Pápai Hírlap, 1999 (12. évfolyam, 1-48. szám)

1999-01-12 / 1. szám

4 A pápai plébániatemplom és mennyezetképei A Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatójának tanulmánya A múlt évben jelentette meg a Jókai Mór Városi Könyvtár Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei című 9. Jókai Reprint kiadását magyar, né­met és angol nyelven. A ta­nulmány a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudomány Egyetem Művészettörténeti Gyűjteményének dol­gozatai közül való. A Szelényi Károly fotó­művész színes és Ba­bos János fekete­fehér képeivel illusz­trált kötetben mindent megtudhatunk a pápai plébániatemplomról. Gróf Esterházy Károly egri püspök, Pápa örökös ura 1771-ben lerombol­tatta az 1467 óta fennálló régi pápai plébániatemplomot és helyére saját költ­ségén új, nagy tem­plomot emelt Szent István első vértanú tiszteletére. Akkori szokás szerint több­nyire bécsi művésze­ket szemelt ki erre a munkára: az Ester­házy grófok Tatán élő építészét Fellner Ja­kabot, a templom belsejének freskóihoz Anton Maul­­bertschet. A belső plasztikai díszítésre Philipp Jakob Pro­­kopot, az oltárképek festésére pedig Hubert Maurert. A szer­ződtetett mesteremberek is többnyire német származású­ak voltak. A templomot 1795. május 3-án szentelték fel. A kötetben olvasható levél­tári anyagban Maulbertsch egyénisége, művészete áll a középpontban. A szombathe­lyi püspöki levéltárból szár­mazó adatokat Kapossy János kutatásaiból merítette a szerző. Pigler Andor (1899-1992), a magyar művészettörténeti kutatás legegyetemesebb egyénisége. Munkásságában legtöbbet a barokk korszakkal foglalkozott; ennek az idő­szaknak vált nemzetközi vi­szonylatban is kiemelkedő is­merőjévé és eredményes ku­tatójává számos cikk, monog­ráfia és mindenekelőtt a Ba­rockthemen szerzőjeként. E­­mellett munkássága felölelte a festészet minden korszakát és iskoláját, foglalkozott a szob­rászattal, rajzművészettel és otthon volt az építészetben is. Új meghatározásaival száza­dok során elhomályosult mes­­ternevek érvényét állította vissza egy sor osztrák és né­metalföldi művész képeitől Paolo da Venezia, Lorenzo Lotto, Pignoni, G. M. Crespi, Sebastiani Ricci, Pittoni és Fontebasso művéig. Módszere azonban nem korlátozódott a stíluskritika eszközeire; rend­kívüli érdeklődéssel fordult a barokk ikonográfia előtte fel­­kutathatatlan területei felé és számos, ugyancsak időtálló eredményt ért el történeti ku­tatásaival, ismeretlen levéltári adatok feltárása révén. Negy­ven évig, 1922-től dolgozott a Szépművészeti Múzeumban, 1935-től a Régi Képtár veze­tőjeként, majd később, a hábo­rú utáni korszak legmostohább évtizedeiben 1956 - tól főigaz­gatóként mély elkötelezett­séggel, s a rá jellemző igényes­séggel szolgálta az üres szóla­mokban sokszor emlegetett, de igazában lekezelt nagykö­zönséget múzeumpolitikájá­val, kiállításaival és az ínséges időkben megvalósít­ható, külsőségekben szerény, de szak­mailag színvonalas ki­adványokkal. Itt készí­tette el egyik legjelen­tősebb művét, a Régi Képtár katalógusát is, amiért 1955-ben Kos­­suth-díjat kapott. Középiskolai tanul­mányait Budapest egyik legjobb iskolá­jában, a híres fasori Evangélikus Gimnázi­umban végezte el. Mű­vészettörténeti