Pápai Közlöny, 1912 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
.. n I 35 Pápai'immy városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is, és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglal helyet. Evek nehéz, következetes, önmegtagadó munkájába került ez eredmény, de meghoztuk, mert közönségünkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk, ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainkat. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny" a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, devalljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége hogy bátran és férfiasan reánijja^a a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felkeltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt, érdektelenséget. A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyílt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell denie. Az anyagi haszonnak meghüt minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcnak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig, férfias bátorsággal szálljunk síkra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! Meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek fő törekvése, hogy hű tükre legyen Pápa városának s annak mindenkor javára szolgáljon. Pollatsek Frigyes: Városi törvény. L Politikai és társadalmi lapok látható örömmel, bizakodó reménységgel közölték városunk orsz. képviselőjének, dr. Antal Géza úrnak a polgármesterek országos egyesületében tartott előadását a „Városok" ról (pl. Bp. Hírlap dec. 24. sz. „Városok Lapja" karácsonyi száma stb.) Ez a fejtegetés azzal a felhívással záródik, bárcsak vinnék át a politikusok a városok erkölcsi értékelését a gyakorlati értékelés terére; alkotnák meg a városi törvényt. Milyennek gondolja ezt el a képviselő úr, szerencsém volt tőle hallani: kiépíteni a városok önkormányzatát s életet önteni a rend tanácsú városokkal politikailag egy tekintet alá eső járásokba. 10—12 évvel ezelőtt, a jobblétre szenderült „Pápai Újság" idejében, valamiféle alkalomból, beszélgettünk városi ügyekről, a már elköltözött dr. Koritschoner Lipót ügyvéd, dr. Kende Ádám, tevékeny munkája most is a közügynek, én és még többen. Koritschoner ügyvéd tette azt megjegyzést, melyet most felújítani halalok, a városokról; vegyük ki őket, t. i. a rend. tanácsú városokat, a vármegye fenhatósága alól s rendeljük közvetlenül a belügyminisztérium alá. A megye már úgyis agonizál, csak a városokból élődik; hátráltatja csak őket fejlődésükben, folytonos gyámkodásával. Megkívánja a demokrácia ezt a változtatást a községi szervezeten , hiszen az utolsó fél század alatt olyan nagyarányú munkásságot fejtettek ki a városok a nemzeti ügy szolgálatában, kulturális intézmények alapításával, fentartásával, hogy illő a nemzetnek, illetve törvényhozásának ezt a munkát elismerni és honorálni. Jobban szeretném, ha ketten megcseréltük volna munkakörünket; én fejtegetném a városi törvény társadalmi vonatkozásait s a képviselő úr, mint politikus, szerves javaslattal járulna a törvényhozás elé a községi törvény revisioja felöl (1886. évi XXII. t. c.); így hamarább jutnánk dűlőre. De ha egyszer máskép történt, az se baj , annál kevésbbé feszélyez bármi melléktekintet, mert egy még nem létező törvényről szómegkülönböztetni és elfoglalják helyüket a szűk üléseken. A fényképész sietve forgatja kinematográfus gépének csavarját; az őrök hátrább terelik a kíváncsian tolakodó közönséget. — Helyet kérünk, helyet! Ide uraim ! Egy mechanikus mindkét kezével megnyomja a propeller szárnyát, mely mindjobban forogni kezd. Azután fülsiketítő, mennydörgésszerű zaj hallatszik. Valóságos vihar! Néhány erőteljes férfi a vibráló hajónak támaszkodott, hogy még visszatarthassa. A pillanat lélekemelő... ünnepélyes!... Müller olyan mozdulatot tesz kezével, mintha áldást osztana. A hajó lassan gördül tova a piszkos talajon, azután hirtelen a levegőbe emelkedik. Az ég tiszta, a hajó mind magasabbra emelkedik, a két 110 feszült figyelemmel kiséri útjában ! Nekem úgy tetszik, mintha a két nő tekintetéből féltékenységet, elkeseredést, sőt talán keserű gyűlöletet olvasnék ki az emberiség legújabb, korszakalkotó vívmánya ellen. Az a két férfi ott fönn a magasban, az emberi szenvedélyektől ment, tiszta légkörben, a legnagyobb veszélyben lebeg ég és föld között. A nők tekintete folyton magasabbra emelkedik a hajóval, mindjobban megerőltetik magukat, hogy a mindinkább kisebbedő képet a levegőűrben szemeikkel kisérhessék ! Most már értem a hűségesen szerető asszonyok lázadását az emberiség ellen. Szemeimet folyton csak rájuk szegezem. Miért is kisérjem tekintetemmel a levegő utasait, mikor így — a nők szeméből — még jobban megfigyelhetem irányukat. Látom, hogy most már elérték a meghatározott magasságot és lassacskán alább szállanak. A tömeg a repülőtér vége felé hátrált és most az időjelző körül a korlátnál csoportosul. Müllerné megragadja Brégánó kezét.. ugy látszik, bátorsága szünőfélben van. A két nő fejével egy kissé oldalra fordult, hogy a leszállás irányát biztosabban láthassák. Hirtelen kitágulnak szemeik erősen ... mind erősebben. Borzongás fut rajtam végig, amint rájuk nézek. Ez az őrültek tágra nyilt, tengerzöld szemű, rémült tekintete ! A borzalom vérfagyasztó tekintete!... Olyan zaj verődik füleimhez, mintha száraz galyakat dobnának a lobogó lángokba. Olykor olykor egy kifejezéstelen, éles sikoly vegyül az ijesztő nagy csendbe ! Ott lenn a tér végén, egy kis rakás vászon és, fa látszik, egészen kicsi, alig észrevehető. És a tömeg eszeveszetten rohan előre ! Amit ezután elmondok, alig tartott néhány pillanatig. A két asszony egymásba font kezekkel, mintha összebilincselték volna, dermedten áll egymás mellett, halálra vált, sápadt arccal. Mintha valami megsemmisítő erő a földhöz szegezte volna őket. Ez egyike ama borzalmas pillanatoknak, mikor az ember ereiben a vérkeringés eláll és a halál leheletét érezzük közelünkben. Az autók kirobognak a deszkabódék árnyékából és a tömeg felé tartanak, csak a két nő és én magára maradtunk ott, mintha közös sors tartana bennünket lenyűgözve. Müllerné végre erőt vesz magán és reszkető ajkakkal hebegi: — Az Isten szerelmére kérem, uram, siessen oda, nézze meg, mi történt? dulni. De képtelen vagyok helyemből kimoz-Hirtelen nagy zaj és mozgás keletkezik a tömegben. Ezekben a kínos halált sejtő pillanatokban a gyáva ember olyan nyomorult, hogy önkéntelen ösztönt érez a sors előtt térdre omlani. A csoport oszladozik STRAUSZ JENŐ | STRAUSZ JENŐ | 5 angol uri divatkülönlegességek üzlete Wl 17"giTk angol uri divatkülönlegességek üzlete |> | Ijjj Győr, Baross ut 30. JJMAj^KjA. I%Aj £| IjÜJL GyOrj Baross ut: 30. O az összes őszi angol uri divatkülönlegességek nagy választékban Q || J-1 OOOO Angol átmeneti kabátok. -10 Habig kalapok. OOQO |' S 1