Pápai Hírlap, 2017 (30. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-14 / 1. szám

2 krónika A hős honvédekre emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról.)­­ A szobrot 1998-ban avatták fel közadakozásból, illetve a város önkormányza­tának támogatásával. A mű­vet Sidló Ferenc alkotta 1936-ban, s az eredetije ma a Magyar Nemzeti Galériában található. A szobrot Szili Ist­ván bronzöntő öntötte újra - mondta a szónok. Megje­gyezte: többnyire csak a he­lyi szájhagyomány őrzi a tör­ténetet, amelynek eredmé­nyeként ez a szobor lett a második világháborús pápai hősök és áldozatok egyik emlékművévé s a doni áttö­rés áldozataira való emléke­zés helyévé. - A Sirató asszonyok el­nevezés számomra sokkal ki­fejezőbb. Nem tudhatjuk, mi járt az alkotó, Sidló Ferenc fejében, amikor ezt a három asszonyt megkomponálta, de lehetetlen nem látni benne az utalást arra a bibliai leírásra, melyben Márk evangéliuma szerint három asszony siratta a nagypénteken keresztre fe­szített, önmagát feláldozó Jé­zus Krisztust - fogalmazott Köntös László. Kifejtette, a leírás szerint húsvét napján három asszony, a magdalai Mária és Mária, valamint Sa­­lomé ment Jézus sírjához, azonban a követ már elhen­­gerítették a sír elől, s egy fe­hér ruhába öltözött ifjú azt mondta nekik, hogy a megfe­szített Jézus nincs ott, mert feltámadt és él. - Lehet, hogy ez a szobor nemcsak a gyászról és a ha­lálról akar üzenni nekünk, hanem a feltámadásról és az életről is? Sőt, arról igazán? Lehet, hogy ez a szobor is azt akarja üzenni nekünk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé? Lehet, hogy a mi mostani megemlé­kezésünk is inkább szól ar­ról, hogy a doni tragédia, meg annyi más tragédia elle­nére mégis élünk, és mégis itt vagyunk? Hogy nem a ha­lál diadalmaskodik itt, ha­nem az élet? Hogy sokszor megkísért bennünket a nem­zethalál gondolata, de mi mégis itt vagyunk? Mert egy nemzet életében a halál nem az, amikor elsiratjuk és meg­gyászoljuk halottainkat, ha­nem az, amikor még gyá­szolnunk sem szabad - húz­ta alá a Pápai Református Gyűjtemények igazgatója. - Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a II. világ­háború hősi hallottaira nem volt illendő emlékezni, mert akkor ez nem volt politikai­lag korrekt. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor má­sok mondták meg nekünk, mire szabad emlékeznünk és mire nem. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor Tri­anont vagy ’56-ot még csak kiejteni sem lehetett. Ezért is köszönet a Pápai Huszáre­gyesületnek, a városnak és mindenkinek, aki azért küz­dött, hogy a doni áttörést be­emelje a mai közösségi em­lékezetbe - fűzte hozzá. Köntös László elmondta, ezen a napon egy magyar tra­gédiára emlékezünk, de nem az egyetlenre a magyar törté­nelemből.­­ Az események is­mertek. 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg a Don-ka­­nyarnál megkezdte támadását a Magyar Királyi II. Honvéd Hadsereg állásai ellen. Mint ismeretes, a magyar hadse­reg haditechnikai felszereltsé­ge messze elmaradt a kívána­tos színvonaltól, s az utánpót-Köntös László: „Amíg vannak közös emlékeink, addig tudjuk, kik vagyunk” Más sem érkezett meg. Ráadá­sul a megvédendő arcvonal mintegy kétszáz kilométeres hosszúsága nem tette lehetővé egy mély és erős magyar vé­dővonal kiépítését. Noha ka­tonáink hősiesen harcoltak, az elégtelen feltételek mellett sok helyen nem tudták tartani a védővonalat, a szovjet csa­patok több helyen is áttörtek s a magyar csapategységek há­tába kerültek. Ráadásul a mí­nusz negyven Celsius-fokos irtózatos hideg is nehezítette az ellenállást. Az elégtelen feltételek miatt e szomorú eseménynek a magyar hadtör­ténet egyik legnagyobb tragé­diája lett a következménye. Odaveszett mintegy 100-120 ezer magyar ember, hősi ha­lált halva a magyar hazáért. Azért a magyar hazáért, amelynek mindig nagyhatal­mak árnyékában kellett meg­próbálnia érvényesítenie ér­dekeit. Nem véletlen, hogy történelmi emlékezetünk tele van hősies küzdelmekkel és tragédiákkal - elevenítette fel a Don-kanyarban történteket a szónok. - Kérdezhetné valaki: mi­ért kell nekünk még ma is emlékeznünk? Ráadásul ilyen tragikus eseményre is, mint a doni áttörés? Talán meg akarunk maradni a múlt fájdalmainál, mert a magyar nép ilyen pesszimista? Örül, ha szenvedhet? Örül, ha fáj­dalmait felemlegetheti? Szó sincs ilyesmiről. Talán, akik kevésbé ismerik a magyar történelmet, megkérdezhetik, ezek a magyarok miért tart­ják még ma is fontosnak, hogy nemzeti tragédiáikra is emlékezzenek. Nekik azt vá­laszolnám, azért, mert ne­künk sokáig még gyászolni sem volt jogunk. Adassák meg nekünk a gyász joga. Nem mintha ebben lelnénk örömünket, hanem, mert élni szeretnénk - hangsúlyozta beszédében Köntös