Pápai Hírlap, 1998 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1998-01-13 / 1. szám

PÁPAI HÍRLAP Új igazgató a Jókaiban (folytatás az 1. oldalról) Nagyon igyekszünk azt el­érni, hogy senkinek ne legyenek mínusz órái vagy senkit ne kelljen elküldeni az óraszámok csökkentése miatt. - Mióta igazgatóként műkö­dik, a tantestület tagjai másképp viszonyulnak-e Önhöz, mint azelőtt, amikor kollégájukként és nem felettesükként dol­gozott? - Egészen a nyárig nem is gondoltam arra, hogy igazgató legyek. Tulajdonképpen az ösz­tönzött a pályázat beadására, hogy a volt igazgatónk pályá­zatát nem fogadták el, a helyet­tesünk meg lemondott. A he­­lyettességet augusztus 1-től el­vállaltam nagyon hosszú gon­dolkodás után. Még a helyettesi teendők közben sem járt a fejemben, hogy vezető legyek, ám a hónapok múlásával láttam a kollégák segítőkészségét és érzékeltem azt, hogy segítené­nek abban, ha igazgatóságra pályáznék, így egyre jobban megerősödött bennem az elhatározás: indulok a válasz­táson és vállalom a többiekkel a megmérettetést. - Milyen közeli és távolabbi tervei vannak az intézmény fejlesztése s munkájának javí­tása terén? - Az idei tanévet még a felkészülésre és energiagyűj­tésre szánjuk, mert a következő 1998/99-es tanévben ünnepel­jük iskolánk centenáriumát. Erre nagy ünnepségsorozatot tervezünk, melyben sportünne­pély, kiállítások, régi tanárok felkeresése és meghívása épp­úgy szerepel majd, mint híressé vált tanítványainkkal való talál­kozás és beszélgetés. Ezen kívül számos egyéb ötlet is felmerült, ezek kidolgozása már részben meg is kezdődött, a többi megvalósítását pedig a második félévben tervezzük. Reméljük, hogy sikerül méltóképpen meg­emlékeznünk iskolánk múltjá­ról, s ezzel erősíteni tanítvá­nyaink és nevelőink kötődését ehhez az évszázados intéz­ményhez. Az érzelmi kötődés pedig bizonyára emeli a neve­lőmunka színvonalát is. Végvári András Mákos tésztával kezdődött... de lesz ez még jobb is Karácsony előt megjelent számunkban már beszámoltunk arról, hogy megtörtént a volt MHSZ-irodaházból kialakított tantermek, melegítő konyha és ebédlő műszaki átadása. A félév első napján, január 5-én aztán a petőfis diákok és tanárok - akik eddig jobb híján a Nátusba járhattak ebédelni - is birtokba vehették az iskola szomszédságában található menzát. Mit vár Ön az 1998-as évtől? Ha nem is az újévi koccintás perceiben, de január első napjaiban sokunkban megfogalmazódik, hogy mit fogunk másképp csinálni, miben reménykedünk, bizakodunk, vagyis mit várunk az új esztendőtől. A telet meghazudtoló tavaszias időben erről kérdeztünk néhány járókelőt. Vadas Béláné - nyugdíjas elutazom, a visszatérésemkor - Számomra a legfontosabb az egészség. Mivel 78 éves va­gyok, azt hiszem magától érte­tődik, hogy jó egészséget, fáj­dalom nélküli új évet szeretnék. A gyermekeim, az unokáim, a dédunokáim legyenek boldo­gok, elégedettek. Köszöntsön egy jobb, békésebb jövő a magyarsága! Nagyon szeretem a szűkebb környezetemet, Egy­­házaskeszőt. Szívesen vagyok otthon, s ha néhány napra mégis egyszerűen gyönyörűnek látom ezt a kis falut. Éppen ezért igen örülnék annak, ha idén tel­jesülne egy régi kívánságom is, s végre lenne saját papja Egy­­házaskeszőnek. Németh László - női fod­rász - Hogy mit várok 1998-tól? Természetesen azt, hogy legyen jobb 1997-nél. Szeretném, ha mindenkinek javulna a közér­zete, könnyebb és boldogabb lenne az élete. Magamnak annyit kérek, hogy legyen elég energiám és egészségem a mun­kám elvégzéséhez. Ékesné Féltéri Katalin - ruházati eladó - A családunkban legyen békesség, nyugalom. Számom­ra fontos a biztos és jó mun­kahely, hogy az életszínvona­lunk javulhasson. Évek óta nem voltunk közösen nyaralni. Két kisfiúnk van, 9 és 4 évesek, ve­lük együtt szeretnénk 1998-ban egy családi nyaralásra menni. Jó lenne, ha a betegségek elkerül­nének minket, s ezen kívül minél több időt tudnánk tölteni a gyermekeinkkel. N.