Pápai Közlöny, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
gyének s annak mindenkor javára szolgáljon. Pollatsek Frigyes. Közlöny" utat tört magának városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglalt helyet. Évek nehéz, következetes, önmegtagadó munkájában került ez eredmény, de meghoztuk, mert günkért tettük, hivatásunkért közönséáldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk, ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainak. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny” a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, bevaljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. És hogy ezt elérhessük, fordulunk az újév beáltával a közönséghez, az olvasóhoz azzal a kéréssel, hogy ne elégedjenek meg lapunk megkritizálásával, hanem mindenki, aki csak megteheti, tartsa kötelességének azt szellemileg és anyagilag is támogatni. Bátran elmondhatjuk, hogy becsülettel megszolgál az előfizetés fejében, önzetlenül, ambíczióval, jóakarattal, felvilágosult hazafiasággal, idegsorvasztó ernyedetlen munkával. Hogy ily végeszakadatlan munka közben olykor félrecsúszik a toll, vájjon ki háborodnék föl ezen! Nem a hibán kell örökké rágódni, hanem tekinteni kell a végzett munkát. — A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felkeltse bennünk az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt érdektelenséget ! A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyílt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megküzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcznak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszerettenteni, hogy úgy, mint eddig férfias bátorsággal szállunk síkra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet — és meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémme l városi képviselőkhöz! Utóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tökéletesítésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a fejlődés megkívántató feltételei teljes mértékben megvannak, sokkal-móddal el tudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendelkezésünkre is álljanak. Nagyon helyes s elismerést érdemlő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés,mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szívükön, lelkükön viselik, annak megérdemelt haladását, fejlesztését. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, megfontolás alá, s mindent elkövet, hogy a haladás, a fejlődés feltételeit minél tejesebb szükségszerű mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki városok között — nemsokára teljesen le fogja vetkezni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét, hótömeget lehetetlen egy vagy két nap alatt keresztültörni. Bálintfi belső örömmel győződött meg erről és sietett a hírt megvinni Idának. — Ida most arra kérte Bálintffyt, hogy szeretne levelet vagy üzenetet küldeni szüleinek, hogy ne aggassza őket távolléte. Bálintffy örömmel gáját e czélra, aki rögtön ajánlotta föl szola levél megírása után lóra ült és elvitte a levelet Nemesfalvára. — Hogy Bálinffyt megvette a leány szépsége, nagyon természetes, mert Ida tizennyolcz év körül lehetett, kecses, termete, gyönyürü aranyszőke haja, arcza, mint a hajnalban nyiló rózsa. Eper ajka, gyöngy fogsora még talán nem lett volna elég, de kék szemeimben volt az a varázs, amely Bálintffyt lekötötte. * Három nap múlva megérkezett Ida apja. Egy zömök termetű, piros képű, kedélyes úriember, miután Bálintffynak leányával szemben megköszönte tanúsított vendégszeretét, meghívta Nemesfalvára és még amikor a szán elindult, akkor is hátra szólogatni". „Uramöcsém, el ne felejtsen megláto Bálintffy egy ideig bámult a szán után, aztán nehéz szívvel ment be szobájába. Sehol nem találta helyét, anyja azt gondolta, hogy beteg, de minden kérdezősködésre kitérőleg felelt. Egy szép téli napon meglátogatta Miskolczyékat, ahol kitűnően érezte magát. Ida szebb volt, mint valaha. Jenő kereste az alkalmat egyedül találkozni Idával, feltárni szivét elhatározását elmondani. Elérkezett az est és a télikert, melyben különféle délszaki növények és virágok csinos csoportokat alkottak, egyik szögletében borostyánnal körülvett lugas volt, fényesen volt kivilágítva és táncteremnek átalakítva. Pompás ajtó- és ablakfüggönyök a falon és a pazar fényűzés, nagy gazdaságra vallott. A vendégek karonfogva jönnek be. Itt megy Koltay ezredesné, világoskék selyemruhában, gyönyörű hajdisszel, amely egy aranykigyót ábrázol gyémánt szemekkel. Ott jön Sárossy Ella,a főispán leánya ragyogó toalettben, körülrajongva ,egy sereg udvarlótól. A mamák elfoglalják helyeiket ahonnan gyönyörködni fognak a fiatalok táncában és terveket szövögetnek. Csak az, aki körül forog az egész társalgás, az nincs. De inne nyílik az ajtó és halványan lép be rajta Ida, petneházi Horváth János karján. A mamák suttognak, közbe-közbe nevetgélve nézik a grófot, aki hosszú, szikár termetével sápadt arczával és beesett szemeivel úgy néz ki Ida mellett, mint a támasztó bot a rózsatő mellett. A gróf ugyanis komoly szándékkal udvarol Idának és ma éppen az eljegyzés estéje lesz. — Hogy van, gyöngyvirágom ? — kérdi a gróf Idát. — Sápadt mi a baja ? — Egy kis fejfájásom van, ennyi az egész, — szól Ida. A gróf éppen egy bókot mondott, midőn az inas hirtelen kihívja a grófot. Sürgönyt kapott, mely így szólt: „A tönk szélén állok. Személyes jelenléted szükséges. Jöjj rögtön. Atyád." Halott halványan olvassa a gróf a sürgönyt s rögtön elbúcsúzva, az első vonattal elutazott. Ekkor jött a kertbe Bálintffy, aki mostanáig nem találkozott Idával, bejött a kertbe körülnézni. A lugasban találta Idát, kisírt szemekkel. — Jenő, oh ! — mentsen meg attól az embertől. Erőszakkal akarnak feleségévé tenni! Oh jaj nekem, utálom azt az embert ! Mentsen meg! Mentsen meg, amíg nem késő! Jenő megzavarodva nézett a szép leányra,,akinek jóllehet tengersok szenvedése volt egy pár nap alatt, de igy még szebbé, még vonzóbbá tette a szenvedés. — Jenő reszketett az örömtől, hogy ime az, aki után oly nagyon epekedett, itt van mellette s egyedül csak benne bízik. Megfogta Ida kezét s forró csókokkal illette s szinte öntudatlanul ismételgette : — Megmentlek, édesem megmentlek, kedvesem ! Ajkuk forró csókban egyesült s megpecsételték tiszta szerelmüket. Oh ! Mondd el, kedves angyalom, mi történt veled ? Egészen elfeledkeztem egyéniségemről. Tudom, hogy a kedélybeteg gróf tette ezt a dolgot, de jaj neki, ezerszer jaj, párbajra hívom és lelövöm de nem, gyilkos nem akarok lenni, csak megtanítom tiszteletre, becsületre. Majd meglátom, hogy ki lesz a győztes fél.