Pápai Hírlap, 1990 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-11 / 1. szám
TARTALOMBÓL: FORRADALOM ROMÁNIÁBAN (1. oldal) EGY CÍMER TÖRTÉNETE (2. oldal) TANÁCSÜLÉS PÁPÁN (3. oldal) SEPRIK A PÁPAI UTCÁT (4. olda) pápai hírlap 1990. (5. olda) ÚJRA KIHAJT A PÁPAI SZEDERFA (6. oldal) ÚJÉVI BESZÉLGETÉS DR. NÉMETH ZOLTÁNNAL (9. oldal) Erdély 1989 Igen, ismét szabad Romániában is használni ezt a földrajzi nevet, amely minden magyar szívében többet jelent, mint egyszerű földrajzi név. Tágabb értelemben jelenti azt a területet, amely a trianoni békeszerződés keretében Romániához került. Szűkebb értemben, mint történeti Erdély,fenti a Királyhágótól a Kárpátokig elterülő vidéket. A terüleen 2-2,5 millió magyar anyanyelvű ember él évszázadok óta, a bevándorló majd többségbe kerülő románokkal együtt. Nekünk a jelenlegi határokon ívül és belül élő magyaroknak szinte minden rög, hegycsúcs, város, város és falu a magyar törmnelem, sok esetben a szenve■ ések egy darabját jelenti. Neünk amíg magyar ember él a földön Cluj-Napoca KOLOZSVÁR lesz, benne Házsongárddal, Mátyás szülőházával és lovasszobrával. Timisoara mindig Temesvár marad, a kínhalált szenvedett Rózsa Györggyel és a mai héosszá emelkedett Tőkés László rformátus lelkésszel, a jelenlegi áltozások előhírnökével. A csíki s háromszéki havasok, Gábor Áron hazája. Nagyvárad, Adyndre Pece parti Párizsa. A falui templomok falképei a jó és a disz, szent László és a pogány küzdelmével. Márton Áron, a soót szenvedett katolikus püspök s Koós Károly a polihisztor, Dsida Jenő a Psalmus Hungaricus ■öltője és Sütő András mind-mind mély. De mienkek azok a sírok amelyeket évtizedeken keresztül méltatlan körülmények között, ■zinte nemzeti történelmünktől a Ceausescu-rendszer által kitagadottan őrizett az egykori aradi vársánc. A sort folytathatnám, hogy mégsem teszem annak az az oka, hogy z elmúlt másfél-két év hazai válzásai ismét népünk műveltsége, iltúrája részévé teszik a jelenlegi országhatárokon túl élő magyarságot, annak kulturális, törtelmi hagyományaival együtt. Talán most Románia történelmének első valóban forradalmi változása meghozza az ország népei számára a szabadságot. Ismét lesznek magyar óvodák, iskolák, középfokú oktatás, újra megindulnak a nagymúltú református kollégiumok Gyulafehérvárott, Nagyenyeden és másutt. Újr indulhatnak azok a kulturális eyesületek, melyek sok esetben egelőzték a mai Magyarország területén működőket Talán nem véletlen, hogy számtalan egyesület, újság indult innen, Erdélyből, jóval megelőzve a regáti románokat. A sok nemzet együttélése, mintegy kovásza volt a kultúrának, a népi toleranciának. Ezt azonban az utóbbi évtizedek hatalma megpróbálta megsemmisíteni. Reméljük újra indul Kolozsvárott a magyar egyetem, s ismét súlyának megfelelő helyet kap a magyar nyelv, irodalom és történelem oktatása. Úgy hírlik nem kell már a szisztematizálástól félteni az erdélyi magyarok, románok, szászok, szerbek, ukránok, szlovákok ... nemzeti hagyományait, kultúráját, templomait, temetőit. Győzött a józan ész, amely látja, hogy az egy nyelvre kényszerített ország, ahol minden negyedik ötödik embert besúgóvá kényszerítettek, ahol nincs élelem és hiányoznak a legalapvetőbb létfeltételek, így nem élhet tovább. A kelet-európai diktatúrák között is kirívó volt az, amelyet Geausescu diktátor épített ki magának. Míg Grósz Károly Arad után nem is látta olyan feketének az ördögöt, mint amilyennek festik, népe igenis feketének találta . . . Hallhattunk „magánvagyonáról", láthattuk magánhadseregét, a családi - dinasztikus államot az államban, vagy az állam felett! Mindez Románia népei sok áldozatot kívánó, vérrel kivívott forradalma óta NINCS, és szeretném hinni, hogy többé nem is lehet. Európa határai politikai és földrajzai értelemben egyet jelentenek. Minden nép-nemzet tagja a közös európai háznak. Itt a határok nem elválasztanak többé, hanem összekapcsolnak. Minden ország büszke valamennyi állampolgárára, tartozzék az bármely