stúdiu­mait a Pázmány Péter T­udományegyetemen folytatta, ahol Pastei­­ner Gyula és Hekler Antal előadásait hall­gatta; utóbbinak tanár­segédje lett. Már egye­temi évei alatt meg­kezdte jelentős tu­dományos publikáció­inak előkészítését. Első dolgo­zata a Szépművészeti Múze­um Pulszky Károly által vásá­rolt freskói közül a legjelen­tősebb együttes, a ghedi-i fre­skóciklus három monumen­tális darabjával foglalkozott. Pigler Andor gyors egy­másutánban, önálló kötetben megjelent következő munkáit a győri Szent Ignác templom­nak és Paul Troger freskó­dekorációjának, majd a pápai plébániatemplomnak és Franz Anton Maulbertsch freskóinak szentelte (1922, 1923). Élete alkonyán érte a nem várt kitüntetések sora. 1990- ben a Széchenyi-díj, 1991-ben a Herder-díj. Pigler Andor 1992. október 1-jén hunyt el Budapesten. Bodnár Emese PIGLER ANDOR Ki volt Mándi Márton István? Tudósportré a XVIII. századi polihisztoráról Nyelvészként, oktatóként, tudósként és filozófusként egyaránt maradandót alkotott, mégis keveset tudunk róla. Talán éppen ezért esett a választás Mándi Márton Istvánra, a “Tüdősportrék” című kiállítás-sorozat megszervezése kapcsán. • A Tudományos Ismeret­­terjesztő Társulat és a Bat­thyány Lajos Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakképző Iskola még tavaly ősszel határozta el: olyan kiállítás­sorozatot szerveznek, amely híres, pápai kötődésű tudósok életútját tárja elénk. Elsőként Lőrincze Lajossal, ezúttal pedig Mándi Márton Istvánnal ismerkedhetnek meg közeleb­bről az iskola tanulói. Az intézmény aulájában pénteken reggel nyitotta meg a tárlatot Szalayné Gubicza Emese re­formátus lelkipásztor. Mint mondotta, Mándi Márton Ist­ván meghatározó személyiség volt a Pápai Református Kollégium életében. Miután 1790-ben átvette az irányítást, reformok sorát vezette be. A Kollégium adászteveli számű­zetését követően ő volt az, aki ismét főiskolai rangra emelte az intézményt. Mándi Márton Istvánt korának polihiszto­raként tartották számon. Tény, hogy a tudomány csaknem minden területén otthonosan mozgott: természettudományi, teológiai és filozófiai ta­nulmányokat folytatott. Fi­lozófiájában Kant követője, műve, a Keresztény Kis Kate­kizmus nagy port kavart fel annak idején. Magyar­­országon az első nevelő volt, aki magyar nyelven oktatott. A kiállítás megnyitóján megje­lent Somossy Tamás fafaragó művész is, akiről kiderült: egyenes ági leszármazottja Mándi Márton Istvánnak. “Meghatódva állok itt, hiszen első ősapámat látom viszont a tárlókban. Csodálatos érzés, hogy tiszteleghetek egy ilyen nagy ember nimbusza előtt. Biztos vagyok benne, hogy amíg állnak a kollégium falai, szelleme ragyogni fog”­ k. PÁPAI HÍRLAP Kalmár József emlékezete (Jánosháza, 1892 - Pápa, 1949. január 1.) Egykori bencés diákjai le­gendákat költenek róla. Arról, hogy hogyan tudott a csilla­gászatról, a sarkvidékről, a vi­lág távoli országairól beszélni. Könyv nélkül, szabadon, él­­ményszerűen. Volt gimnázi­umi tanár Pápán és Győrben, volt főiskolai tanár Pannon­halmán. Volt egy kis falu ben­cés plébánosa, pl. Csanakfa­­lun, Tárkányban és Veszprém­­varsányban, helyt állt minden­hol, ahová rendfőnöke küldte. Az Isten különös tudósi és művészi tehetséggel áldotta meg. Íme néhány