Pápai Hírlap, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 1. szám
2 PÁPAI HÍRLAP Kedvező folyamatok indultak el a gazdaságban Biztatónak látja a magyar gazdaság jövőjét országgyűlési képviselőnk, aki szerint az eddig hozott megszorító intézkedések eredményeként 1997-ben már akár az életszínvonal is emelkedhet. Tulok Andrással a gazdaság kilátásairól és képviselői munkájáról beszélgettünk. —Képviselő Úr, immár jó másfél esztendeje, hogy a választópolgárok bizalmat szavaztak Önnek. Készült-e valamiféle összegzés a parlamentben végzett tevékenységéről? Gondolok itt például a felszólalásokra... — Igen, természetesen tudok statisztikával is szolgálni. A plenáris üléseken eddig ötször kaptam lehetőséget a hozzászólásra. Kétszer a gazdasági bizottság megbízott előadójaként, egyszer a vámtörvény szakreferenseként, szót kértem ezen kívül az idei költségvetés általános vitájában, valamint napirenden kívül a fogyasztói jogok viágnapja alkalmából... —Engedjen meg egy közbevetést. Nyugdíjas ismerőseim mondják: gyakran látják Önt a TV-ben a pénzügyminiszter mögött, de beszélni még nemigen hallották. — Igazuk van, a televízió ugyanis csak egyet közvetített az öt közül, a többire a késő esti órákban került sor. Más dolog azonban a látványosság, a hatás, s megint más az eredményesség. Az igazán érdemi, tartalmi munkából kevés látszik a plenáris üléseken, az ugyanis elsősorban a bizottságokban és a munkacsoportokban zajlik; gondoljunk itt például arra, hogy a bizottságok javaslatának túlnyomó részét általában megszavazza az országgyűlés. A gazdasági bizottságban végzett munkámról is tudok számadatokat mondani; eddig 84 módosító indítványt nyújtottam be, amelyből 37 bekerült a különböző törvényekbe, főként a vámtörvénybe, amelynél számos szigorító javaslattal éltem, - mondja ! —Ez a szám magas vagy alacsony? — Mind a javaslatok, mind az elfogadottak száma az átlag felett van. —A hónap első péntekjén szokott fogadónapot tartani. Kik keresték, s milyen kérésekkel? — Eddig 18 alkalommal, havi rendszerességgel tartottam képviselői fogadónapot Pápán. Helyi képviselői irodám vezetőjével Pingiczer Sándorral összeszámoltak, ez idő alatt több mint négyszázan kerestek meg, a legkülönbözőbb ügyekben kérve közbenjárásomat. Leggyakrabban természetesen egyéni jellegű, főként szociális problémáikra reméltek megoldást találni. Ezen túl társadalombiztosítási, munkaügyi és kárpótlási témák, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal és lakáshelyzettel összefüggő panaszok voltak jellemzőek. A városi önkormányzat hatáskörébe tartozó kérdésekben is megadjuk mindazt a felvitágosítást, amelyről tudomásunk van, de konkrét ügyekben a Polgármesteri Hivatalhoz fordulunk. Velük korrekt és jó kapcsolatot alakítottunk ki. Azt gondolom, ez így természetes és kölcsönösen hasznos. Számos esetben országos hatáskörű szerveknél, minisztériumoknál is eljárunk a választók érdekében. Persze nem csak pápaiak, hanem a választókörzetemhez tartozó községekből is jönnek hozzám vagy a képviselői irodámra. Igény szerint tartottunk néhány községben kihelyezett fogadónapot, és a polgármesterek köréből is gyakran jelzik a település problémáit. Felelősséggel elmondhatom, hogy minden esetben igyekszünk segíteni, de sajnos ez nem mindig sikerül, mert a jogszabályok és rendeletek az én lehetőségeimet is behatárolják. Ezzel együtt valamennyi megkeresésre érdemben eljárunk és a