Pápai Közlöny, 1913 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-05 / 1. szám

IXXII- évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. -mm főiskola * :Pápa, január 5. 1- szám HOZSONY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Az épitőiparoktatás uj szervezete. A karácsonyi szünidő elején érdekes könyvet kaptam megtekintésre dr. Antal Géza országgyűlési képviselő, úrtól: „Az iparoktatás az 1909—1911. években" ; kiadja a m. kir. keresk. minisztérium 1912 ben. 516 lap. Érdekes ez a könyv először személyyi vonatkozásánál fogva, mert a keresk. tárca költségvetésének tárgyalásánál ezt a könyvet is egyik forrásul használta a képviselő úr azon adatokra nézve, melyekkel a költségvetés előadójának, Heltay Ferencnek a postások és vasutasok ellen intézett támadását visszaverte. Heltaynak leghatásosabb szállóigéje volt, hogy dr. Antal Géza zugantiquariumokból szedegette össze az adatait. Az „Iparoktatás" könyve pedig 1912-ben kelt s még a legfrisebb adatokat, az 1911. tanévét is feldolgozta. Hogy Heltaynak egyéb érvei is ilyen alaposak lehettek, megmutatták a következmények : a kereskedelmi miniszter nem azonosította magát az előadó véleményével ; az érdekelt postások és vasutasok pedig nem győztek hálálkodni képviselőnknek reputátiójuk megvédéséért. Tárgyi érdeke még szembetűnőbb a könyvnek s én ezzel kivánok foglalkozni. Azt mondja a 271. lapon, hogy a négy évfolyamú téli építőipari kurzusok elnéptelenedtek, minél fogva az országos ipartanács revezió alá vette ezeknek a tanfolyamoknak tantervét. Hogy a szervezet hibáit nem találta meg, kitűnt az építőiparosok győri vándorgyűlésén, ahol a törvényjavaslatot egyhangúan elitélték (l. e lapok szept. 29. számát). Én a vándorgyűlést jóval megelőzőleg ajánlkoztam Gelléri Mór urnál, az O. I. E. igazgatójánál, hogy rámutatok a szervezet hibáira, ha nekem erre alkalmat ad ; levelemet áttette az O. I. T. előadójához, Vigh Albert úrhoz ; mi volt még a levélben, azt nem mondom el, de bizony az én tanácsaimra senki se volt kíváncsi. Időszerű lett mégis a szervezet kérdése városunkra, mert tudvalevőleg november végén leiratban egy ilyen építőipari 4 éves téli tanfolyam felállítását ígérte meg nekünk a keresk. miniszter. Ezeket a téli tanfolyamokat 1893-ban ajánlotta az O. I. T. a keresk. miniszternek oly városokra, ahol szakszerű iparos tanonciskola, vagy középipariskola van. Megindult tehát az épitőiparoktatás az ipari szakiskolákon, mint külön kurzus ; oly városokban pedig, ahol ipariskola nem volt, a tekhnológiai múzeum szervezte az előadásokat. ipar-Ez a kétféle kurzus került most válságos helyzetbe ; megszűnt az épitőiparoktatás a homonnai és debreceni ipariskolában ; megszűnt még 8 helyen, ahol a tekhn. iparmúzeum szervezte a tanfolyamokat (Baja, H. M. Vásárhely, Miskolc, Becskerek, Nyíregyháza, Rimaszombat, Székesfehérvár, Újvidék). A többiek pedig, kivéve az életerős b.-csabait (124 növendékkel), valamennyien elnéptelenedtek, még pedig úgy a szakiskolákon folyók (Brassó, Győr, Igló, Marosvásárhely, Szatmár, Temesvár), mint a tekhn. iparmúzeum által önállóan szervezettek (Eger, Nagyvárad, Orosháza, Pécs, Szabadka, Szolnok, Szombathely, Zombor). E 14 helyen a négy éves tanfolyam összes hallgatói sehol sincsenek 50-n; 20-nál is kevesebb van hatnak (Győr, Igló, Szatmár, Nagyvárad, Szabadka, Zombor). Pápa tehát most kap majd építő- TÁRCZA ^. Az öregedő asszony, hogy előkelő származású nő volt, aki mindig csak a szépségét ápolta. Ezt a hibáját azonban elnézték neki, mert az egész városka büszke volt rá. Mutogatták az idegeneknek, arczképeit a szalonokban a legfeltűnőbb helyeken állították ki, a király és királyné képei mellett. De az összehasonlításra nem ezeket a képeket használta, hanem azt, amelyet legszebb korában, férje engedelmével, kissé túlságos dekollerált öltözetben készíttetett és szépségének ezt, a bizonyítékát gondosan megőrizte, miután a lemezeit elpusztította. Egy bőröndbe dobta a képet akkor, mikor ez a fiatal ember útjába vetődött és szenvedélyes vallomásával tanúskodott amellett, hogy Lilién még mindig méltó a szerelemre. Elhagyta tehát vele együtt a városkát, nehogy valaki akadjon, aki Georgeshez így szól: Hátha még régebben látta volna ! Mert Lilién boldog volt és határtalanul bízott szerelmesében. Nem gyanította, hogy férje szenvedélyét a hiúság szülte. És miután magányosan töltötték napjaikat az enyhe levegőjű, vidéki olasz városban, a hiúság lassacskán szerelemmé változott át a férfi szívében. A nő is szerette, mert érezte, hogy ha ez a szerelem szomorúan kihamvad, akkor mindennek vége lesz. Igyekezett is hálásnak mutatkozni. Ez a gazdag, jó családból származott, derék fiatal ember, akinek csinos arcza, elegáns termete szép jövőt nyitott meg, ez a huszonötéves fiatal ember, jóságos szemeivel, friss ajkaival, duzzadó erejével és forró szenvedélyével egészen az övé volt és megosztozott minden örömében és bánatában. Olyan pár lett belőlük, amilyenekkel utazásaink közben gyakran találkozunk hotelekben, akik mellett a nyárspolgári gondolkozású nők megbotránkozva haladnak el, mert természetellenesnek találják, hogy a viruló ifjút a hervadófélben lévő nő magához bilincselte. Az asszony folyton izmosodott, de nem Csermál vegyészeti ruhatisztító fiókintézete Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént biztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását O Gi kérve, maradtam tisztelettel ^O^Vmak . Amikor Georges Lilient feleségül vette, az asszony már túl volt az élet delén. A férfi még alig jutott el legszebb ifjúkorához, amikor megszerette azt, akinek szépségét általánosan magasztalták. Mert az asszony olyan szép volt, hogy régebbi imádói nem vették észre azt a csekély pusztítást, amelyet az idő alakján és arcán kérlelhetetlenül előidézett. Talán ő maga volt az egyetlen a kis városban, ahol istenítették, aki észrevette, hogy hízásnak indult, hogy profilja már nem olyan finom, mint régebben volt, hogy mozdulatai már nehézkesebbek és hogy sima arcán észrevétlenül apró ráncok képződnek, mert megőrizte titokban az összehasonlításra alkalmas régibb fényképét. Előbb azonban el kell még mondanom, PÁPÁN, Fő-utca.