Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1992-01-17 / 1. szám
PÁPAI HÍRLAP (Folytatás az 1. oldalról) állampolgárok érdekeit kell figyelembe venni, s nem kifogást, hanem megoldást kell keresni. Ezen a téren sok még a tennivaló. Tudom egyébként, hogy sokan bírálják az egyes osztályok tevékenységét, de hadd mondjam el itt, a kritizáló szakembereknek is megvolt annak idején a lehetőségük arra, hogy pályázzanak... Elfogadható működés — kevés beruházás — Pápa a szegény önkormányzatok közé tartozik Márpedig számos mértékadó szakember szerint számukra már az is siker volt az elmúlt évben, ha intézményeiket működtetni tudták Egyetértesz ezzel a megállapítással? — Egyet kell hogy értsek, hiszen valóban ez volt a helyzet. Éppen ezért az elmúlt évre olyan költségvetést készítettünk, amely elsősorban a város normális működését tartotta szem előtt. Ezt sikerült megvalósítani, talán még egy kicsit jobb is volt a helyzet, mint amit vártunk. A másik igen fontos szempont az volt, hogy az oly sűrűn emlegetett szociális hálót megpróbáljuk sűrűbbre fonni. 1990-hez képest több mint 40 millió Fttal növeltük a szociális kiadásokat, s amit csak lehetett, megpályáztunk, így vált például lehetővé a kedvezményes tankönyv és étkezés az általános iskolákban. Az utóbbit egyébként ebben a tanévben is tudjuk biztosítani. Sajnos fejlesztésre már nagyon kevés pénz jutott. Finanszíroznunk kellett a korábbról áthúzódó beruházásokat ( itt a legnagyobb tétel a közgazdasági szakközépiskola befejezése volt, amelyek az erre fordítható összegek legnagyobb részét felemésztették. Azért ahol lehetett, megpróbáltunk kisebb fejlesztéseket végrehajtani, utat, járdát, csatornát készíteni. Tudom, hogy ez a polgárok nagy részének igazából fel sem tűnt, de hát érdemi műemlékvédelemre, látványos közműfejlesztésre most nem volt lehetőség. — Számíthatunk-e e téren jelentős változásra az idén? — Az állami támogatást figyelembe véve, úgy tűnik, nem leszünk jobb helyzetben. Ráadásul gondjainkat tetézi, hogy múltbéli adottságunk miatt sokkal mélyebbről kell indulnunk, mint pl. Veszprémnek vagy a megye többi városának. Az idén 7 pályázatot adtunk be céltámogatásra, ha ezeket vagy egy részüket elfogadják, akkor számíthatunk jelentősebb előrelépésre. Az önkormányzat és az egyház — Mindezek után azt hiszem célszerű volna egy-két konkrét kérdésről is szót ejteni A közvéleményt pl. eléggé megosztja az egyházi ingatlanok visszaadása. Hogyan látod ezt? —Ezidáig a katolikus egyháznak egy óvodát és egy általános iskolát, a reformátusoknak pedig egy gimnáziumot s egy kollégiumot juttattunk vissza. Ezzel szerintem a megyében mindenképpen, de az országban is az elsők között vagyunk. Ezek után megdöbbentő volt számomra néhány, az egyház képviselői részéről elhangzott nyilatkozat a katolikus iskola visszaadása után. — De nemcsak az egyházak részéről éri bírálat az önkormányzatot, sokan vannak, akik a visszaadással sem értenek egyet. Te helyesnek tartod ezeket a döntéseket? — Igen, hiszen hosszú távon az oktatásban is versenyhelyzetet kell kialakítani. A jövő szempontjából fontos, hogy egyszerre működjenek állami, magán és egyházi iskolák önálló „profillal”, s hogy a polgárok választhassanak ezek közül. A felvetés persze annyiban jogos, hogy eddig a törvény megjelenése előtt, kártalanítás nélkül adtuk vissza ezeket az ingatlanokat. A jövőre nézve az a véleményem, hogy maximálisan ki kell használni a törvény adta lehetőségeket, s ha érdekek sérülnek, azokat mindenképpen kompenzálni, kártalanítani kell. —A kártalanítás bizonytalansága főleg a Petőfi s az I. számú jövőjét érinti Tud-e erről gondoskodni a város, hol kaphatnak ezek helyet? —Jelenleg úgy látom, hogy az I. számú általános iskolát a volt Zárda épületében tudjuk elhelyezni. Ide járhatnak a körzetből azok, akik nem a katolikus iskolát