panaszbejelentőt írásban tájékoztatjuk. Komolyan veszszük a választókkal ezt a kap képviselő csalattartást azért is, mert a közhangulatról és az emberek feszítő napi gondjairól ezúton is fontos jelzéseket kapunk. Képviselői munkám ezen területéről hadd emeljek ki egy esetet a közelmúltból. Az én közbenjárásomnak is szerepe volt abban, hogy a magyargencsi önkormányzat - amelynek hivatala nemrég leégett -10 millió Ftos támogatást kapott a költségvetésből. Ennél a kérdésnél szeretném megemlíteni azt a törekvésemet, hogy igyekszem közreműködni a helyi önkormányzatok és a minisztériumok kapcsolatában is. Február elején például a Földművelésügyi miniszter és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára is Pápára látogat meghívásunkra, lehetőséget teremtve ezzel egyebek között a személyes szakmai eszmecserére is. —Képviselő Úr, Ön Békesi László elkötelezett hívének vallotta magát lapunknak adott első interjújában. Ez a meghatározás akkor azt is magában foglalta, hogy az MSZP liberális szárnyához tartozik. Ma is idesorolja magát, mondjuk azzal a különbséggel, hogy Bokrospárti? — A kérdés meglehetősen összetett, ezért érdemes onnan kiindulni: van-e alapvető különbség Békesi László és Bokros Lajos programja között? Meggyőződésem, hogy nincsen, legfeljebb annyi, hogy a mai pénzügyminiszter jobban hangsúlyozza a gazdasági növekedés szükségességét, s persze az, hogy ő összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai támogatást kap a miniszterelnöktől. Nos, a legújabb számadatok azt mutatják: nincs okom megváltoztatni egykori álláspontomat. A kormány szigorú gazdaságpolitikája eredményeképpen - amelyet a közvélemény Bokros-csomagként ismer - ugyanis máris érezhető javulás következett be a magyar gazdaságban. Ezt mutatja a folyó fizetési mérleg hiányának alakulása, amely 1995. első negyedévében havi átlagban 473 millió dollár volt, s amely a harmadik negyedévre 71 millióra esett. Erről tanúskodik az infláció alakulása, amely a megszorító intézkedések nélkül nem 28,5 %-os, hanem valószínűleg 40-50 %-os lett volna. Idén pedig várhatóan 20-21 %-ra számíthatunk. Jó irányban fejlődnek tehát a gazdaság makroszámai, de ahhoz, hogy ezt a lakosság is észrevegye, idő kell. Az ellenzék kritikájával szemben, nekem az a véleményem, hogy növekvő gazdasági teljesítmény mellett, a hazai fogyasztás visszafogásávalez alatt elsősorban a közfogyasztást értem és az export dinamikus növelésével az ország gazdasági egyensúlya jelentősen javulhat. Nem lehet tehát megfordítani a sorrendet, mert az összeomláshoz vezethet. —Kérdés, mikor indul be az igazi növekedés, s meddig kell várni még az egyszerű polgárnak a javulásra. — Kétségtelen, a magyar ipar strukturális válsága még mindig tart, s fejlesztéséhez még igen sok energiára és pénzre van szükség. Ez azonban megszerezhető, hiszen visszaszereztük az IMF bizalmát, s máris jelentős eredményeket értünk el a privatizáció terén. Békesi László annak idején azt mondta: ha 10 milliárd dollárnyi külföldi tőke bejön az országba, a modernizációnak nem lesz financiális akadálya. Én e tekintetben optimista vagyok, s meggyőződésem, nemcsak a 10 milliárd dollár lesz meg, de a társadalmi békét is sikerül megőriznünk. Szerintem a legnehezebbjén már túl vagyunk, s olyan idők állnak előttünk, amikor politizálni is könnyebb lesz. Azt várom, hogy ’97-ben már valamelyest az életszínvonal is növekedhet. /folytatás a 3. oldalon/