nemzetiséghez! Az elüldözött romániai magyarok, németek, szerbek és nem utolsó sorban románok visszatérhetnek őseik földjére, hogy mindenki ott legyen boldog, ott építse népe boldogulását, ahol ő akarja. Őszintén remélem azt is, hogy ezentúl mindenhonnan hazalátogathatnak magyar testvéreink, de remélem azt is, hogy zaklatások, atrocitások nélkül látogathatunk a Székelyföldre vagy Erdély más tájaira. Ott büszkék lehetünk magyarságunkra, románokkal és más nemzetiségekkel együtt. A közös történelmi múlt ezentúl nem elválaszt, hanem összeköt bennünket. Talán sikerül majd feloldani azokat az évszázados görcsöket, amelyeket egyesek a „baráti, testvéri" politikai rendszer árnyékában oly szorgalmasan kötögettek. • * * őszintén remélem, hogy a véres és fekete diktatúra vége ledöntött egy sorompót örökre! Dr. Hermann István Félelemből a szabadságba... Ez a karácsony végre Románia fogoly népeinek is elhozta a régóta vágyott szabadítást, s megváltást. Elbuktak a nép árulói és aljas gyilkosai, eltűntek - reméljük örökre - a történelem süllyesztőjében. Láthattuk aztán a megrázó képsorokat a diktátor és felesége haláláról. Ezek a képsorok figyelmeztessenek minden diktátort és minden diktatúrát: „Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja,/ Azért a víz az úr!" Mórai Sándor híres és sokáig tiltott versében (Mennyből az angyal) 1956 karácsonyának üszkös, fagyos Budapestjéről ír, ahol az orosz tankok között hallgatnak a harangok, hol csak didergés, éhség, s félelem van, de ahol mégis az angyal megszólal az éjszakában, s hírt visz a csodáról... Mórai csodálatos verse szólhatna Románia s Erdély népeinek mostani, szemünk előtt lejátszódó nagy forradalmáról is, melynek jelképe ugyanúgy a kivágott, lyukas zászló, mint az 1956-os magyar forradalomnak. Az öldöklés démoni, örjöngő vérben fürdő ördögei, romániai ávósai, a huszadik századi Heródes, Néró kegyetlen zsoldosai betetőzték több évtizedes néppusztító barbárságukat, s 1989 karácsonyán a gyilkolást, a vért, a zokogást hozták el népüknek a karácsonyi öröm, békesség és szeretet helyett. Heródes gyermekeket gyilkoltatott le ott és akkor Betlehemben, Románia zsarnoka, Hitler és Sztálin méltó utódja pedig gyermekek, asszonyok, diákok és munkások ezreit mészároltatta le. Sokuk megkínzott, megcsonkított holttestét láthattuk a televízió mindnyájunkat megdöbbentő adásaiban. A Szabadító Isten szertejárt Európában 1989-ben. Dőltek és omoltak mindenütt a pogány oltárok és bálványok, s most Európa talán utolsó és legerősebb sztálinista diktatúrája dőlt össze szemünk láttára. Lélekben együtt voltunk szenvedő embertársainkkal, velük voltunk harcukban, szenvedésükben a mindenütt megszólaló harangszóban, az imádságban, az égő gyertyák emlékeztető és figyelmeztető lobogásában. S az emberi lelkeknek ez a nagy és csodálatos összefonódása, a rabigát lerázó nép halált megvető bátorsága legyőzte a pusztítás - tankokkal, golyószórókkal, s földalatti kínzókamrákkal fémjelzett - csatlósait, akik évtizedekig hazudtak a népnek, népeket szítottak egymás ellen az oszd meg és uralkodj elve alapján, s álságos demagógiával, mindig a munkásosztályra s a parasztságra hivatkozva uralkodtak a nép ellen. Legyen ez intő példa mindörökre számunkra. Többé már nem akarunk hazug, s az egy nemzethez tartozókat egymástól elválasztó osztályelvek alapján élni, bekategorizálva, lélek nélkül. Ebben a hazában most már csak egyet akarunk nemre, fajra, felekezetiségre, s foglalkoztatottságra, valamint iskolai végzettségre való tekintet nélkül: szabadon és emberként élni, megfogva egymás kezét.. . Vér és könny jelezte a megszülető Messiást egykor kétezer évvel ezelőtt. A szenvedő-vajúdó anya vére és könnye. A legyilkolt betlehemi gyermekek vére. Vajúdások, vér és könny között született meg — a legdrágább áron — ez a forradalom is. Ezért kell féltőn óvni és őrizni, hisz útunk Románia s Európai népeivel lassanlassan eszmélő, s talpra álló világunkban közös: félelemből a szabadságba ! Szabó György