Pápai Közlöny, 1892 (2. évfolyam, 49-66. szám)

1892-08-28 / 49. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám­ára 15 kr. — Szerkesztőség és kiadóhivatali Szt.­László-utcza 247. sz. — és nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban. — Kéziratok vissza nem adatnak. Y Hirdetések r ^^ T­ARCZY. A „Polgári k­ör" éves története. — Irta és a „P. K." 25 éves jubileumán Szt.­István napján felolvasta : MOLNÁR BÉLA. Midőn a polgári kör választmánya fe­lém irányuló megtisztelő bizalmának engedve, elvállaltam a felolvasás meg­tartását, nagyon jól tud­­am, hogy a kör múltját nem ismerem úgy, mint azok, kik életének szemtanúi voltak s nem titkol­hattam el magam előtt ama gyengeségemet, miszerint nem tudok kis dolgokból esemé­nyeket elővarázsolni s talán a bizalommal járó várakozásnak sem felelhetek meg. De elfogad­tam mégis, mert szeretem a polgárokat, sze­retem a polgári kört s oly testületnek sem, mely érdemes az áldozatra, melyet isme­én hoznék, ha vállalkozásom esetleg sikertelen leck­e,s ha talán néhány oly igazságot mondanék ki, mely részben is kedvezőtlen fogadtatásra találna. Igy hát ne várjanak sokat m. t. uraim, én Önöknek ez alkalommal csupán tűrhető negyedórát akarok szerezni s ezzel meg is leszek elégedve! Önök?­Önök talán szintén, a­mennyiben nem sokáig fogom untatni. Tisztelt Uraim ! Jól emlékszünk,­­hogy hazánk a mult, 91. évben országszerte meg­ülte a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Mi, a jólalvók. (II.) A megye három választókerü­letének ellenzéki képviselője van. De­­ van-e szervezett párt ? Ha az ellenzék létét tettekből akarjuk megállapítani, ha az ellenzéket a tanácstermekben, a különféle bizottságok­ban, a ' Szélet külső nyilvánulásaiban ke­ressük, úgy sajnos, azt kell feleletül ad­nunk, hogy nincs. Mert az olyan „ellenzéki" felszóla­lásokat, minőket városunk több képvise­lője szokott a közgyűlési teremben elkö­vetni s melyekkel — ellenzéki voltának hangsúlyozása után — szépen segít a már hatalmasok szekerét tolni, nem pó­tolhatják azt az ellenzéki szellemet és szereplést, melyre az alábbiak szerint, a megyének oly nagy szüksége volna. S ha ezektől az álkivételektől elte­kintünk , minden simán, ellenmondás nél­kül folyik, — senki sem talál kivetni valót a hatalom birtoklóinak bölcs intéz­kedéseiben, — valóban azt his­szük, hogy ez a megelégedés megyéje. De bezzeg más képet nyerünk, ha a tanácskozási termek bűzhödt levegőjét el­hagyva kilépünk az utczára, ha bejárjuk a megyét, megkérdjük a gazdát, iparoso­kat, a szellemi munka embereit. Ekkor kitűnik, hogy mennyin bűzlik Dániában, a­hol soha sincsen alapos Nem­ hallunk mást panasznál, tisztogatás, elégedet­lenség nyilvá­nulásánál — egyszerre meg­változik a kép s az egész megye ellen­zéki szelleműnek jelentkezik ! Vájjon melyik kép a valódi s váj­jon mi magyarázza meg e sajátos ellen­tétet ? Az első kérdésre könnyű megadni a feleletet ! Mert bár elismerjük, hogy a képviselőtestületek, bizottságok stb. köz­érzület kinyomatai kell hogy legyenek a — in theoria — de in praxi még sincs igy. A hatalom sajátszerű bűvköre meg­szelídíti az otthonukban legéktelenebbül lármazókat, — s így ezek viselkedése lehet mértéke önérzetük hiányának, de nem a közvéleménynek, nem a polgárság valódi érzületének. S hogy ez érzület csak ellenzéki lehet, vajh ki csodálná ? Nem érzi-e a szegény adózó polgár a mai rendszer hiányait, bűneit ? Nem ,győződik-e meg napról-napra, hogy orrá­nál fogva vezetik? Hiszen még a mai rendszer legfanatikusabb hívei is kényte­lenek bevallani e bűnöket s csak azzal állanak elő, hogy e bajokon éppen csak­­ a mai rendszer segíthet! A mi igen szép érv a lelkiismeretük megnyugtatására, de csak olyan, mint mikor valaki a po­fon után a másik arczát is odatartja; — üsd meg azt is, így helyreáll az egyen­súly ! A legutóbbi képviselőválasztásoknál láttuk, hogy a 4 kormánypárti kerület­ben — közte Pápán is, mint azt már több czikkben megírtuk — mennyi az ellenzéki ember s hogy a hatalomnak mily erőfeszítésébe és „kiadásába" ke­rült jelöltjének megválasztása. Van te­hát ellenzéki ember elég? Honnan van ergo mégis, hogy ez ál-Istvánnak születése 100-ik évfordulóját. A hálás kegyelet nyilvánításában mi sem maradtunk el. Mert köztudomású dolog, hogy