Pápai Kristály, 1995 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1995-03-01 / 1. szám
Puskás Tófeji Vali (Pápa) Gondolatok a Föld Napja alkalmából Április 22-ét, szerte a világon a Föld Napjának tekintik. Ráébredt az emberiség, hogy az ökológiai egyensúlyt ömnaga bontotta meg, és rendbe kellene bontnia, hogy ne váljék saját tevékenysége áldozatául Először 1970-ben 25 millió amerikai polgár emelte fel szavát a természet védelmében. Azóta sokféle világmozgalom tanúi lehettünk. A legnagyobb megmozdulás 1990-ben volt, amikor 200 millió embert mozgatott meg: volt gázmaszkos, kerékpáros tüntetés a levegő szennyezettsége ellen, natúrkonyhai termékkóstoló, különféle konferenciák, gyermekrajz-pályázatok, kiállítások. A Föld Napja emblémával díszített pólóban járt nálunk is akkor a fél ország. 1991-ben a föld minőségének javítása volt a főtéma. 1992-ben az általunk termelt közös, legnagyobb ellenségünk, a szemét, a hulladék volt a közös téma Sok gyerek és felnőtt vett részt a folyóvizek tisztításában, fák ültetésében, parkok rendezésében, száraz szemét gyűjtésében. Környezetvédelmi rajzpályázaton, vetélkedőn is sokan indultak Április 22 figyelmeztet bennünket arra, hogy vigyáznunk kell Földünk épségére, szépségére, mert a miénk, és csak úgy érezhetjük rajta jól magunkat, ha nemcsak madártávlatból látszik szépnek, hanem közelről is, innen nézve, ahol élünk. Örvendetes akciót üdvözölhettünk a Refex Környezetvédő Egyesület „Átlátszó Akció’ c. Győrben meghirdetett versenyében. Az akció célja hasznos és nemes, környezetvédő, régi üdítőitalos üvegek felkutatására serkent. Bizonyítást nyert az a tény, hogy a betétes üvegrendszer megmentésével minimális szilárd hulladék keletkezik, csak egy-egy kupak. Az eldobható, egyszer használatos csomagolás pedig óriási mennyiségű hulladékkal terheli a környezetet és sok alapanyag is kárba vész miatta. Környezetünk pusztulását látva indokolt az aggodalmunk. Az emberre ható következményei összetett hatásuk miatt szinte kiszámíthatatlanok. A természet a győzelmünkért így áll bosszút rajtunk? De szépségéről költők dalolnak évszázadok óta. Petőfi híres sorait még mindig igaznak érezzük, pedig jól megtépáztuk, alaposan tönkretettük: „Oh természet, óh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni veled? Mily nagy vagy tementül inkább hallgatsz, Arinál többet, annál szebbet mondasz. Az emberiség felébredt lelkiismerete következtében az ezredforduló előtti utolsó évtizedet nem véletlenül nyilvánította legégetőbb problémáinak évtizedévé: a környezetvédelem évtizede, - az agykutatás évtizede, - súlyos elemi csapások megelőzéséért vívott harc évtizede, - a kábítószerellenes harc évtizede. Az 1994-es esztendő pedig a Családok Nemzetközi Éve volt, amelyben gyermekeink jogaiért, az értelmes jövő garantálásáért fogtak össze a Föld lakói. Mert a család a társadalom legkisebb közössége, amelynek féltő szeretetében, összetartó melegségében tanulható meg egymáshoz való alkalmazkodásunk. Ahhoz, hogy a Föld boldog emberek színterévé válhasson, át kell értékelni a családok szerepét a társadalomban. A családi otthonoknak a gyermek lelki és testi otthonává kell válniuk .Ha van olyan föld, amelybe százszor kell magot vetni ahhoz, hogy tízszer arathassunk, akkor saját gyermekünk lelke az. ” (Ellen Key) Be kell látnia minden földlakónak, hogy nem elég kampányokat hirdetni a Föld megmentése érdekében, hanem mindannyiunknak, egyenként, a saját kis közösségében kell megtennie mindent , hogy a körülöttünk élők és magunk is boldognak, kiegyensúlyozottnak érezhessük magunk. Hogy mit tegyünk? Cselekedjünk a természet rendje szerint: «Sose erőszakold a dolgokat, lásd meg a nagyot a kicsiben, lásd meg a sokat a kevésben, a rosszat is jóval viszonozd!” Kardos Farkas (Zalaegerszeg) Újévi meditáció A körbe haladó és mindig újat teremteni képes természet szava viszi tovább éveink súlyos harcait a szelekkel, a napfénnyel, a mozdulatokkal - a szűnni nem akaró végtelenbe. A megújulás megszedni az embert, megkeveri gondolkodását, amit évezredek alatt sulykolt belé a sokszori félelem, a megismerés vágya, a gyötrő magány és a kínzó közösségi megfelelés igyekezete. Ha megfigyeljük a tüzeket a mezők széleinél, megvilágosodva élhetjük a sötétségből felbukkanó világosság örömüzenetét. Ne féljünk megvallani, hogy vagyunk a világosságban állni, látni és soha be nem csukni a szemünket! Örök reménységünk még, hogy agyunk állandóan fogja a hullámokat, megértve az üzeneteket, amiket feltétlenül meg kell hallanunk. Megújult esztendővel vágtatunk a következő évezred felé. Nehéz lélekkel, két világháborúval, nemzetiségi villongásokkal terhes évszázadra emlékezünk. Visszatekintve újra megérezzük azt, hogy a megsemmisítő halál de sokszor átszállt felettünk! Mégis megmaradt nekünk az igaz, a mindig, minden korban egyetlen alternatíva: a Homo Sapiens környezetének rendbe hozatala. Mindig meg kell küzdenünk a sötét oldalon álldogáló rosszakkal, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül jóságunk magasabb igényeit! Építsünk hát új s megújuló gondolatokat, hogy a következő évezredhez közeledve büszkén vállalhassuk küldetésünket, és elmondhassuk Pál apostollal: futásunkat megfutottuk, a Hitet megtartottuk. ” Ehhez kérem Isten áldását kedves mindnyájukra és kedves családjukra!