Pápai Ifjusági Lap, 1885-1889 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1888-10-15 / 1. szám
solyognak, feledve, hogy ők is éltek abban a korban, hogy ők se lettek egyszerre azzá, a mik s hogy az elvetett jó magvak meghozzák gyümölcseiket. — Azonban az ily elfogultak, félszegnézetüek s tán gúnyoló képen nem riasztanak vissza a komoly törekvésben, tudva, hogy a nagyobb józan rész—tekintélyes férfiakkal egyetemben — nekünk ad igazat. És most épen ezekhez, ifjuságunk igaz barátaihoz fordulunk, hogy részesítsenek szíves támogatásukban. Lapunk alakja marad a régebbi, vagyis tartalmát alkalmi vagy közérdekű vezérczikk, komoly értekezések, a tárczában költemény, beszél-, vagy karczolatféle s végül különfélék fogják képezni. Előfizetési ára is ugyanaz lesz. Minden törekvésünket oda irányozzuk, hogy válogatott s érdekes és értékes munkák közlése által a jó véleményt és elismerést ifjuságunk részére kivívhassuk. A FELELŐS SZERKESZTŐ: Czeglédi István A hazai reformáczió történetében a leggyászosabb időszakot a 17-ik század második fele képezi. Pázmány Péter 1613-ban megjelent franz-ának s mellette a mindennemű szorongattatás és kegyetlenkedésnek nem maradt el következménye. Az ellenfél sikerében elbizakodva, megkezdi véres üldözését, mely a hitükhöz híven ragaszkodó, ártatlan prot. lelkészeknek gályákra ítélésében érte el tetőpontját. E mellett a szellemi téren is folyt a harcz s egymást érték az epésnél epésebb támadások, úgy hogy e kornak vallási irodalmát tulajdonképen vitázó művek alkotják. E szomorú időszaknak volt egyik fáradhatatlan munkása a széles ismerettel, éles elmével bíró s vallásához testestől, lelkestől odaadással ragaszkodó Czeglédi István is. Életrajzát Köleséri Sámuel debreczeni lelkipásztor irta meg Sipti vára czimű művének — melyet Czeglédi halála után ő adott ki 1675-ben s Apaffy Mihály erdélyi fejedelemnek ajánlott — előljáró beszédében. Ez életrajz megírásával czélja a kiadónak: „Hogy a Posteritas megtudgya, kicsoda és minémü hasznos edénye lett légyen Istennek,, Idvezült Czeglédi István, jóllehet az ő megbecsülhetetlen sok szép munkái, eléggé megmutatják; mindazáltal — úgymond — azokon kivül is méltónak hűéltem lenni, (más tudós nemzeteknek dicséretes szokása szerént) Életének és Halálának rövid summáját (a mennyire én végére mehettem s nagy részének szem s egy vitázó müve mel látott tanúja is voltam) jó lelkiismerettel leirni s örök emlékezetben hadni. Annyival is inkább, hogy a mi nemzetünknek nagy restsége és gondviseletlensége miatt sok Tudós Embereinknek, érdemes szép híre, neve, haló földökkel edgyütt temettetik a sírban." Született— mint irja tovább —1620. András havában, Erzsébeth napján, vagyis nov. 19-én. Születéshelye, melyet Köleséri nem említ, Perény, Abaujmegye.— Atyja Czeglédi István, ki a matólcsi, misztót-újfalusi, tarpai s több gyülekezetnek volt buzgó lelkésze. Megjegyzi róla, hogy bár külföldi egyetemeken nem tanult, mégis szép tudománynyal birt. Ennek atyja is lelkész volt, sőt— mint Czeglédi szavai nyomán felemlíti Köleséri — tized izig felvihető e hivatal a Czeglédi családban. Czeglédiben már korán felismerte atyja a szép tehetséget s miután maga is szorgalmasan tanította s erkölcsös jó nevelésben részesítette, majd egyes kisebb iskolákban taníttatta, —végre 1640-ben felsőbb tanulmányok végett az akkor híres nagyváradi, debreczeni s végül a s.-pataki iskolába vitte. Ez az iskola volt — Köleséri szerint— ezen időben leghíresebb a theologiában „Tholnai János alatt, ki sok jó Prédikátorokat szüle és az Practica Theologiát virágzóvá tette vala a Magyar hazában." Sáros-Patakról Ujhelyre ment iskola tanítónak, de innen rövid idő múlva egy Harthai András nevű úri egyén segélyezése folytán 1644-ben április 27-én