Pápai Közlöny, 1912 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

.. n I 35 Pápai'immy városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is, és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglal helyet.­­ Evek nehéz, következetes, ön­megtagadó munkájába került ez ered­mény, de meghoztuk, mert közönsé­günkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk, ha szeret is kritizálni, de mégis mél­tatja fáradozásainkat. Ám e téren megállapodás, meg­nyugvás nem lehet. A célok, melyek­ért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny" a vidéki hír­lapirodalom terén ma már valami, de­valljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. A sajtó minden független orgá­numának csak egy lehet a köteles­sége hogy bátran és férfiasan reá­nijja^­a a bajokra, ezáltal remél or­voslást. Hogy felkeltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt, érdektelen­­séget. A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyílt és alattomos tá­madások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell denie. Az anyagi haszonnak meghüt minden meg nem engedett módját el kell ma­gától utasítania és egyedül a közön­ség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcnak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig, férfias bátorsággal szálljunk síkra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyás­tól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! Meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közön­sége megérti a mi szavunkat és bi­zalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek fő törek­vése, hogy hű tükre legyen Pápa vá­rosának s annak mindenkor javára szolgáljon. Pollatsek Frigyes: Városi törvény. L Politikai és társadalmi lapok lát­ható örömmel, bizakodó reménységgel közölték városunk orsz. képviselőjének, dr. Antal Géza úrnak a polgármesterek országos egyesületében tartott előadását a „Városok" ról (pl. Bp. Hírlap dec. 24. sz. „Városok Lapja" karácsonyi száma stb.) Ez a fejtegetés azzal a felhívással záródik, bárcsak vinnék át a politikusok a városok erkölcsi értékelését a gyakor­lati értékelés terére; alkotnák meg a városi törvényt. Milyennek gondolja ezt el a kép­viselő úr, szerencsém volt tőle hallani: kiépíteni a városok önkormányzatát s életet önteni a rend­ tanácsú városok­kal politikailag egy tekintet alá eső já­rásokba. 10—12 évvel ezelőtt, a jobblétre szenderült „Pápai Újság" idejében, va­lamiféle alkalomból, beszélgettünk vá­rosi ügyekről, a már elköltözött dr. Koritschoner Lipót ügyvéd, dr. Kende Ádám, tevékeny munkája most is a közügynek, én és még többen. Koritschoner ügyvéd tette azt megjegyzést, melyet most felújítani hal­a­lok, a városokról; vegyük ki őket, t. i. a rend. tanácsú városokat, a vármegye fenhatósága alól s rendeljük közvetle­nül a belügyminisztérium alá. A megye már úgyis agonizál, csak a városokból élődik; hátráltatja csak őket fejlődé­sükben, folytonos gyámkodásával. Meg­kívánja a demokrácia ezt a változtatást a községi szervezeten , hiszen az utolsó fél század alatt olyan nagyarányú mun­kásságot fejtettek ki a városok a nem­zeti ügy szolgálatában, kulturális intéz­mények alapításával, fen­tartásával, hogy illő a nemzetnek, illetve törvényhozá­sának ezt a munkát elismerni és ho­norálni. Jobban szeretném, ha ketten meg­cseréltük volna munkakörünket; én fej­tegetném a városi törvény társadalmi vonatkozásait s a képviselő úr, mint­­ politikus, szerves javaslattal járulna a törvényhozás elé a községi törvény re­visioja felöl (1886. évi XXII. t. c.); így hamarább jutnánk dűlőre. De ha egy­szer máskép történt, az se baj , annál kevésbbé