Pápai Kristály, 1998 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
P. Tófeji Vali (Pápa) „1848, TE CSILLAG” 175 éve, 1823. január elsején született Petőfi Sándor Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország több ezernyi parasztházától. Egy fekete hajú, kicsi asszony szlovákul rajongott. Napközben magyarul beszélt, de az ima és a fájdalom gyermekkora szavait szakította föl benne... Végre gyereksírás hangzott: „a csecsemők nemzetközi panasza ”... Vándorlása már huszonegy hónapos korában elkezdődött, amikor a Petrovics család Félegyházára költözött. Ötéves korában katolikus iskolába, majd a vagyonosodó apa Kecskemétre, az evangélikus elemi iskolába íratta 5 és féléves fiát, akit 6 esztendősnek írtak be az anyakönyvbe. Később betekintést kapott Sárszentlőrinc, Szabadszállás, Pest, Aszód iskolai oktatásába. Sárszentlőrincről magában vitte Berzsenyi költői nyelvét, a pesti piarista gimnáziumból a német nyelvtudást, Aszódról az első versét, és kitűnő bizonyítványát. Későbbi hatéves vándorlása idején bejárta az egész országot, mintha minden magyart személyesen szeretett volna megismerni. Selmecen tanult, Pesten színházban statisztált, Ostffyasszonyfán újra készült a tanulásra, Sopronban katona volt, Zágrábban beteg. További állomásai Pozsony, Dunavecse, Balatonfüred, Veszprém, Somogy, Tolna... Pápán tanított és diákoskodott. Nem csoda, hogy az egész ország és minden település, ahol megfordult, a sajátjának tekinti. Sorsa akkor fordult jobbra, amikor Vörösmarty és Tóth Gáspár szabó mester kiadatta első kötetét, és a Pesti Divatlapnál segédszerkesztő lett. Önmagát jakobinusnak, radikális forradalmárnak tartotta. Eszméiben összeforrt a haza, a forradalom ügye a népszabadság gondolatával. Petőfi kétségtelenül első vezére volt a márciusi eseményeknek, és személye szimbóluma lett a nagy napnak. Mindez már történelem. Az évforduló alkalmából Pápán írt versei közül az alábbival emlékezünk rá. CSOÓRI SÁNDOR: BREVIÁRIUM „...Petőfi valóban ’’élt a titokkal”, de kérdés, nem volt-e lehatárolt ez a titok? Nem olyan csillagkerítéssel volt-e körülvéve, aminek mi is csak a ragyogását láthattuk? A gyanakvás többszörösen jogos, mert ha a hozzá hasonló lángelmék egyszer megnéznek maguknak valamit, tekintetünket néha évszázadokig is terrorizálják. Már rég mást kellene néznünk, más eget, más hajnalhasadást, másféle mozdulatokat, de képtelenek vagyunk rá, mert a rész, amit kiragadtak, és szemügyre vettek, a töredéksejtés, amit megfogalmaztak, még mindig a teljesség és a nagy egész arányait őrzi...” A BOROZÓ Pápa, 1842 április Gondűző borocska mellett Vígan illan életem, Gondűző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, akit kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggatták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket. Bor taníta elfeledni Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty - s nevetve dűlök Jégeledbe, temető! Emlékképek