Pápai Kristály, 1996 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1996-03-01 / 1. szám
Szeretem— Szeretet Füredi Lilla (Lillafüred) négykezes (egy hajnali szerenád emlékére 1953. febr. 18. - farsangi bálon) Ha megremeg egy húrbeléremeg a lelkem, száz kottafej életre kél... csak táncol... csak táncol... megrészegülve táncol s a hóvihar zenél... Óh mily szép most az élet! Mily jó lenne most Veled, mert elmúlhat hamar mire végetér ez a dal, elrepül ez az álom ezüstös angyalszárnyom, szép álmom... szép szerelmi álom... lalalalalalala... Ha megremeg egy húr beléremeg a lelkem száz kottafej életre kél... csak táncol... csak táncol megrészegülve táncol - s szívedtől-szívemig ér... a hóvihar - miért zenél...? Balaskó Tünde (Döbrököz) Tegnap! Tegnap úgy jártam a hóesésben, mint akinek fontos célja van, és a hamvas hegy fényében szemed tükrét csak én láttam meg egymagam. Szelíden hajoltam a híd korlátjához, mint a türelmes óriások, s míg néztem feléd, hittem, egyszer én is óriássá válok. Vuk Gáspár (Pécs) Nincs szebb szó, mint a szeretet! Nincs szebb szó, mint a szeretet! ami a Múzsa csókjából született. Így születnek a tiszta verseim és ort állnak felettük szeretteim! Élők és holtak oly egyformán vigyáznak a lelkem nyugalmán! Áldottak legyetek érte örökkön-örökké és tiszta szellemetek oly segítőkké! Ha egykor már örök álomba szendergek az utódaim büszkén dicsekednek! V. Horváth Anna: Ki örül jobban? -3 Bíró Balázs (Pápa) Zöldarany Vannak lányok, akik ragyognak Akiktől ragyogni kezd az ember. Csend van. Átölelsz, az arcomat cirógatod. Igazad van, próbáljuk játéknak felfogni ezt az egészet. Nehéz. Ránk telepedett a szótlanság, körülöttünk az árnyékok kergetik a zöldarany fényt. Nem szólsz. Nem szólok. Csak bámulom a szemed. Néha már az énem egy darabjaként foglak fel téged. Benned találtam meg igazán önmagam. A leheleted az arcbőrömön játszik, izzik a homlokod, fázol. Jobban belédkarolok. Itt vagyok. Itt vagy, így most jó. Ma nincsenek szavak, a csend beszél helyettünk. Hozzám láncoltad magad, s én hagytam, a húsomba égnek a lábnyomaid. Tálos József (Pápa) Alsóságnak határában Alsóságnak határában leszedik a szőlőt. S ha megérik, lez adják a sági lányt, mikor megnő, s megkérik. Odamegyek szüretelni, megkérem majd én is azt a kis barnát, aki énrám visszanézett, amikor bejártam az alsósági főutcát. Alsóságnak határában vár egy kislány, mert én leszek a párja, olyan csinos kedves, senkinek sincs ilyen szép, kis babája. Én mellettem olyan tűzről pattant menyecske lesz belőle, lagzit csapunk, a jókedvünk kihullik a sághegyi szőlőbe. Alsóságnak határában leszedik a ribizlit, ez nem lőre! Ribizliből erős bor lesz, én is szerelmes leszek tőle. A sági kis barnalányt megszerettem, mert ittam én belőle. A szájára csókot adtam, viszonzásul visszaadta cserébe. Rácz Sándor (Debrecen) I nincsIdőSzeretni októberben e egymásUtánBetegszenekMegA g gesztenyefák/nemTeszedLázas a homlokomraHűvös Kezed/nem I aggódszÉrtem/mi LeszIgy a velünk/félhomálytParancsol le a VárosraAz Alkony/nincsIdőt szeretni/legalábbCsütörtökönként szeress/monddHogySzükséged s vanRám/monddHogyNemVagyok a haszontalan/talán... nincsIdőSzeretni/lecsupaszítva ö állnakA GesztenyefákOszDoktor ! előtt/kapaszkodj BeleKócos hajamba/vigyélMagaddal ö hiányzol/legalábbCsütörtökönként / szeress/különösenOktóberben önkéntSzeress... Fritz István (Kurd) A hallgatás ára! - töredék - Kedvesem, későn kérdezted: Ugye, te soha nem szerettél engem, szívem? Soha nem őrizted nekem a másokért dobbanó szíved? Nem néztél felém akkor, mikor a tengerparton megcsodáltad az újjászületendő életed? Ugye, te soha nem hitted el nekem, én csak tengermélynyi szerelmed újjászületésében élhetek? Kedvesem, későn kérdezted: Ugye, te soha nem szerettél engem, szívem? Nem figyeltél rám okos szemeiddel, mikor csak érted dobbant a szívem! Hallgattál másra, a mindennapi megszokásokra. Ugye, te soha nem hitted el nekem, egyszer majd a haldokoló völgyek belefáradnak a hiábavaló visszhangozásban! Sz. Fábián Krisztina (Tapolca) Annak, akit a legjobban szeretek! Megtörtént amit annyira vártam. .. amit kerestem megtaláltam. Összekötöttük életünket, most már együtt leszünk mindörökre. Ennyi történt s nem változott semmi de nem tudnánk egymás nélkül élni. Enyém a tested a lelked, de valami mégis hiányzik, valamit még mindig nem érzek. Több szerelmet szeretnék tőled, csak tudnék többet kihozni belőled. Nem vagyok szomorú, inkább boldog vagyok. Nem lehetek elégedetlen, hisz' mindent megkapok tőled ami nem lehetetlen. Szeretlek Téged! -s boldog vagyok ha arra gondolok -TE VAGY A FÉRJEM!!! Stancsics Erzsébet (Bp.) Ütés-simogatás Csak egy pillanat, míg az ölben nyugvó női kéz eljut a férfi arcig, de az a pillanat hosszan utazik az időben, indulattá nyílik a simogatás, megfertőzi nyugalommal a kellemmé szelídült arcot, csattanásában régi hangulatok, a gyűlölet kisülése, annyi, mint szoborban a negatív tér, visszacsapódó ág az arcon. Érzékeny iránytűnek csak egy pillantás a szemekben. /