Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1992-01-17 / 1. szám

PÁPAI HÍRLAP (Folytatás az 1. oldalról) állampolgárok érdekeit kell figyelembe venni, s nem kifogást, hanem megoldást kell keresni. Ezen a téren sok még a tennivaló. Tudom egyébként, hogy so­kan bírálják az egyes osztályok tevé­kenységét, de hadd mondjam el itt, a kritizáló szakembereknek is megvolt annak idején a lehetőségük arra, hogy pályázzanak... Elfogadható működés — kevés beruházás — Pápa a szegény önkormányzatok közé tartozik Márpedig számos mérték­adó szakember szerint számukra már az is siker volt az elmúlt évben, ha intézmé­nyeiket működtetni tudták Egyetértesz ezzel a megállapítással? — Egyet kell hogy értsek, hiszen va­lóban ez volt a helyzet. Éppen ezért az elmúlt évre olyan költségvetést készítet­tünk, amely elsősorban a város normális működését tartotta szem előtt. Ezt sike­rült megvalósítani, talán még egy kicsit jobb is volt a helyzet, mint amit vártunk. A másik igen fontos szempont az volt, hogy az oly sűrűn emlegetett szociális hálót megpróbáljuk sűrűbbre fonni. 1990-hez képest több mint 40 millió Ft­­tal növeltük a szociális kiadásokat, s amit csak lehetett, megpályáztunk, így vált például lehetővé a kedvezményes tankönyv és étkezés az általános isko­lákban. Az utóbbit egyébként ebben a tanévben is tudjuk biztosítani. Sajnos fejlesztésre már nagyon kevés pénz jutott. Finanszíroznunk kellett a korábbról áthúzódó beruházásokat ( itt a legnagyobb tétel a közgazdasági szak­­középiskola befejezése volt­, amelyek az erre fordítható összegek legnagyobb részét felemésztették. Azért ahol lehe­tett, megpróbáltunk kisebb fejlesztése­ket végrehajtani, utat, járdát, csatornát készíteni. Tudom, hogy ez a polgárok nagy részének igazából fel sem tűnt, de hát érdemi műemlékvédelemre, látvá­nyos közműfejlesztésre most nem volt lehetőség. — Számíthatunk-e e téren jelentős vál­tozásra az idén? — Az állami támogatást figyelembe véve, úgy tűnik, nem leszünk jobb hely­zetben. Ráadásul gondjainkat tetézi, hogy múltbéli adottságunk miatt sokkal mélyebbről kell indulnunk, mint pl. Veszprémnek vagy a megye többi váro­sának. Az idén 7 pályázatot adtunk be céltámogatásra, ha ezeket vagy egy ré­szüket elfogadják, akkor számíthatunk jelentősebb előrelépésre. Az önkormányzat és az egyház — Mindezek után azt hiszem célszerű volna egy-két konkrét kérdésről is szót ejteni A közvéleményt pl. eléggé meg­osztja az egyházi ingatlanok visszaadá­sa. Hogyan látod ezt? —Ezidáig a katolikus egyháznak egy óvodát és egy általános iskolát, a refor­mátusoknak pedig egy gimnáziumot s egy kollégiumot juttattunk vissza. Ez­zel szerintem a megyében mindenkép­pen, de az országban is az elsők között vagyunk. Ezek után megdöbbentő volt számomra néhány, az egyház képviselői részéről elhangzott nyilatkozat a kato­likus iskola visszaadása után. — De nemcsak az egyházak részéről éri bírálat az önkormányzatot, sokan vannak, akik a visszaadással sem érte­nek egyet. Te helyesnek tartod ezeket a döntéseket? — Igen, hiszen hosszú távon az okta­tásban is versenyhelyzetet kell kialakí­tani. A jövő szempontjából fontos, hogy egyszerre működjenek állami, magán és egyházi iskolák önálló „pro­fillal”, s hogy a polgárok választhassa­nak ezek közül. A felvetés persze annyiban jogos, hogy eddig a törvény megjelenése előtt, kártalanítás nélkül adtuk vissza ezeket az ingatlanokat. A jövőre nézve az a véleményem, hogy maximálisan ki kell használni a törvény adta lehetőségeket, s ha érdekek sérül­nek, azokat mindenképpen kompen­zálni, kártalanítani kell. —A kártalanítás bizonytalansága fő­leg a Petőfi s az I. számú jövőjét érinti Tud-e erről gondoskodni a város, hol kaphatnak ezek helyet? —Jelenleg úgy látom, hogy az I. szá­mú általános iskolát a volt Zárda épü­letében tudjuk elhelyezni. Ide járhatnak a körzetből azok, akik nem a katolikus iskolát