az egész hazáé volt ő, annak szentelte egészen az ön­feláldozásig minden, tehetségét, lerakta hazánk jólétének alapjait, szivet teremtett hazánk testébe,és habár Mózesként nem vezethette isábe népét az igéret földjére, megmutatta az utat, melyen haladni kell. De én tulajdonkép nem is ezt akartam mondani, hanem hogy ő ad­dig küzdött szóval a szellemi egyesülésért, míg buzdu­tására, kezdeményezésére létesül­tek a casinók. S midőn mi e napon összegyültünk, hogy megüljük a kör 25 éves jubilelumát, akkor legalább egy parányival mi is hozzájárulunk azon soha el nem pusztuló emlék felállításához, melylyel a nemzet a haza nagy férfiainak tar­tozik s mely a hála, kegyelet, s példája kö­vetésének háromságából áll. Ne vegye ezt senki nagyzásnak : a pol­gári kör Széchenyi szavainak hatása alatt ke­letkezett, s ma nem 25 éves, hanem 50 éves jubileumát tartja, változtak keretei, szo­morú, viszontagságos éveket ért meg, nem valósult jelszavakért egy időben feláldozta ön­állóságát, de azért ujjáalkotva áll és és ma is s korával gyarapszik ereje. A harminczas években Széchenyi buzdí­tására alakult meg néhány s köztük 1834-ben a pápai u. n. uri Casino is. Nem maga választotta az uri nevet, nem is szerepel ez jegyzőkönyveiben, ugy látszik, hogy a közfelfogás, a közvélemény nevezte talános ellenzéki szellem az lében érvényre jutni nem tud ? ügyek vite-Megadtuk már részben a feleletet az imént, mikor utaltunk a „hatalom bűv­körére". Mert sajnos, de úgy van, Ma­gyarországon rendkívül elterjedt a hatalom előtt való meghajlás lealázó divatja! Mi­nek is keressünk sok példát ! Csak tessék megfigyelni, mikor egy miniszter, vagy mit miniszter, csak egy miniszteri ta­nácsoska is megjelen valamely vidéki vá­rosban hivatalos vagy nemhivatalos ügy­ben ! Ilyenkor csak egy párt van, az ünneplők és hódolók pártja s a legm­éze­sebb dicsbeszédet bizonyára valamelyik mellveregető ellenzéki mondja. Hisz csak a mult hetekben meg az a mulatságos kis história, történt hogy városunknak 30—35 polgára (voltak ellen­zékiek is köztük) egy bájosan mosolygó képviselő jóbarátjának a fogadására kisiet­tek a vasútra és sippal-dobbal fogadták az illetőt, a­ki nem tudott hova lenni csudálkozásában, mert ő ilyet még nem látott. Lehet az is, hogy a két úr a győri indóházban fogadott, hogy egy sürgönyre is lesz Pápán elegendő mondvacsinált lel­kesedés.­­ És az illető jó urak csak azután tudták meg, hogy tulajdonképpen milyen jó strohmandlik voltak ők. Ilyen divat járja minálunk. És ezt a divatot tudják a potrohosok, a­kik mos­tanában a húsos fazekakat őrzik nagy féltékenyen. Tudják, mint kell mézes mad­zagot adni a legvéresebb szájú atyafiaknak — s ez egyszerre csak azt veszi észre, hogy annyira benne van a hatalom érdek­körében, hogy immár elvesztette kritikai el­egy, azon hatásnál fogva, melyet a casinó reá gyakorolt s ezen hatás alatt a pápai polgá­roknál­ áthatotta őket is az egyesületbe tömö­rülés szükségességének érzete, nem léptek be a casinóba, hanem 1837. tavaszán polgári casinót alakítottak. Igazgatója a polgárok feje, a polgár­mester volt. Kik és hányan voltak tagjai, arra nézve semmiféle adat nem állott semre, de bizonyos, hogy a kezdet rendelkező­nehézsé­geivel küzdve sokat vándorolt, míg végre igen kedvező feltételek mellett a Zichy-féle ura­dalmi házban találta meg állandó lakását. Élő tanuktól tudom s a Casino törté­netéből, hogy grf. Esterházy Károly a város­nak bérbe adta az uradalmi jövedelmeket, kikötvén, hogy a város a Zichy-féle ház eme­letét, néhány boltját csekély s e mellett fel nem emelhető haszonbérért adja át a polgári Casinónak mindaddig, mig a város és Casino szerződése tart. A házhoz korcsmáltatási jog is, volt kötve, mely középszámban legalább évi 100 frt jövedelmet hozott. A mint igy a polg, Casinónak megvolt csinos s olcsó lakása,hozzá­fogott berendezéséhez. A kellékeket a városi árvapénztárból kölcsönkért 4800 váltó (1928 p. írtért) vette. Nem is feledkezett meg a p. Casino főuii jótevőjéről. 1846-ban hálából nagy olajfestményen örökítette meg arczképét s nagy ünnepséggel leleplezte. Az arczkép az egyesült Casinóé lett, mióta pedig a Casino tagjai abból egyenként kiléptek polgári vagy kilépettek, a mai Casinó tulajdona. A polgári Casino, tekintve, hogy mag*

Next