László. - Életünk külső körülmé­nyei a felejtés irányába hat­nak, de mégis fontos az ál­landóság, az emlékezés, mert szeretnénk otthon lenni eb­ben a világban magyarként, és a halottainkkal együtt is. Nem nekik van szükségük a mi emlékezésünkre, hanem nekünk van szükségünk a közös emlékekre. Mert amíg vannak közös emlékeink, ad­dig tudjuk, hogy kik va­gyunk mi, magyarok - zárta gondolatait a szónok. Az MH Pápa Bázisrepülő­tér közreműködésével lebo­nyolított megemlékezés ko­szorúzással, gyertyagyújtás­sal és a Szózat hangjaival ért véget. bet A doni áttörés 74. évfordulója alkalmából az Esterházy út és a Szent István út sarkánál lévő második világháborús emlék­műnél tartott főhajtás koszo­rúzással, majd gyertyagyújtás­sal ért véget Fotó: Polgár Tibor A Pápai Járási Ügyészség többrendbeli szexuális erő­szak bűntette miatt emelt vádat egy 25 éves férfival szemben, aki négy nőt tá­madott meg Pápán, hogy őket szeméremsértő cselek­ményre, illetve azok eltűré­sére kényszerítse - közölte a főügyészség. A vádirat szerint az elkö­vető februárban, majd ápri­lisban két esetben, végül augusztusban támadt rá az egyedül közlekedő sértet­tekre. A férfi a belváros­hoz közeli Várkertben, illet­ve a színházzal szomszé­dos ligetben szemelte ki ál­dozatait, de egy ízben a Győr-Pápa között közleke­dő vonatra felszállva figyelt fel a sértettre, akit végül a színház melletti park bejá­ratáig követett. A sértettek elleni cselekményeit ugyan­akkor két esetben is már egy forgalmasabb útsza­kaszra kiérve, s volt, hogy a nappali órákban követte el, így 2016. augusztus ele­jén, kora délután a Várkert­ből kiérve támadta meg és lökte földre áldozatát, akit a kezében kést tartva akart súlyosan szemérem­sértő cselekményre kény­szeríteni. A sértettnek vé­gül sikerült kiszabadulnia a férfi fogásából, a segítsé­gére siető járókelők pedig értesítették a rendőrséget. A kiérkező rendőrök a helyszínt elhagyó vádlottat rövidesen elfogták a Vár­kert területén. Az ügyészség a vádira­tában fegyházban végre­hajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabását indít­ványozta az elkövetővel szemben. PH-információ ( Kisfiú az év első babája Mikóczi Máté lett a 2017-es év első pápai újszülöttje. A 3250 grammal és 56 centiméterrel ja­nuár 2-án megszületett kisfiú ter­mészetes úton jött világra a Gróf Esterházy Kórházban Holczer Endre szülész-nőgyógyász segít­ségével - tájékoztatott a papa­­ma.hu. Mint írják, Máté és édesanyja is jól van. Eigner Krisztina pedig mosolyogva mesélte, hogy nem volt könnyű a szülés, de mindent feledtet, ha a fiára nézhet. Máté az első gyermek a családban, a kisfiú sokat alszik, békés és nyu­godt babának tűnik. Születésétől kezdve édesanyjával lehetett a szobában, csak éjszakára vitték el, így már az első naptól kezdve sok időt tölthettek együtt. Mátét és édesanyját nagyon várta haza a család többi tagja - olvasható a papa­ma.hu-n. PH-információ 2017. JANUÁR 14., SZOMBAT Négy áldozat így végzi az utcára tett fenyő (Folytatás az 1. oldalról.) - Hiszen amennyiben a la­kosság eleget tesz a felhívá­sunknak, a kiküldött jármű­vek mindig egy-egy adott he­lyen találják meg a fenyőket, ugyanott rakodnak, és nem kell egyesével összeszedni a fákat - magyarázta lapunk­nak nyilatkozva a városgond­nokság kommunális részleg­­vezetője. Hozzátette, a családi há­zas övezetekben szintén be­gyűjtik a fenyőket, a város ezen részeibe hetente egy­szer küldenek egy járművet, végigjárják az összes érintett utcát, és ahol kirakták a ház elé a fát, ott felszedik és el­szállítják.­­ Január másodi­­kai kezdettel folyamatosan gyűjtjük a fenyőfákat, de de­cember 27-én már találtam a városban kirakott fenyőt. A legnagyobb mennyiség ezen a héten hétfőn jelent meg, vízkereszt után. A hétfői és a keddi napon négy jármű gyűjtötte a város területén a fákat. A munka azonban fo­lyamatos, hiszen napról nap­ra raknak még ki feleslegessé vált fenyőket, mivel termé­szetesen nem egyszerre sze­dik le az emberek a kará­csonyfát - mutatott rá Bulcs Lajos. Kiemelte, ugyan ke­vesebb járművel, de továbbra is járőröznek a városban, és begyűjtik a kirakott fákat. A pápai városgondnok­ság munkatársa elmondta, az összeszedett fenyőket beszál­lítják a Téglagyári úti telep­helyükre, ahol ledarálják, majd aprítékként hasznosít­ják ezeket az Esterházy­­kastély kazánjának fűtésére. Bulcs Lajos megjegyezte, a fenyők ugyan terebélyesnek tűnnek, de kevés haszona­nyag jön ki belőlük, ám így is próbálnak csökkenteni a költségeken. - Ha az időjárás engedi, emellett folytatjuk az utcai sorfák gallyazását, ha pedig leesik a hó, akkor ter­mészetesen hóeltakarítással is foglalkozunk - zárta a kommunális csoportvezető. bet A város karácsonyfáját is elszállították a Fő térrőlFotó: Babos Petra

Next