sor egy 1941/42-es bencés értesítőben talált tanulmányából: „India a tündéri álmok és kiábrándító valóságok hazája. Napsütéses monszuntól áztatott földjére a Teremtő két kézzel szórta ál­dását... fejedelmi kincses kam­rái arannyal, ezüsttel, drága­kövekkel vannak telve, de né­pe 400 millió ember, nyomo­rult koldus.... India népe nagy, felülmúlhatatlan a merengés­ben, az elkeseredésben, de ki­csi, erőtlen az élet küzdelmei­ben.” De otthonos volt a föld­rajz tudományában is. Ezt bi­zonyítja az a tény, hogy vá­laszmányi tagja volt a Magyar Földrajzi Társaság Országos Elnökségének, 1941-ben és 1942-ben rendszeresen elő­adásokat, felolvasásokat tar­tott a Magyar Rádióban. 1939-48-ig, az iskolák ál­lamosításáig Pápán tanított. Mint ahogy egyik egykori tanítványa Vezényi Pál - aki ma ismert magyar író - 1994. január 21-én a heti Magyar­­ország című lapban írta. Elfelejtette az ország azt is, hogy volt egy jó nevű bencés gimnázium Pápán, s voltak kiváló tanárai, mint például Kalmár Gusztáv József. Nemcsak földrajzból dok­torált, hanem egy egész tankönyvcsaládot állított össze földrajzból az egyházi iskolák számára, összesen 8-at, lévén a gimnázium akkor nyolc osz­tályos. Sajnos ismert regényeit (Pl. Vihar Orinoco földjén, Küzde­lem a fehér halál ellen) mo­nográfiáit (Európa földje és népei) összesen 13-at, még a Dunántúli Református Egy­házkerület Könyvtárában sem találja meg az olvasó. Pannon­halmáról, illetőleg Budapest­ről, a Széchenyi Könyvtárból kell meghozatni, hogy a Ma­gyar Kultúra Napjához kap­csolódva 1999. január 23-án 10.30-kor a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár olvasótermé­ben a rendező szervek em­lékezhessenek rá. (A Jókai Könyvtár, a Jókai Művelődési Központ, a Pápai Művelődés­­történeti Társaság és a Pápai Bencés Öregdiákok Baráti Köre.) A rendezvényre szeretettel hívunk és várunk minden iro­dalomszeretőt, várjuk egykori tanítványait, várjuk mindazo­kat, akiknek fontos egy elfe­lejtett iskola hagyományainak őrzése és tovább hagyomá­nyozása. Dr. Kalmár Gusz­távot a magyar irodalomtörté­net elfelejtette. Halálának 50. évfordulója jó alkalom arra, hogy a kiváló pedagógust és ifjúsági írót újból felfedezzük, írásait megismertessük, hogy az utókor ne felejtse el. Felej­tésével kultúránk jóval szegé­nyebb lenne. Dr. Tungli Gyula Pápai zenész a prágai döntőben Laci bizonyított Régi mondás, hogy „senki sem lehet próféta saját ha­zájában... Tudjuk a példa - bármily nagy számban is idézzük - sohasem bizonyít csak illusztrál. Mégis érdekes és tanulságos lehet, hiszen va­lamilyen jelenségről ad szá­mot és összehasonlításokra is nyújt lehetőséget. Kuti Lász­ló, a pápai Bartók Béla Zeneis­kola egykori növendéke az elmúlt év végén a Magyar Rádió által meghirdetett Con­certino Prága nemzetközi zenei versenyen első lett klari­néton előadott darabjaival úgy, hogy az országos válo­gatón - saját szavaival - lab­dába sem rúgott. Nem való­színű, hogy Laci gyengébb teljesítményt produkált volna itt, hiszen korábban minden versenyt, melyen részt vett rendre megnyert. Bődei Tamástól - volt klarinétta­nárától - megtudtuk: kiválóan szerepelt a várpalotai megyei fafúvós találkozón s abszolút győzelmet aratott a Győri Fi­atal Muzsikusok Fesztiválján