Pápai Közlöny, 1893 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Harmadik évf. Pápa, 18B3 jan­uár 1. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok vissza nem adatnak, és nyilt terek fölvétetnek a kiadóhivatalban. 1. Sváttk. J. Előfizetési k­ihívás PÁPAI KÖZLÖNY társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi tapra. Lapunk létrejöttét azon általános szükségérzetnek köszöni, mely­y Pápa város és vidéke polgárainak tekintélyes részét pártkülömbség nélkül áthatja egy füg­getlen gondolkozású és szókimondó he­tilap iránt. — Mögöttünk egy oly ki­próbált gárda áll, mely a tettek mezején, valamint a tények és események pár­tatlan elbírálásában mindig becsülettel megállta helyét s kiket zászlónk és jel­szavunk alá csoportosítva a polgárság Őszinte bizalmat és rokonszenvét elnyerni lelkünk egész hevével, szivünk minden dobbanásával törekedni fogunk. slendriánságot és személyeskedést mel­­­lőzve tisztességesen vívjuk meg a ne­mes eszmékért és helyi s irányokért a harczot haszontalanoknak bizonyult eszmék és téves irányok ellen. Renditletlenül bizunk önmagunk­ban, hogy a belénk helyezett várako­zásnak megfelelünk, de viszont bizunk e város és vidéke t. közönségében is, hogy működésünket teljes erejéből ta* mogatni fogja. Hazafias tisztelettel A "PÁPAI KÖZLÖNY* szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 frt — ki. Fél évre 3 frt — kr. Negyed évre 1 frt 50 kr. Ír­ T ^IvCZü. B­oron­gós idő. Borongós az idő köd fedi a tájat, Borongós a lelkem örömre nem várhat. Bolygó tűz, lid>Tt'//fény volt hevítő lángom Oh miért követtem? könyezve most bánom. Rózsásnak festette jövendőm a képet, Amelyhez a bánat árnyéka sem férhet. Azt hittem,hogy végre megértettél engem, S most látom csak tisztán; játékszered [lettem ] Meddig tart a hajsza szivdobogva kérdem, Egy szavad megadná a nyugalmat nékeem, Egy szavad elverné ezt a sötét Amely a szivemen fein?ó lánggal rémi­t, éget. Egy szavad .. . te hallgatsz . . szél süvít [az utczán.] Lelkem ugy vágyódik nyugodalom után Borongós az idő köd fedi a tájat. Oly nehéz a szivem szemem könybe lábbad. Tihanyi. „Csak nők számára." Humoreszk. Nem tehetek róla. De én soha ki nem állhattam az olyan aszszonyt, ki az urát má­pok elptt ^alja-falja. Ilyenkor mindig különös borzongás fut végig a hátamon, megrázkodom, mim az olyan ember, ki előtt a­­ falat körmölik . .. huh ! Eme ellenszenvem fényesen bebizonyult Rigó Zsiga esetével. Ügyvédnél volt a jámbor, mint írnok. Hanem én azt hiszem, azért csak olyan diur­nista volt, mint a tabui Sunyaró Vendel. Reggelijét képezte epry hossz séta a paragvári uton végig a Gyönygyös partjához, ahol Iehasaba itta a folyó üde, friss vizét. Délben a sarki szatéc boltban ebédelt : 3 szelet szalámit, egy zsemlét s egy kupicza sziverősitő­t, uota bene : „állást". Ez volt a dejeuner. Este pedig kibiczett a „Vörös disz­nódban tíz óráig, azontúl pedig a „Varas­d­ ”-ban. Így tartott ez vagy hosszú tizenöt esz­tendeig. El nem tudta gondolni senki, hogy hova teszi Z?iga 30 forintból álló havi fizetvényét ? Nősülésre nem gondolt. Hogyan is gondolhatott volna mikor az Isten csúfja volt a szerencsétlen. Arczát rettenetesen felrántotta a raaryB. Emellett még púpos is volt a jámbor. Ke­zei majd térdig értek. Különben arcza fekete volt, mint valami zulu-kafferé. Egyik napon aztán­­ — bizonyos hogy hónap elsején történhetett —­ abban a bizo­nyos épületben, — melynek homlokzatán ra­gyogó, aranyos b­etűkkel ékeskedik e szó : "Takarékpénztár", a pénztáros előtt kivágott Zsiga egy — vadonatúj tizest, a