választják. Hosszú tá­von gondolkodva, s számolva a tanulók létszámának csökkenésével, a későbbi­ekben a Petőfi ugyancsak itt kaphatna helyet. A legjobb megoldás persze az volna, ha címzett állami támogatást kap­nánk egy kisebb iskola megépítésére. . Sikerek és csalódások — Visszatekintve az eddig megtett út­ra, milyen sikerek s milyen csalódások jutnak először eszedbe? — Sikerként lehet elkönyvelni azt, amiről már beszéltem, vagyis hogy ha nem is a legideálisabban, de viszonylag zökkenőmentesen tudtak működni a városi intézmények. A konkrét eredmé­nyek közül a NEJ-re emlékszem vissza a legszvesebben. Végre egy olyan ren­dezvény, amely az egész várost meg­mozgatta, s városunkat nemcsak az országban, de külföldön is ismertté tet­te. A NEJ megmutatta azt is, hogy jó célok érdekében össze tudunk fogni. A sikerek között tartom számon az ott­honház létrehozását, valamint a kórház urológiai részlegének kialakítását, ame­lyért mind a vállalkozók, mind az önkor­mányzat és a kórház sokat tettek. Nagy eredmény volna az is, ha Pápára kerül­ve a Selye-Szabó alapítvány képtára és könyvtára, amelyre távlatilag egy orvos­­tudományi egyetem épülhetne. S ter­mészetesen sok apró eredmény van még ezeken kívül. Hadd mondjam el, hogy gyakran kapok köszönőleveleket is az állampolgároktól. Ezek nagyon jól esnek, s megerősítenek abban, hogy ér­demes csinálni azt a munkát, amit vál­laltam. A csalódások között első helyen hadd említsem a nagyarányú munkanélküli­séget. Erről ugyan nem az önkormány­zat tehet, de az összes belőle fakadó hátrány ránk hárul, s igen fáj, ha erre hivatkozva olyan hangokat hallok, hogy a régi rendszer jobb volt. Nehezen élem meg azt is, hogy a lakásmegoldás terén nem sikerült előbbre lépnünk, noha az egykori szovjet tisztek lakásai már régó­ta üresen állnak. Sajnos mindebből még csak 29 a miénk. Ez sem rajtunk múlt. Szintén csalódás számomra, hogy az emberek nagy része elfordult a közélet­től. Főleg a középrétegek, az értelmiség részéről volna szükség nagyobb aktivi­tásra. Bizonyára része van ebben an­nak is, hogy egyelőre igen kevés az olyan kisebb közösség, ahol ezek az emberek megnyilatkozhatnának. Pe­dig fontos volna ez, hiszen sokszor ta­pasztalhatom, hogy olyanok tüntetik fel magukat a demokrácia és a vallás bajnokainak, akiknél ennek hitele és őszintesége múltbéli szerepük miatt erősen kétséges. Sajnálom azt is, hogy kevés időm jutott kimenni az intézmé­nyekhez és a város vállalataihoz. Még annyit hadd mondjak el itt, hogy az általnk munkával megbízott „külső­sök” nem végzik el mindig maradékta­lanul a feladatukat. Ilyen esetben természetesen nem fizetünk. — Úgy tudom, nagyon sokat fordul­nak hozzád a fogadóóráidon, de más­kor is. Ez lehet a bizalom jele, de azé is, hogy igen sokat várnak tőled. Minden esetben tudsz segíteni? — Ami tőlem telik, azt a lehetősé­gekhez mérten természetesen megte­szem. Sokszor azonban azt tapasztalom, hogy a polgárok egy része nincs tisztában a polgármester vagy a képviselőtestület hatáskörével. Mi csak a város intézményei felett s a vá­rosi vagyon felett rendelkezünk jogkö­rökkel. Sem a vállalatokat, sem a kereskedelmi ellátást nem áll módunk­ban befolyásolni és az életükbe bele­szólni. Sokszor ezt is rajtunk kérik számon. Egyedül az autóbusztarifa maradt a kezünkben, amely az ország­ban a legalacsonyabbak közé tartozik. —Aki valamennyire is ismeri a mun­kádat, tudja, hogy rengeteg elfoglaltsá­god van. Hogyan viszonyul ehhez a családod? — Sajnos valóban kevés időt töltök a feleségemmel és a gyerekeimmel. Ők ezt nehezen élik meg, s nekem is fájó, hiszen lányom nem lesz mégegyszer hat éves s fiam sem kettő. Most kellene velük többet foglalkoznom, de hát a különböző városi elfoglaltságok, vala­mint a megyei közgyűlés alelnöki funk­ciója a hétvégéket s gyakran az estéket is igénybe veszik. Nem akarok azonban panaszkodni: ezt vállaltam, s igyek­szem megfelelni e feladatnak. Dr. Banyó Tamás az SZDSZ pápaid­ő szervezet jelöltje a 7. körzetben ! 