választják. Hosszú távon gondolkodva, s számolva a tanulók létszámának csökkenésével, a későbbiekben a Petőfi ugyancsak itt kaphatna helyet. A legjobb megoldás persze az volna, ha címzett állami támogatást kapnánk egy kisebb iskola megépítésére. . Sikerek és csalódások — Visszatekintve az eddig megtett útra, milyen sikerek s milyen csalódások jutnak először eszedbe? — Sikerként lehet elkönyvelni azt, amiről már beszéltem, vagyis hogy ha nem is a legideálisabban, de viszonylag zökkenőmentesen tudtak működni a városi intézmények. A konkrét eredmények közül a NEJ-re emlékszem vissza a legszvesebben. Végre egy olyan rendezvény, amely az egész várost megmozgatta, s városunkat nemcsak az országban, de külföldön is ismertté tette. A NEJ megmutatta azt is, hogy jó célok érdekében össze tudunk fogni. A sikerek között tartom számon az otthonház létrehozását, valamint a kórház urológiai részlegének kialakítását, amelyért mind a vállalkozók, mind az önkormányzat és a kórház sokat tettek. Nagy eredmény volna az is, ha Pápára kerülve a Selye-Szabó alapítvány képtára és könyvtára, amelyre távlatilag egy orvostudományi egyetem épülhetne. S természetesen sok apró eredmény van még ezeken kívül. Hadd mondjam el, hogy gyakran kapok köszönőleveleket is az állampolgároktól. Ezek nagyon jól esnek, s megerősítenek abban, hogy érdemes csinálni azt a munkát, amit vállaltam. A csalódások között első helyen hadd említsem a nagyarányú munkanélküliséget. Erről ugyan nem az önkormányzat tehet, de az összes belőle fakadó hátrány ránk hárul, s igen fáj, ha erre hivatkozva olyan hangokat hallok, hogy a régi rendszer jobb volt. Nehezen élem meg azt is, hogy a lakásmegoldás terén nem sikerült előbbre lépnünk, noha az egykori szovjet tisztek lakásai már régóta üresen állnak. Sajnos mindebből még csak 29 a miénk. Ez sem rajtunk múlt. Szintén csalódás számomra, hogy az emberek nagy része elfordult a közélettől. Főleg a középrétegek, az értelmiség részéről volna szükség nagyobb aktivitásra. Bizonyára része van ebben annak is, hogy egyelőre igen kevés az olyan kisebb közösség, ahol ezek az emberek megnyilatkozhatnának. Pedig fontos volna ez, hiszen sokszor tapasztalhatom, hogy olyanok tüntetik fel magukat a demokrácia és a vallás bajnokainak, akiknél ennek hitele és őszintesége múltbéli szerepük miatt erősen kétséges. Sajnálom azt is, hogy kevés időm jutott kimenni az intézményekhez és a város vállalataihoz. Még annyit hadd mondjak el itt, hogy az általnk munkával megbízott „külsősök” nem végzik el mindig maradéktalanul a feladatukat. Ilyen esetben természetesen nem fizetünk. — Úgy tudom, nagyon sokat fordulnak hozzád a fogadóóráidon, de máskor is. Ez lehet a bizalom jele, de azé is, hogy igen sokat várnak tőled. Minden esetben tudsz segíteni? — Ami tőlem telik, azt a lehetőségekhez mérten természetesen megteszem. Sokszor azonban azt tapasztalom, hogy a polgárok egy része nincs tisztában a polgármester vagy a képviselőtestület hatáskörével. Mi csak a város intézményei felett s a városi vagyon felett rendelkezünk jogkörökkel. Sem a vállalatokat, sem a kereskedelmi ellátást nem áll módunkban befolyásolni és az életükbe beleszólni. Sokszor ezt is rajtunk kérik számon. Egyedül az autóbusztarifa maradt a kezünkben, amely az országban a legalacsonyabbak közé tartozik. —Aki valamennyire is ismeri a munkádat, tudja, hogy rengeteg elfoglaltságod van. Hogyan viszonyul ehhez a családod? — Sajnos valóban kevés időt töltök a feleségemmel és a gyerekeimmel. Ők ezt nehezen élik meg, s nekem is fájó, hiszen lányom nem lesz mégegyszer hat éves s fiam sem kettő. Most kellene velük többet foglalkoznom, de hát a különböző városi elfoglaltságok, valamint a megyei közgyűlés alelnöki funkciója a hétvégéket s gyakran az estéket is igénybe veszik. Nem akarok azonban panaszkodni: ezt vállaltam, s igyekszem megfelelni e feladatnak. Dr. Banyó Tamás az SZDSZ pápaidő szervezet jelöltje a 7. körzetben ! 