É. Vadas Béláné Fotó: Babos Németh László Fotó: Babos Fotó: Babos Ékesné Féltéri Katalin 3 Főiskolák segítsége továbbtanulóknak A középiskolák végzős di­ákjainak hamarosan dönteniük kell, hogy melyik felsőoktatási intézményben szeretnének to­vábbtanulni. Ebben az idő­szakban a különböző főiskolák és egyetemek tájékoztató ren­dezvényeket tartanak. A Veszp­rémi Egyetemen és a győri Széchenyi István Főiskolán arról érdeklődtünk, milyen ren­dezvényekkel, kiadványokkal segítik a továbbtanulni szándé­kozókat. A Veszprémi Egyetem ta­nárképző karának dékáni hiva­talvezetője, Farkas Istvánné lapunk kérdésére elmondta, túl vannak már egy nagyszabású nyílt napon, több hasonló rendezvényt nem terveznek, a tanárképző karral kapcsolatban minden lényeges információ megtalálható a felvételi tájékoz­tató kiadványban. A Veszprémi Egyetem mér­nöki kara országszerte kihelye­zett nyílt napokat szervezett, ennek keretén belül váro­sunkban is tartottak nyílt napot, tudtuk meg dr. Bognárné Sab­­janics Angélától, a mérnöki kar dékáni hivatalának vezetőjétől. A győri Széchenyi István Főiskola az elmúlt években már megszokott tájékoztatási prog­rammal segíti a továbbtanulni szándékozó fiatalokat, a szü­lőket és a középiskolák tanárait. Az idei évben január 8-án kez­dődött a „Felvételi informá­ciók” témakörű beszélgetés-so­rozat. A Széchenyi István főis­kola igazgatási épületének má­sodik emeletén február végéig csütörtökönként 16.00 és 18.00 óra között az intézmény vezetői tájékoztatják a győri továbbta­nulási lehetőségekről a szemé­lyesen vagy telefonon érdek­lődőket. Az idei évben a telefon mellett már az interneten, elektronikus levélben is kér­hetnek információt a fiatalok. Az e-mail cím: szif@szif.hu . A minden hazai középiskolába elküldött Győr a jövő egyetemi városa 1998 című információs felvételi tájékoztató könyv teljes anyaga - melyben a jelent­kezésről, az egységes felvételi erősorrendbe kerülés módoza­tairól, a fizetendő térítési díjak­ról is olvashatnak az érdeklődők - december közepétől már az interneten is olvasható. Fontos tudnivaló, hogy egy „B” eljárási díj kifizetésével akár az összes Széchenyis mérnöki szakra is jelentkezni lehet. A 14 főiskolai szak mellet ez év őszén már a negyedik jogász évfolyam kezdheti meg egye­temi tanulmányait Győrben. A közelmúltban lezárult a közgaz­dász egyetemi képzés akkredi­­tációja. A 3+2-es „ráképzés” során a gazdálkodási szakon végzettek legkiválóbbjai a Széchenyi főiskolán folytat­hatják tanulmányaikat, s a további két évben egyetemi diplomát szerezhetnek. Az idei év újdonsága a nemzetközi kapcsolatok szak. A Széchenyi István Főis­kolán január 13-án 10.00 órától rendezik a következő nyitott kapuk programot, melyre min­den érdeklődőt várnak. Egy ember élete 1­6.000,-Ft? (folytatás az 1. oldalról) Ez olyan nyomnak bizo­nyult, amely kezdete volt a vég­ső felderítéshez vezető útnak. Közben az is kiderült, hogy egy falióra, pár ezer forint és az ál­dozat kulcscsomója is eltűnt. A szokásos környezettanulmá­­nyozás során került a rendőrség látókörébe a már többszörösen büntetett S. Miklós, aki ko­rábban már volt büntetve va­gyon elleni bűncselekmény és garázdaság miatt is, de embert még nem ölt. A gyanú rá tere­lődött, hiszen korábban Sz. Róbert édesanyjától pénzt lo­pott, s ezért a nemrégiben szabadult S. Miklósra hara­gudott az elhunyt. S. Miklós megpróbált magának alibit bi­zonyítani, mondván, hogy előző este több vendéglátó helyen megfordult, amit az ott dolgo­zók igazoltak is. Így járt 20 óra körül a Rakéta italboltban is, ahol találkozott későbbi áldo­zatával. Itt Sz. Attila ajánlatot tett neki egy gázkonvektor vételére 6.000,-Ft-ért. S. Miklós tudta, hogy Sz. Róbert lakásán van ilyen és ezért szólt a bará­tainak, a büntetlen előéletű K. J-nek és a vagyon elleni bűn­­cselekmény miatt már büntetett M. Zsoltnak. Hárman a meg­felelő szerszámokkal és esz­közökkel (svédfogó, egy kb. 60 cm hosszú szögkihúzó­vas) felszerelkezve indultak a „beve­tésre”. Az áldozat lakásába a már említett módon jutottak be, ahol S. Miklós az ágyban fekvő Sz. Róbert gégéjére több nagy erejű ütést mért a