Pápai Kristály, 1996 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1996-03-01 / 1. szám

P. Tó­feji Vali (Pápa) II. Országos Mécs László Szavalóverseny Pápa, 1996. január 21. vasárnap A KDNP Pápai Szervezete és az Együtt Egymásért, Pápáért Alapítvány második alkalommal rendezte meg a „Mécs László” szavalóversenyt városunkban. Nem véletlenül a Jókai Mór Városi Könyvtár olvasótermében, az egykori kápolnában, méltó helyen a pap-költő szellemiségéhez. Ez a nemes, hagyományteremtő kezdeményezés ifj. Rátz Ottó elnök úr érdeme. Fáradhatatlan optimizmussal végezte szervező tevékenységét. A zsúfolásig telt teremben, mint a verseny létrehozója örömét fejezte ki megnyitó beszédében azért a fokozódó érdeklődésért, amely az egész ország területéről megnyilvánult a verseny iránt. Az elmúlt évben 39, az idén 61 nevezés érkezett. Az is észre­vehető, hogy nemcsak felekezeti, hanem általános gimnáziumok és a felnőtt lakosság körében is megnőtt a szimpátia a méltatlanul elfeledett és mellőzött költő iránt. A versszerető közönséget a város nevében dr. Kontrát Károly alpolgármester és Kemény Béla az EEP Alapítvány elnöke köszöntötte. A zsűri elnöke dr. Giczy György a KDNP elnöke, parlamenti képviselő méltó módon emlékezett Mécs Lászlóra. .....1935-ben, a gyertyaszentelő boldogasszony napján jelent meg a VIGILLA c. folyóirat első száma, melynek Mécs László volt a szerkesztője. A legnehezebb időkben bátor kiállásával, versekben küzdött a fasizmus ellen. Ez erőt adott az akkori magyar értelmiségnek. 1923 és 1940 között 9 kötete jelent meg. Fontosnak tartotta, hogy jól érthető verseket írjon és adjon elő. Fehér reverendájában, csodálatos előadói képességekkel magával ragadta a közösséget. Tömegek mozdultak meg azért, hogy őt hallják. Elvárta akkor a társadalom, hogy a költő vátesz, fátum, próféta legyen. Ő ennek felelt meg. Azt hinnénk, hogy a problémák súlya alatt kevésbé értékelik a verset az emberek. Ez a verseny szép példa arra, hogy igenis tud figyelni a nép a költő szavára. Talán a költészet is segít majd abban, hogy egyszer valóban össze­­békül a világ. Isten áldja meg a verskedvelőket és az ilyen lelkes szervezőket, akik nekünk ünnepet teremtettek!... ” - fejezte be Giczy György elnök úr. A verseny első fordulójában szabadon választott költemények hangzottak el klasszikus költőinktől. Ennek alapján 15 versenyző került a döntőbe, ahol Mécs László: A királyfi három bánata című verse döntötte el a sorrendet: 1. Wajda Veronika (Zalaegerszeg) 2. Szűcs László (Székesfehérvár) 3. Tóth Gábor (Pápa) Sófalvi Katalin (Székesfehérvár) Nagy Eszter (Sopron) 4. Juhos Diána (Pápa) 5. Végvári Eszter (Pápa) 6. Bedő Csilla (Budakeszi) 7. Szalai Zsolt (Esztergom) 8. Tóth Melinda (Bököny) A Zsűri tagjai: Dr. Korsós Bálint középiskolai tanár, tankönyvszerző Bognár József magyartanár P. Tófeji Vali lapszerkesztő Dr. Giczy György zsűrielnök zárszavában megdicsérte a versenyzőket tiszta, szép magyar beszédükért, miközben ő is a legjobb példát mutatta erre: úgy beszélt, mintha a szép szó apostola lett volna. A 25 díj átadása után reményét fejezte ki a jövő évi találkozásra. Mécs László A királyfi három bánata Amikor születtem nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édes­anyám szent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom, mert nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni. A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá faszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi vagy legtisztább gyöngy volna, kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmezét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Next