: a kisgazdának, a kisiparosnak, a szatócsnak, a tanítónak és kistisztviselőnek. El akarja érni a népies reformpolitika azt is, hogy a termelőnek nagyobb rész jusson a termés árából, mint eddig. Lehetővé akarja tenni, hogy a kisiparos védelmet nyerjen a gyáripar tömegversenyével és a kontárok garázdálkodásával szemben, szóval az állami gondoskodás és segítés minden eszközét a kis gazdasági egzisztenciák fenntartására és mentél több új gazdasági egzisztencia teremtésére akarja fordítani. A gazdaságilag erősekkel, a szervezett tőke túlhatalmával szemben akarja a kormány gazdaságpolitikája védelmében részesíteni a nép millióit, hogy ismét érdemes legyen dolgoznia, szorgoskodnia és gyűjtenie minden magyarnak. Ebben különbözik Gömbös reformpolitikája minden előbbi politikától és ezért fő jellemvonása ennek a reformpolitikának a népiesség. Ez a reformpolitika nem az erőset akarja gyengíteni, hanem adni akar. E népies politika megvalósításához van szüksége Gömbös Gyulának nagy, erős nemzeti egységre és mert törekvéseiben a népre támaszkodik, a nép hozzá is fogja segíteni.