Pápai Hírlap, 1990 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-11 / 1. szám
Seprik a pápai utcát 1914-ben, amikor kitört az első világháború, nótázó bakákkal telt meg a budapesti utca. Mentek a vasútállomásra. Csattogtak a kövezeten a szeges bakancsok, egyszerre léptek a katonák és daloltak. Seprik a pápai utcát... Tíz éves korában minden diáktársam már dalolta, és ma is egyike a legnépszerűbb magyar nótának. „A mi nótáinkéról Kosztolányi Dezső vázlatos tanulmányt írt 1931-ben a Pesti Hírlapban: „Régóta tűnődöm azon, hogy tanulmányt kellene írni mulatós cigánynótáinkról, melyeket szakadatlanul muzsikálnak, dalolnak, fütyörésznek közöttünk, s meg kellene vizsgálni, hogy mit jelentenek nekünk . .. Emlékszem, hogy mikor évekkel ezelőtt Pápára vetődtem, s az ottani kollégiumban műveltségünk nyomdokait bámultam, és Petőfi, Jókai szárnypróbálgatását olvasgattam egy önképzőköri díszkönyvben, állandóan izgatott az a gyerekesen együgyű, megfoghatatlan, de annál erősebb remény, hogy a pápai utcán, melyet azóta is „söpörnek", meg fogom majd pillantani valahol a „tizenhat esztendős barna kislányt", akit szilaj éjszakáinkon, viszkető jókedvünk rakoncátlanságában, tréfából „hatvankét esztendős barna kislánynak” csúfoltunk, noha tudtuk, örökké tizenhat esztendős, és örökké a „regiment után ballag", mert felette csodálatosan megállt az idő..." Vajon mióta él a népszerű dal a katonák, diákok, mulató társaságok ajkán? 1833-ban Tündérkastély Magyarhonban című énekes vígjáték dalait a népszínművek előadói, karnagyai a meglévő nótákból szerkesztették össze. Színpadon itt tűnt föl először a dalunk. Az első versszaka a Bezárom bús szívemet kezdetű szöveggel aligha volt pattogó menetdal, de a második versszaka már a ma ismert Seprik a pápai utcát... Ezzel a szöveggel válik ezután országszerte ismertté. Füredi Mihály váci kovácslegényből lett népszínmű- és operaénekes 1851-ben 100 magyar népdal címen megjelenteti az általa énekelt és híressé vált „népdalokat", közöttük van a Seprik a pápai utcát. .. Valószínűleg a váciakra jellemző enyhe palócos kiejtéssel dalolta több más népszínműben is, mint sikeres betétdalt. A szabadságharc éveiben, 1848- ban Pesten állomásozik a 62. császári és királyi ezred katonakarmestere Müler József. Zenekara részére feldolgozza a népszerű dalokat, köztük a Seprik a pápai utcát is. A dallam nagyszerű menetelő ritmusa beleivódik a katonák fülébe, és ők viszik el az ország minden részébe. Négy magyar induló címen zongorára is megjelenik a katonainduló a pesti Rózsavölgyi kiadónál. Az adatokat Kerényi György: Népies dalok, 1961. foglalta össze. A népszerű „pápai dal” tehát mintegy másfélszáz évre visszavezető, az 1820-30-as évekig biztosan nyomon követhető. Sokkal régebbi nem is lehet, ugyanis az úgynevezett új stílusú népdalforma a dallama. A A– B A visszatérő szerkezettel, Bartók Béla megállapítása szerint népzenénk új stílusa kivirágzása a szabadságharc előtti reformkornál régebbre nem tehető. A harmadik dallamsorral mulatságosan foglalkozik a mai éneklő fiatalság. Nemcsak „hatvanhat esztendős barna kislányt" emlegetnek, hanem „Száztizenhat éves barna kislány,/ foga sincs már"... dalolják és recitálva hozzátoldják: „A borbély, a fodrász,... a búr, a búr, a búrkalappal” „Sétál a regiment után.” A búrkalap, azaz tránusi fejfedő, a századeleji angolbúr délafrikai háború idején vált ismeretessé Magyarországon. Különféle szövegátköltéssekkel is találkozunk, például Vácott. 