1991. december végén az urológiai betegek átköltöztek a kórház sebészeti osztályáról a volt rendelőintézet emeletén kialakított húszágyas urológiai részlegbe. Az új részleg üzembehelyezésének kapcsán kérdezem dr. Banyó Tamás részlegvezető főorvost 2 Húsz urológiai ágy Pápa és környéke szolgálatában Interjú dr. Banyó Tamás főorvossal —Főorvos Úr! Mi a törénete az urológiai részlegnek? — 1989. április 1-jén kerültem Pápára. Ezt megelőzően tizenkét nem szervezett ágy állt az urológiai betegek rendelkezésére a sebészeti osztályon. Fokozatosan, az igények növekedésével a tizenkét ágy kevéssé vált és igény mutatkozott önálló urológiai részleg kialakítására, melyet szakmai szempontok is igazoltak. Például lehetőség nyílt a modern kőeltávolító módszerek alkalmazására a rutin urológiai műtétek mellett. Az új rendelőintézet átadásával vált lehetővé a régi rendelőintézet emeletén az urológiai részleg kialakítása, melyhez bíztuk az urológiai szakmai kollégium támogatását is. —Mekkora személyzenei, milyen műszeres és technikai feltételekkel dolgozik a részleg? — Jelenleg az urológia a sebészeti osztály keretében működik önálló szakmai részlegként. Két orvos, kilenc nővér, két takarítónő, egy adminisztrátor képezi a személyzeti hátteret, de elnyertük a társadalombiztosításhoz beadott többletműködési pályázatot, ezért lehetőség lesz még egy orvos alkalmazására. A betegek kényelme szempontjából megpróbáltunk a körülményekhez képest komfortos ellátást biztosítani. A betegek biztonságát telefonos jelzőrendszer szolgálja, és három ágyat mint posztoperatív ágyat működtetünk, ahol mód van a betegeknek a műtét utáni időszakban való folyamatos megfigyelésére. A jelenlegi műszerezettség a rutin urológiai műtétek mellett lehetőséget ad az urológiai endoszkópos műtétek végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy például a vesekövet egy-másfél centiméteres hosszúságú metszésen keresztül is el tudjuk távolítani. Szeretnénk bekapcsolódni a legmodernebb hőeltávolítási kezelési programba is. Erre az Orvostovábbképző Egyetemmel kötött szerződésünk alapján van mód. A pápai kórházban történt előzetes kivizsgálás után az OTE Urológiai Klinikájára szállítjuk a beteget, ahonnan a kezelés befejezése után a beteg még aznap visszatér a pápai kórházba, és itt történik a szükséges utókezelés is. —Kik segítették a részleg megvalósítását? — A hely megvolt, de a kórháznak nem volt anyagi fedezete a részleg kialakítására. Ekkor sietett a város polgársága az ügy segítésére. Egyéni vállalkozók, magánszemé HAUBER KÁROLY lyek, testületek, a környező községek lakói önkormányzati szervezésben és a vállalatok segítették a szakipari munkák elvégzését. A munkálatokhoz szükséges anyagok beszerzését a kórház saját költségvetéséből biztosította. A részleg felszereléséhez adomány formájában járult hozzá Pápa város és több környező község önkormányzata, vállalatok, testületek és egyéni adományozók. Azt, hogy szakmailag idáig eljutottam, elsősorban a kórház sebészetének dolgozói, az orvoskollégák és nővérek tették lehetővé. — Főorvos Úr! Ön tagja a városi önkormányzat Egészségügyi és Szociális Bizottságának. A február 1-ji időközi képviselőválasztáson a mostanában lemondott Mozgai Zsolt körzetében a vasúton túli területen jelöltként indul az SZDSZ támogatásával Mi az oka a közéleti aktivitásának? —Mivel eddig is az Egészségügyi és Szociális Bizottságban tevékenykedtem, ezt a munkát szeretném hatékonyabbá tenni. A város és környéke egészségügyi helyzetének javítására vonatkozó elképzeléseimet szeretném megvalósítani. Tekintettel, hogy a város az urológiai részleg megvalósításával letette a voksot mellettem, nem maradhatok közömbös a közéleti problémák iránt. —köszönöm a beszélgetést Dr. Molnár Dániel