szögki­­húzóval. A konvektort leszerel­ték, s vitték is a megrendelő Sz. Attilának. Ő kifizette a 6.000,­­Ft-os vételárat, annak tudatá­ban, hogy honnan származik az áru és hogy a volt tulajdonosa valószínűleg már nem él. Ezt ugyanis S. Miklósék közölték vele. Amikor december 28-án Sz. A. észrevette a nagy rendőri mozgást Sz. Róbert lakásánál, a konvektort szétszedte és Vid, valamint Iszkáz környéki erdőkben rejtette. Közben S. M. beismerő vallomást tett és így társait is hamarosan elfogták. A kvartettet december 29-én őri­zetbe vették, majd 31 -én a bíró­ság elrendelte előzetes letartóz­tatásukat. S. Miklóst, K. J-t és M. Zsoltot csoportosan, nyere­ségvágyból elkövetett emberö­léssel, míg Sz. Attilát bűnpárto­lással gyanúsítják. Mint Szap­pan őrnagy elmondta, ebben nagy szerepe volt annak a példás együttműködésnek, amely a különböző szolgálati ágak, valamint a veszprémi és pápai nyomozók között valósult meg. Mondom a magamét „Szép kelet, szép nap, nincs benned homály, mert az örök nap benned a király, új esztendőben új szívekkel...” énekeltük az idei év első napján templomainkban hálatelt szívvel, kissé remény­kedve, kissé szorongva, hogy az új esztendő­­, ha jobb nem is - rosszabb ne legyen, mint az elő­ző. Lám, mi sokat megélt és átélt, megedződött idősebb korosztály már ilyen megalkuvók lettünk és ne nehezteljenek ránk az „ille­tékesek”, ha a költővel együtt valljuk: „hittem szép szavadnak, mégis megcsalál.” Lehet, hogy azért még vannak közöttünk ma is naivak, akik a jövő évre jósolt 13-14 %-os infláció hallatán hozsannáznak a beígért nyugdíjemelésnek. Tiszta szívből kívánom, hogy örömük tartós legyen. Ráadásként - vakult paraszt - itt van a hatvanöt éven felüliek ingyen utazása. Ennek ellentételezését éppen ők és a még idősebb korosztály fizeti meg duplán, amikor átlépi a gyógyszertár küszöbét. Hát így állunk ezzel a „kedvezménnyel” is drága sorstársaim, ezért javallom - amíg mozogni tudtok -,jobban teszi­tek, ha a jövőben az egy-két megállónyi buszo­zás helyett úgy futtok vagy baktattok el és akkor jobb lesz az étvágyatok és az emésztésetek is. Jaj ezzel is rosszat mondok, az utóbbi még csak­­csak, de ha az étvágy­­is megnő, már megint felborul a költségvetésünk. Különösen kataszt­rofális lesz a helyzet, ha ide is „begyűrűz” a hong-kongi baromfivész, mert elesünk a pénz­tárcánkhoz méretezett csirkelábtól szárnytól, no meg pulyka far-háttól. Akkor aztán igazán „gáz” lesz, azaz az is csak annak, aki meg tudja fizetni. Visszatérve az „ingyen” utazásra, jót nevettem, mikor a kormány feje bejelentette még a MALÉV járatokon való ingyértés utazás lehe­tőségét is - a kibicnek semmi sem drága -, és töb­ben bevették a kefét. Ma már ábrándozva dúdol­ják a közismert dalocskát: „Ha énnekem sok pénzem lesz, felülök a repülőre, úgy elszállok mint a fecske, magasan a levegőbe.” Maradjunk csak itt a földön, a realitás talaján. Aki teheti, szép hazánk kies tájait vonattal, autóbusszal, sőt kerékpárral is elérheti, a bökkenő csak az, meg tudja-e fizetni az egykor „zacskón kívüli jutta­tásként” biztosított üdülőt, vagy a napjainkban egyre jobban reklámozott falusi vendéglátást. Mert szép-szép, hogy az öregeknek­­ pardon idősebbeknek - biztosítják az ingyen utazást, van akinek néha még ideje és egészsége is lenne, hogy pótolja az elmulasztottakat, de ugye két zsemlyén és parizeren, másnap két lángoson, tö­­pörtyűn, vagy a „divatos” de méregdrága pizzán, hot-dogon és hamburgeren táplált testből a lélek hazavágyik és a „Mautner szálló” kemény de­rékalja is csak röpke álmot biztosít. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen megátalkodott or­szágjáró, aki még ily mostoha körülmények elle­nére is „bolyong” hazai tájakon, legfeljebb ál­matlan perceimben azon meditálok: miért tűntek el az egykor közkedvelt egytálételes önkiszol­gálóink, a kisemberek által is megfizethető főze­lék, tészta, no, meg a legnépszerűbb gulyásleve­sükkel? Vajon hány Újévet kell még vár­­nunk, hogy ez a szerény kívánságunk teljesüljön? Gáti

Next