Pápai Közlöny, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
X- évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. I*ápn? 190Q. január 7. Közérdekű független hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. I. szám HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Tíz éves Tíz éves jubileumot ülünk! Lapunk mai számával a tizedik évfolyamba lépünk. Hogy mit jelent tíz éven keresztül fentartani magát tisztán a közönség pártfogásából, ahhoz szükségtelen a komentár. Ritkán foglalkozunk magunkkal és ez a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat tíz éven át részesített, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobbal való reklamirozás alól. A „Pápai Közlöny"-nek létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személyeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásának. Mi használjuk a megrovás hangját ott, ahol erre szükség van. Véleményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hű viszhangja — megmondjuk, nyíltan leplezetlenül. A „Pápai Közlöny" nem subventionált lap. Bennünket a nagy, igazságos közönség tart fenn. Mi kizárólag a közönség érdekeiért harczolunk, melynek érdekeit teljesen függetlenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az igazság, tárgyilagosság és tisztesség vezeti tollunkat. Törekvésünk, fáradozásunk azonban csak úgy lehet eredményes, ha a t. közönség szíves támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, nekünk ezen kívül nincs más — mert támaszunk — és ezért teljes bizalommal fordulunk az új százai küszöbén közönséghez, hogy bizalmával jóindulatával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, ahogy bátran és férfiasan reá mutatva bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felkeltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt és érdektelenséget! nem A független sajtónak ezen harcza könnyű. A nyilt és támadások, a kisebbítés, a alattomos rágalmazás ezer és ezer nemével kell megkell küzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcznak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy, mint eddig férfias bátorsággal szálltuk sikr •a a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében! nek Eddigi múltja a „Pápai Közlönyégaranczia arra, hogy benne közönség egy önzetlen, bátor és hozzáférhetetlen harczosát találja a közéletnek. Most már megerősödve és megizmosodva vállalkozik a „Pápai Közlöny" a további küzdelemre. Hűen elveihez, hűen czéljaihoz kívánja szolgálni ezentúl is a közjót, abban a biztos hitben és reményben, hogy a közönség elfogulatlan elemei támogatni fogják őt hazafias törekvéseiben. Lapunk előfizetési díja aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmoztandó czélra — szóba sem jöhet, —és meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi sza kbotrány. 1. Bereghy Tibor is ott szolgált a huszároknál ; ott is maradt volna, ha az örege meg nem hál és neki haza nem kell jönni átvenni a birtokot. De így vége lett a fényes életnek s mint maga mondogatta, hazajött parasztnak a földecskéjét szántogatni. Az igaz, hogy ez a földecske háromezer hold volt a temesi földek javából ! Könnyű volt elparasztoskodni benne ! Különösen ugy, ahogy Tibor úrék cselekedték, hogy az első hideg őszi nap összepakoltak és mentek a Reviearára. Most is éppen készülődtek, mikor az inas behozta a Somorjay kapitány levelét. — Nézze csak, Piroska itt! —fordult oda a feleségéhez. — Piroska ? Ki az? — Hát maga nem ismeri ? Dehogynem ! Ott volt a lakodalmunkon is. Az a magas kapitány, vörös bajusszal, vörös hajjal. Azért hívtuk Piroskának. — Aki reggel, mikor már mi rég elutaztunk, még mindég ott húzatta az ablakunk alatt ? Emlékezem már ! — Ugyan mit ir ? Hallgassa csak, Erna ! A jövő hónapban nálatok leszünk. Egy fél esztendeig ott fekszünk. Pest után egy kicsit furcsa lesz ugyan Nemes-Topolán ! Dini hadnagy, aki megint halálosan szerelmes itt egy kaucziótlan kisasszonyba főbe akarja magát lőni! Bizonyára váltót kell neki aláírni, hogy kárpótoljuk szörnyű lelki fájdalmaiért! Csak a „snórer" örül! Azt hiszi, hogy Nemes-Toponáron nincs pezsgő. Vagy na van is, hát nem kerül pénzbe. Tudniillik nálad öregem ! Ugy lesz-e? Vagy megszököl előlünk? Az a szemtelen kis kadét, a báró Adelshorn, fogadást ajánlott a „nagy kutyá"-nak. — Hallja, Tibor, de furcsa nevek : snórer, nagy kutya ! Kik ezek ? — A „snórer", az valami von und zu Grumpkirchensfeld ; tiroli legény, hadnagy volt velem együtt a Piroska századában — szörnyü a fösvény, azért neveztük el snórernek ; a „nagy kutya" meg Nagy Gyula, egy kötni való ficzkó, szemtelenül kedves gyerek, volt neki egy franczia kisasszonya — hopp, de nem szabad magát megpirítani, maga kis szent. — Ugyan ne bolondozzék Tibor ! Maga mindig csak gúnyolódik velem ! Hát tehetek én róla, hogy nem vagyok olyan léha, olyan frivol, ami nőnek maga szeretne. A férfi felállt az asztal mellől, ahol a levelet olvasta és odalépve a kis asszonykához, megsimogatta, mint ahogy a kutyáit és a lovait szokta és tőle telhetőleg kedveskedve mondta: — Kis csacsim ! 8 azután szilaj mozdulattal magához szorítva, hogy a csontjai is ropogtak a kis asszonykának, elkezdte vadul csókolni : — így szeretlek, igy, igy! — Inkább olvasd tovább a levelet — kérlelte az asszonyka fáradtan pihegve. Bereghy visszaült a helyére. Nem szólt semmit, csak a homlokán képződött ráncz jelezte, hogy bántja valami. Az, ami mindig bántotta, valahányszor arra gondolt, hogy miért nem tud ez a kicsi szőke baba, az ő felesége, úgy szeretni, olyan hévvel, olyan tűzzel, mint azok az aranyakat és gyémántokat evő kis hölgyikék, akikkel legénykorában ismeretséget kötött az feumokban, színházakban, czirkuszokon. or-Bezzeg azok öleltek, csókoltak! Ez meg, ez legfeljebb engedi magát csókolni. De vissza sem adja a csókot és nem látszik rajta, hogy jól esnék neki. Hálátlan is teremtés ! Más asszony, hogy megbecsülne egy ilyen férfit, mint ő ! Már ajkára is tolul a panasz, hogy elmondja a feleségének, mi bántja, de a büszkesége nem engedi mégsem, hogy ő, Bereghy Tibor, aki rendre vette be a legerősebbeknek tartott női sziveket, most szerelmért kunyeráljon a saját felesége előtt és felpanaszolja neki, hogy miért olyan hideg hozzá! Nem ezt nem teheti! Inkább hallgat tovább s e közben Isten tudja, hány ezredszer, elhatározza, hogy a hidegségével fog ezután imponálni a feleségének. v