is.Inkább az fordulhatott elő - nem először a világtörténe­lemben - hogy a 17 éves fiú egy felületes elbírálás vagy tévedés „áldozata” lett. Ami a lényeg, hogy sikerült bizo­nyítania ami egyrészt saját te­hetségét másrészt a hazai zeneoktatás magas színvonalát is aláhúzza. A verseny le­folyásáról s az ott szerzett élményeiről érdeklődtünk La­citól, aki muzsikuscsaládban nőtt fel hiszen szülei és húga is zenélnek. - Hogyan készültél fel erre a versenyre? - A győri Richter János Zenei Szakközépiskolában ta­nárom Szabó András és Hen­del Georgina zongorakísérői ösztönöztek és segítettek a felkészülésben. Előre meg­kaptuk, hogy mik lesznek a kötelező és szabadon válasz­tott darabok, ezeket az elmúlt év tavaszán meg kellett tanulni majd hangszalagra játszani Budapesten a Bartók Rádi­óban. Bizony eléggé megszen­vedtünk a kijelölt kötelező da­rabbal: Victor Calabis­e szá­zadi cseh szerző művével. Szabadon választott verseny­számaim pedig P. Jean Jean Velencei Karneválja és Bartók Három csíkmegyei népdal c. alkotásai voltak. A felvett da­rabok közül mindössze ket­tőnk anyaga jutott tovább - egy pesti fiúé és az enyém. Prágában egy csupa külföldi szakemberekből álló zsűri értékelte a beküldött felvétele­ket. November végén értesítet­tek, hogy első lettem a köte­lező versenyszám előadásával. - A prágai döntőben hányan vettetek részt? - Úgy tudom, hogy kb. harminc ország versenyzői in­dultak a rangos versenyen - még Brazíliából is volt nevező. (Azt Laci szerényen elhallgatta, hogy második és harmadik díjat nem adott ki a zsűri ami még jobban kiemeli az ő kiemelkedő teljesítmé­nyét. Ezt az információt Bődei Tamástól kaptuk.) A verseny teljesen „zártkörű” volt, ott kint csak az elkészített stú­­diófelvételek „versenyeztek”, ezeket kódjellel látták el, tehát a versenyzők neve és nem­zetisége titokban maradt telje­sen a végső döntésig. Július­ban a különböző hangszerek kategóriagyőztesei egy gála­estre kaptak meghívást: a Prágai Rádióban élőben kell majd játszani. Ezután egy jó kéthetes dél-csehországi ki­ránduláson vehetünk majd részt jutalomból. - A szakiskola elvégzése után hogyan szeretnéd tovább­fejleszteni hangszeres tudáso­dat? Vannak-e esetleg pedagógusi terveid? - Mindenképpen szeretnék főiskolára továbbmenni vala­mint szólistaként és zenekar­ban is játszani. A nemrégen alakult győri Szimfonic Band nevű fúvószenekarban tovább­ra is aktívan szeretnék köz­reműködni. Ez az együttes­­melynek vezetője Szabó Fe­renc - a városon belüli fő - és szakiskolásokból áll. Van olyan elképzelésem is, hogy alapítanék egy klarinéte­gyüttest is - addig azonban még sokat kell tanulnom, fejlődnöm. Megmondom ősz­intén: tanár nem nagyon szeretnék lenni. Laci szép és kiemelkedő sikeréhez szívből gratulálunk. Megjegyzem, hogy utoljára elmondott őszinte kijelenté­sén - ismerve a mai pedagó­gussorsot - nem csodálkozunk. Mindannyiunk nevében kí­vánjuk, hogy muzsikuspályá­ján további hasonló ered­ményeket érjen el önmaga és mások boldogulására. S ha valaki meg akar győződni színvonalas klari­nétjátékáról, az kapcsolja be a Bartók Rádiót január 12-én 18 óra 5 perckor. A Hangadó című műsorban meghall­gathatjuk, hogyan bizonyított a pápai Kuti László a prágai döntőben. Végvári András

Next