1923-ban megszűnt a tanítóképző, a preparandia, és a „prepák" búcsúztak ezzel az átköltött dallal: „Söprik a Gasparki utcát,/ Költöznek a váci prepák,/ Tizenhatesztendős barna kislány,/ Sírva néz a vonat után .../ Ne sírj, ne sírj, barna kislány,/ Visszatérnek még a prepák,/ Találkozunk mi még egyszer Vácon,/ Évek múlva Péter-Pálkor." Az eredeti elpusztíthatatlan dal ma ilyenképpen hagyományozódik: Volly István Tarasz Sevcsenko: Az ukrán szótriász egyik legismertebb tagja Tarasz Sevcsenko (1814-1861), Vaszil Sztefanik (1871-1936) és Makszim Rilszkij (1895-1964) mellett. Ukrajnának, e kozák államnak az irodalmi múltja elválaszthatatlanul kötődik az orosz és a belorusz, de még a litván literaturához is. Kiket tekinthetünk a nagy elsőknek? Kik azok, akiket Sevcsenko mesterének nevezhetett? Mindenképp meg kell említenünk az első ukrán nemzeti írók között Meletij Szmotnickij (1577- 1633) és Ivan Visenszkij (1550?— 1620?) nevét. Műveikben a kritikai-ironikus szellem kel életre, s a korabeli valóságból merítő tematikájuk közel viszi az irodalmat az élethez. A lengyel-litván elnyomást azonban hamarosan fölváltotta az orosz iga. 1720-ban I. Péter cár már megtiltotta ukrán könyvek nyomtatását, II. Katalin cárnő pedig Kijevet, ezt az ősi fővárost lefokozta jelentéktelen vidéki városkává, s 1775-ben felszámolta a kozákok központját, a Zaporozsjei Szicset is. Az ukrán kultúra egyetlen menedéke az a Galícia maradt, amit a felosztás során Ausztria kapott meg. Nem csoda hát, ha a XVIII. század legnagyobb alakjának Hrihorij Szkovorodának (1722-1794), ennek a barokk és a felvilágosodás határán álló költőnek és vándorfilozófusnak a művei csak kéziratban terjedhettek, s csak 100 évvel halála után jelentek meg nyomtatásban. Ezek az előzmények hatottak leginkább Sevcsenko lírájára, kiemelve ezek közül is, a szolgasors, a rabság, a földhöz kötöttség, a nemzet- és kozákpusztulás megrázó élményét. Kalandos, de szenvedésekkel teli, hányatott életet élt, földesura festőjobbágynak taníttatta. Tehetsége az 1840- es kiadású Kobzos című verseskötetében azonnal kiviláglott, s ezzel egy csapásra világirodalmi rangra emelte az ukrán irodalmat. Pártfogói, jóakarói hamarosan kiváltották a jobbágysorsból, ám forradalmi verseiért és szervezkedéseiért a cári kormány Közép- Ázsiába száműzte, majd büntetőtáborba küldte. 1857-ben szabadult, testben és lélekben egyaránt megtörve. Képzőművésznek is jelentős volt, metszeteiért a művészeti akadémia tagjai közé választotta. Nagyon erős verseinek tisztasága, líraisága, természetes hangja. A hazai táj festői leírása, a népéletből vett témái, megtörhetetlen és elpusztíthatatlan szabadságszeretete folytán gyakran a mi Petőfinkhez hasonlítják. Tarasz Sevcsenko lírája a nemzeti és a társadalmi felszabadulás nagy szintézise. Rátz Ottó Apácahimnusz Mifi 4 A Pápai Gyermekvédő Liga és a Pápai Református Gyülekezet január 14-én, vasárnap, délután 3 órai kezdettel hangversenyt rendez a pápai hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére. A hangverseny helye a pápai református templom. Közreműködnek Bíró Lajos (orgona) és Tomena István (trombita). Belépődíj felnőtteknek 50 forint. Jegyek a Gyermekvédő Liga terjesztőinél, valamint a Lelkészi Hivatalban vásárolhatók.