kierőszakolt mandátum. A megyebizottsági tagok válasz­tása városunkban I. hó 28-án tarta­tott meg. A választások befejeztével szer­kesztőségünkhöz, egy a város érde­keit szirén hordozó választó­polgár aláírásával egy levél érkezett, mely levelet az ügy fontosságánál fogva,— amennyiben ez a városunk közéletét valódi képében mutatja be — egész terjedelemében adjuk. Tisztelt Szerkesztő Ur ! A „Pápai Közlöny mult számá­ban „Megyei bizottsági tagok tája" czimü czikk jelent meg, válasz­mely­ben a választó polgárok felhívattak, oly­a. bizottsági tagok választására, kik nem a saját érdekeiket, hanem Pá­pa város érdekeit tartják szem előtt. Ezen czikk befolyása alatt a vá­lasztás előtt két nappal Dr. Lövy László elnöklete alatt értekezlet hiva­tott össze, mely alkalommal egyhan­gúlag elhatároztatott, hogy az I. ke­rületben Dr. Kövi József egyesült erővel bí­r.­­ Hirsch helyébe, Vil­mosra — mint olyan emberre, kiben minden kelléket és garantiát találunk arra, hogy városunk érdekeit méltóan fogja a megyegyűlésen képviselni — fogjuk szavazatunkat adni. Az értekezlet szervezkedés végett másnapra újra lett egybehíva. Az értekezleten Dr. Hirsch Vil­mos kijelentette, hogy ő a legnagyobb sajnálatára—bár nem szívesen—a je­löltséget­ el nem fogadhatja, mivel Dr. Kövi Józsefnek — ki nála személye­sen volt — ígéretet kellett nie, hogy az ő javára lemond a ten­je­löltségről. Beszédében kifejtette, azt is hogy azon esetben, ha ezt tenné, úgy Dr. Kövy ellene kész nem látni és minden lehetőt meg fog tenni arra nézve, hogy ha már neki kell buknia úgy együtt fognak bukni. Szóval „inter duos litigautes ter­tina gaudet," Dr. Kövi által pedig más czélt nem ezen eljárása érne el, mint szakadást, a saját táborban, így tehát enged az erőszak­n­a­k, s inkább nélkülözi a mandátumot s le­mond annak javára, ki azt „par force" magának vindikálja. Az értekezlet né­hány tagja ugyan állást foglalt el ez Ügyben, de Dr. Kövi felszólalása után, ki önön­maga mellett dicshymnuszo­kat zengedezett, az értekezlet, — mi­után Dr. Hirsch a jelöltséget ezek után semmi szin alatt nem fogadta el .• Dr. Kövy jelöltségében állapodott meg Dr. Hirsch­et pedig proforma a II. kerületben kandidálták. Az eredményt tudja t. szerkesztő ur Dr. Kövy József meg lett választva. Dr. Hirsch Vilm­os megbukott. Ezt kívántam tudomására adni azon kérelemmel, miszerint szívesked­jék jelen soraimat becses lapjában közzéteni. Pápa 1892. december 28. Hazafias üdvözlettel Egy választó. Aü, utolsó — ugy­ e­bár, pénztárnok ur a két ezerhez ? . . . Az irodában aztán az nap nem találta helyét Rigó Zsiga. Izgott — mozgott, mint az imádkozó zsidó. Alig várta, hogy a princzi hazajöjjön a tárgyalásokról. Mik­or pedig megjött, glédába vágta ma­gát előtte Rigó Zsiga. Ajkaszélei rángatod­tak, mikor beszélni kezdett. — Princzipális Ur ! — Nos, mi baj Zsiga öcsém ? Baj ugyan nem volna, hanem h­anem — De kedves barátom ! Maga m­­ár a harmadik gombot tépi le kabátjáról. Az Isten szerelméért — kezdjen bele már mondókájába. Magával valami különös történhetett. — Kü­lönös igenis különös prin­czipális ur . . . igaz . . . azaz . . . dehogy . . . vagyis ... oh ! kimondom: Priczipális ur ! Én meg akarok — nősülni . . . Dr. Pokray Menyus köz- és váltóügyvéd erre ugy felugrott, mintha tarantella c­sípte volna meg — Mi — cso —­da — a — a ? Jól hallottam, Zsiga ? — Igen is, kérem szeretettel, jól mél­tóztatott hallani. És épen a régi barátság, — illetve viszonyból kifolyólag szives tanácsát akartam kikérni . . . hogy . . . — Tanácsomat? Recte, azt kivánjaj

Next