1991. december végén az urológiai bete­gek átköltöztek a kórház sebészeti osz­tályáról a volt rendelőintézet emeletén kialakított húszágyas urológiai részlegbe. Az új részleg üzembehelyezésének kap­csán kérdezem dr. Banyó Tamás részlegve­zető főorvost 2 Húsz urológiai ágy Pápa é­s környéke szolgálatában Interjú dr. Banyó Tamás főorvossal —Főorvos Úr! Mi a törénete az urológiai részlegnek? — 1989. április 1-jén kerültem Pápára. Ezt megelőzően tizenkét nem szervezett ágy állt az urológiai betegek rendelkezésére a se­bészeti osztályon. Fokozatosan, az igények növekedésével a tizenkét ágy kevéssé vált és igény mutatkozott önálló urológiai részleg kialakítására, melyet szakmai szempontok is igazoltak. Például lehetőség nyílt a modern kőeltávolító módszerek alkalmazására a ru­tin urológiai műtétek mellett. Az új rendelő­­intézet átadásával vált lehetővé a régi rendelőintézet emeletén az urológiai részleg kialakítása, melyhez bíztuk az urológiai szakmai kollégium támogatását is. —Mekkora személyzenei, milyen műszeres és technikai feltételekkel dolgozik a részleg? — Jelenleg az urológia a sebészeti osztály keretében működik önálló szakmai részleg­ként. Két orvos, kilenc nővér, két takarítónő, egy adminisztrátor képezi a személyzeti hát­teret, de elnyertük a társadalombiztosításhoz beadott többletműködési pályázatot, ezért lehetőség lesz még egy orvos alkalmazására. A betegek kényelme szempontjából meg­próbáltunk a körülményekhez képest kom­fortos ellátást biztosítani. A betegek bizton­ságát telefonos jelzőrendszer szolgálja, és három ágyat mint posztoperatív ágyat mű­ködtetünk, ahol mód van a betegeknek a mű­tét utáni időszakban való folyamatos megfigyelésére. A jelenlegi műszerezettség a rutin urológiai műtétek mellett lehetőséget ad az urológiai endoszkópos műtétek végre­hajtására. Ez azt jelenti, hogy például a vese­követ egy-másfél centiméteres hosszúságú metszésen keresztül is el tudjuk távolítani. Szeretnénk bekapcsolódni a legmoder­nebb hőeltávolítási kezelési programba is. Er­re az Orvostovábbképző Egyetemmel kötött szerződésünk alapján van mód. A pápai kór­házban történt előzetes kivizsgálás után az OTE Urológiai Klinikájára szállítjuk a bete­get, ahonnan a kezelés befejezése után a be­teg még aznap visszatér a pápai kórházba, és itt történik a szükséges utókezelés is. —Kik segítették a részleg megvalósítását? — A hely megvolt, de a kórháznak nem volt anyagi fedezete a részleg kialakítására. Ekkor sietett a város polgársága az ügy segí­tésére. Egyéni vállalkozók, magánszemé­ HAUBER KÁROLY lyek, testületek, a környező községek lakói önkormányzati szervezésben és a vállalatok segítették a szakipari munkák elvégzését. A munkálatokhoz szükséges anyagok beszer­zését a kórház saját költségvetéséből bizto­sította. A részleg felszereléséhez adomány formájában járult hozzá Pápa város és több környező község önkormányzata, vállala­tok, testületek és egyéni adományozók. Azt, hogy szakmailag idáig eljutottam, el­sősorban a kórház sebészetének dolgozói, az orvoskollégák és nővérek tették lehetővé. — Főorvos Úr! Ön tagja a városi önkor­mányzat Egészségügyi és Szociális Bizottsá­gának. A február 1-ji időközi képviselő­­választáson a mostanában lemondott Moz­­gai Zsolt körzetében a vasúton túli területen jelöltként indul az SZDSZ támogatásával Mi az oka a közéleti aktivitásának? —Mivel eddig is az Egészségügyi és Szo­­­ciális Bizottságban tevékenykedtem, ezt a munkát szeretném hatékonyabbá tenni. A város és környéke egészségügyi helyzeté­nek javítására vonatkozó elképzeléseimet szeretném megvalósítani. Tekintettel, hogy a város az urológiai részleg megvalósításával letette a voksot mellettem, nem maradhatok közömbös a kö­zéleti problémák iránt. —köszönöm a beszélgetést Dr. Molnár Dániel

Next