feszélyez bármi melléktekintet, mert egy még nem létező törvényről szó­megkülönböztetni és elfoglalják helyüket a szűk üléseken. A fényképész sietve forgatja kinema­tográfus gépének csavarját; az őrök hátrább terelik a kíváncsian tolakodó közönséget. — Helyet kérünk, helyet! Ide uraim ! Egy mechanikus mindkét kezével meg­nyomja a propeller szárnyát, mely mindjob­ban forogni kezd. Azután fülsiketítő, menny­dörgésszerű zaj hallatszik. Valóságos vihar! Néhány erőteljes férfi a vibráló hajónak tá­maszkodott, hogy még visszatarthassa. A pillanat lélekemelő... ünnepélyes!... Müller olyan mozdulatot tesz kezével, mintha áldást osztana. A hajó lassan gördül tova a piszkos talajon, azután hirtelen a levegőbe emelke­dik. Az ég tiszta, a hajó mind magasabbra emelkedik, a két 110 feszült figyelemmel kiséri útjában ! Nekem úgy tetszik, mintha a két nő tekintetéből féltékenységet, elkeseredést, sőt talán keserű gyűlöletet olvasnék ki az em­beriség legújabb, korszakalkotó vívmánya ellen. Az a két férfi ott fönn a magasban, az emberi szenvedélyektől ment, tiszta lég­körben, a legnagyobb veszélyben lebeg ég és föld között. A nők tekintete folyton magasabbra emelkedik a hajóval, mindjobban megerőlte­tik magukat, hogy a mindinkább kisebbedő képet a levegőűrben szemeikkel kisérhessék ! Most már értem a hűségesen szerető asszo­nyok­ lázadását az emberiség ellen. Szemei­met folyton csak rájuk szegezem. Miért is kisérjem tekintetemmel a levegő utasait, mikor így — a nők szeméből — még jobban megfigyelhetem irányukat. Látom, hogy most már elérték a meghatározott magasságot és lassacskán alább szállanak. A tömeg a repülőtér vége felé hátrált és most az idő­jelző körül a korlátnál csoportosul. Müllerné megragadja Brégánó kezét.. ugy látszik, bátorsága szü­nőfélben van. A két nő fejével egy kissé oldalra fordult, hogy a leszállás irányát biztosabban láthas­sák. Hirtelen kitágulnak szemeik erősen ... mind erősebben. Borzongás fut rajtam végig, amint rájuk nézek. Ez az őrültek tágra nyilt, tengerzöld szemű, rémült tekintete ! A bor­zalom vérfagyasztó tekintete!... Olyan zaj verődik füleimhez, mintha száraz galyakat dobnának a lobogó lángokba. Olykor olykor egy kifejezéstelen, éles sikoly vegyül az ijesztő nagy csendbe ! Ott lenn a tér végén, egy kis rakás vászon és, fa látszik, egészen kicsi, alig észrevehető. És a tömeg eszeve­szetten rohan előre ! Amit ezután elmondok, alig tartott néhány pillanatig. A két asszony egymásba font kezekkel, mintha összebilincselték volna, dermedten áll egymás mellett, halálra vált, sápadt arccal. Mintha valami megsemmisítő erő a földhöz szegezte volna őket.­­ Ez egyike ama borzalmas pillanatoknak, mikor az ember ereiben a vérkeringés eláll és a halál leheletét érezzük közelünkben. Az autók kirobognak a deszkabódék árnyékából és a tömeg felé tartanak, csak a két nő és én magára maradtunk ott, mintha közös sors tartana bennünket lenyűgözve. Müllerné végre erőt vesz magán és reszkető ajkakkal hebegi: — Az Isten szerelmére kérem, uram, siessen oda, nézze meg, mi történt? dulni. De képtelen vagyok helyemből kimoz-Hirtelen nagy zaj és mozgás keletke­zik a tömegben. Ezekben a kínos halált sejtő pillanatokban a gyáva ember olyan nyomo­rult, hogy önkéntelen ösztönt érez a sors előtt térdre omlani. A csoport oszladozik STRAUSZ JENŐ | STRAUSZ JENŐ | 5 angol uri divatkülönlegességek üzlete Wl 17"g­iTk angol uri divatkülönlegességek üzlete |> | Ijjj Győr, Baross ut 30. JJMAj^KjA. I%Aj £| IjÜJL GyOrj Baross ut: 30. O az összes őszi angol uri divatkülönlegességek nagy választékban Q || J-1 OOOO Angol átm­eneti kabátok. -10 Habig kalapok. OOQO |' S 1

Next